Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-396

524 396. országos ülés 1912 június íl-én, kedden. Elnök: Szólásra ki következik? Vermes Zoltán jegyző : Gr. Tisza István ! Gr. Tisza István: T. képviselőház! Rövid időre szándékozom a t. ház türelmét igénybe venni, mert hiszen könnyűvé teszi feladatomat mindenekelőtt az, hogy egy olyan megérett kérdéssel állunk szemben, amelynek hosszas indokolásával az ember valóban nyilt ajtókat törne be; de megkönnyíti feladatomat az a beszéd is, amelylyel Vadász Lipót t. barátom indítványát beterjesztette. (Éljenzés.) Megkönnyítették a beszéd argumentumai és megkönnyítette maga a beszéd ténye is, mert hiszen honnan vegyünk mi szembeszökőbb bizonyítékot arra, hogy a magyar parlament viszonyait szanálni kell, mint abból a tény-, bői, hogy az én t. barátom két évi képviselősködés után először jut abba a helyzetbe, hogy ilyen beszédet mondhasson. (Élénk helyeslés.) De talán mindennél inkább megkönnyiti feladatomat az a tény, hogy ennek a javaslatnak legékesebben szóló argumentumait a jelenleg velünk szembenálló képviselőtársaink beszédéből meríthetjük, mert hiszen olyan javaslat elfogadására kéri az indítván}' a házat, amelyet beterjesztettek és elfogadtak azok, akik jelenleg a képviselőház kisebbségét alkotják, ugy, hogy ha valamikor, most konstatálhatjuk azt, hogy olyan házszabály-revízióról, olyan házszabály-reformról van szó, amelyre nézve a magyar közélet minden pártárnyalata részéről a teljes coneensus konstatálható. (Ugy van ! Ugy van !) Én nem tartom ezt feltétlenül szükségesnek ; unikumszámba megy és egészen komikus ez az álláspont, amelyet igyekeznek Magyarországon sokan szuggerálni, mintha házszabályreformot csak közmegegyezéssel lehetne csinálni. (Élénk helyeslés.) Az egész világon mindenütt akkor szigorították a házszabályokat, amikor szükség volt rá, és szigorították természetesen annak a kisebbségnek elkeseredett ellenzése daczára, amelylyel szemben szigorítani kellett. (Elénk helyeslés.) De mi, mondom, szerencsés kivételes helyzetben vagyunk : ezt a házszabályreviziót beterjesztették, ajánlották, védelmezték és elfogadták a jelenlegi kisebbség vezetőférfiai akkor, amidőn ők voltak felelősek az ország ügyeinek intézéséért és a politikai következetlenségnek, a politikai erkölcstelenségnek legeklatánsabb példája volna az, ha most ellene fordulnának annak, amit akkor a felelősség súlya alatt ők maguk terjesztettek elő. (Elénk éljenzés és taps.) T. ház ! Általános vád volt az úgynevezett koaliczió kormányzata ellen, olyan vád, amelyet annak idején magam is hangoztattam, hogy ezt a házszabályreviziót csak a saját maga számára és nem az ország jövője számára alkotta meg. (Igaz I Ugy van !) Ezt a vádat helyesbíteni kell. Ez a vád a koaliczió vezető férfiait tulajdonképen nem érheti, mert hiszen ők ebbe a modalitásba, a javaslat harmadik részében foglalt korlátozásokba, kényszerűségből mentek bele, saját pártjuk csekélyebb politikai sulylyal és érettséggel bíró tagjainak nyomása alatt. Az a javaslat, amelyet ők előterjesztettek és amelyet ők teljes erővel képviseltek is, csaknem teljes sikerrel, az a javaslat ezeket a korlátozásokat nem tartalmazta, ugy, hogy ha a javaslat gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és Justh Gyula eredeti intencziói szerint mehetett volna keresztül, akkor nem kellene nekünk most megszavazni ezt a javaslatot, akkor az mint a koaliczió talán egyetlen üdvös öröksége, átment volna a jelenlegi képviselőház birtokába is. (Elénk helyeslés.) A dolog nem így történt. A koalioziós házszabálymódositás az általános választásokkal hatályát vesztette, de ugyanaz a kötelesség, amely ária indította az akkori többség vezetőit, hogy — csak ezt teszem még hozzá — minden junktim nélkül, a választási törvéunyel való minden kapcsolat nélkül (Ugy van!) megteremtsék a technikai obstrukczió elleni sikeres küzdelemnek ezt a minimumát, ugyanaz a parancsoló kötelesség fennállott a jelenlegi többségre nézve is. és azt hiszem, hogy ha a jelenlegi többséget valami szemrehányás érheti, az csak az lehet, hogy ennek a hazafiúi kötelességének teljesítésével mindeddig késlekedett. (Elénk helyeslés és taps.) Most teljesíteni kívánja a ház ezt a kötelességét és teljesítheti azt a szabályos, rendes, nyugodt tanácskozások minden garancziája mellett. Igaz, az ellenzék nem vesz részt a tárg3?alásokon . . . Egy hang : Az az ő dolga ! Gr. Tisza István : . . . de hát valóban olyan kényszerhelyzet áll fenn az ellenzékre nézve, amely megakadályozza őt a tanácskozásban való részvételben ? Én elismerem, t. ház, hogy ma már 60 képviselő a háznak teljesen jogos, szabályszerű, a házszabályokra alapított határozatával (ügy van! Ugy van!) ki van tiltva a ház üléséből. (Elénk helyeslés.) Mellesleg megjegyezve, ki van tiltva olyan viselkedés miatt, (Igaz ! Ugy van!) amelynek védelmére, azt hiszem, senki sem vállalkozhatik. (Igaz ! Ugy van !) De hát akármilyen rendkívüli viselkedés által szükségessé tett rendkívüli és komoly jelenség legyen is a ház 60 tagjának az ülésekből való kitiltása, ez a teljesen törvényes, teljesen házszabályszerü rendelkezés birhat-e bármily sulylyal a ház határozataira nézve 1 Hiszen, t. ház, az öszszes ellenzék mintegy 150 tagból áll. Kilenczvenen, és gondolom, amint nem hagszereknek, hanem argumentumoknak használatáról lesz szó, olyan kilenczven tagja az ellenzéknek, aki bizonyára sokkal nagyobb sulylyal képviselheti itt a maga álláspontját, (Ugy van! Ugy van!) ma is részt vehet az üléseken. (ügy van ! Ugy van !) Ezeket a képviselő urakat senki sem akadályozza azon hivatásuk és kötelességük teljesítésében, hogy ha aggályaik vannak ez indítvány indokolt, helyes és szükséges volta iránt, azokat az aggályokat előadhassák. (Elénk helyeslés.) A szavazás eredményére pedig az ellenzék 60 tagjának távolléte előreláthatólag nem fog befolyást gyakorolni. (Elénk helyeslés.) T. ház ! Az ellenzéknek azok a tiszteletreméltó