Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-396

396. országos ülés l'Jl'í június 11-én, kedden. 525 tagjai, akik résztvehetnének most is a ház üléseiben, sajnálatomra lemondtak ezen joguk gyakorlásáról. Lemondtak és eddigi maguktartásával többé-kevésbbé azonosították magukat az utolsó botrányos jelenetek szomorú bőseivel, (Ugy van !) amely botrányos jelenetek napról-napra ismétlődtek mindaddig, amig kénytelen nem volt a ház elnöksége végét szakítani ezeknek a magyar parlament rendjét, csendjét, méltóságát és tekintélyét (ügy van ! Ugy van!) mélyen kompromittáló jeleneteknek. (Elénk helyeslés és taps.) Egy igen előkelő, igen számottevő helyről hallottuk azt, hogy »még Ízléstelenségnek is sok és fárasztó, ahogy mindennap kétszer már kialakuló czirkuszi technika szerint kidobálják az ellenzéket*, (Mozgás és derültség.) Hogyan ? Hát a kidobálás Ízléstelenség és nem a sípolás ? (Élénk helyeslés és derültség.) Hogyan ? Hát ha nem itt, de bárhol másutt tisztességes társaságba (Ugy van! Ugy van!) bejönnek egyesek és ugy viselik magukat síppal, dobbal, nádi hegedűvel felszerelve,- mint ezek a képviselő urak, akkor nem ők az Ízléstelenek, hanem azok, akik azt a tisztességes társaság számára való helyet az ilyen jelenetektől megszabadítják ? (Élénk helyeslés és taps.) És vájjon nem akkor követett volna el nemcsak ízléstelenséget, hanem az Ízléstelenségnél valamivel még sokkal rosszabbat: kötelességeiről való gyáva meglel edkezést a magyar képviselőház elnöke, ha ezeket a jeleneteket tehetetlenül tovább nézi ? (Élénk helyeslés és taps.) A képviselőház elnöke, amikor ezekkel a jelenségekkel szemben appellált a házra, a házszabályok 255. §-a alapján és a ház, amikor e felszólításnak engedve, e szakasznak megtorló intézkedéseit alkalmazta, jogával élt és kötelességét teljesítette, (Igaz! Úgy van!) kötelességét, amely nélkül, fájdalom, le kellett volna tenni minden reményről, hogy ebben az országban egy az ország jóhirnevének, politikai súlyának és létérdekeinek megfelelő tisztultabb parlamenti élet valaha helyreálljon. (Igaz! Ugy van!) Hogy ezek az átmeneti küzdelmek nem kellemesek, ki fogja azt tagadni ? Mentől magasabb fogalma van valakinek a magyar parlamentarizmus felől, annál elszomoritóbbak, annál megszégyenitőbbek ezek a jelenségek. (Igaz ! Ugy van !) De aki struczpolitikát nem akar követni ebben az országban, annak látnia kell azt, hogy itt 22 esztendő óta lassan fejlődő krónikus szervi betegséggel állunk szemben, (Igaz ! ügy van !) krónikus szervi bajjal, amelyet már csak operatív utón lehetett eltávolítani, (Igaz ! ügy van !) amelynél az operáczió a dolog természeténél fogva fájdalmas, amelynél a gyógyulási proczesszust egy lassú, gyökeres tisztulásnak kell megelőznie, de amely tisztuláson keresztül kell a nemzet organizmusának mennie, mert csakis igy szerezzük meg egy jobb, egy szebb jövőnek, egy az ország érdekeit valóban szolgáló méltóságteljes, békés, eredményes parlamenti működésnek lehetőségét. (Élénk helyeslés és taps.) T. képviselőház! Méltóztassanak nekem megengedni, ha szokásom ellenére egypár szót saját csekély személyemről is szólok. (Halljuk ! Halljuk !) Talán megbocsát nekem a t. ház azért, mert közéleti életemnek egyik legünnepélyesebb pillanatában érzem magam, s talán indokolttá teheti ezt az a körülmény is, hogy ugy vélem, a közügy érdeke is azt kívánja, hogy a nemzet tiszta látását ebben a nagy közérdekű kérdésben személyi kérdésekkel ne lehessen elhomályosítani. (Zajos helyeslés.) En ezzel a nagy problémával, a magyar parlamentarizmusban fellépő anarchikus j elenségek elleni küzdelemmel, mondhatni, közpályám első időszakától fogva azonosítottam magamat. Mint fiatalember 1898-ban felajánlottam magamat erre a szolgálatra. Akkor nem került rá a sor. Azután felvettem a harczot a győzelemre való nagyon csekély reménységgel 1903-ban és 1904-ben mint az ország ministerelnöke. Elbuktam ebben a harczban. Most, néhány év múlva egy talán 30 esztendős becsületes munkásság által gyűjtött egész erkölcsi tőkét dobok bele ebbe a küzdelembe. (A ház tagjai felállanak. Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) Azt hiszem, hogy ezek a száraz tények felmentenek az alól, hogy ez ellen a nevetséges vád ellen védekezzem, mintha engem személyes ambiczió vagy hatalmi vágy alacsony ösztöne vezetne. (Igaz I Ügy van ! Felkiáltások : Nevetséges !) Ertsey Péter : Gazember, aki állítja ! Gr. Tisza István : Nem gazember, legfeljebb téved vagy félre van vezetve. Elnök : Ertsey Péter képviselő urat rendreutasítom. Gr. Tisza István : Szeretném meggyőzni a t. házat arról is, hogy ebben az erős küzdelemben nem vezet a gyűlölség szenvedélye sem. A jó Isten kegyelméből az én lelkemben nagyon sok szeretet és nagyon kevés gyűlölet számára van hely. (Élénk éljenzés és taps.) Az országot, a közügy érdekeit szolgáltam mindig egy erős meggyőződéssel biró becsületes ember lelkének egész felhevülésével, (Elénk éljenzés.) de ez a felhevülés, odaadás volt az ügy iránt és nem az ellenfelek iránt érzett gyűlölet. (Zajos éljenzés és taps.) T. ház ! Azt hiszem, ezt a tényt is beigazoltam az 1905-iki bukás után tanúsított magaviseletemmel, (Igaz ! ügy van !) és azt hiszem, hogy ha akkor, amikor valóban elkeseríthette lelkemet az országra tornyosuló nagy veszélyek miatt érzett hazafias gond, bánat és elkeseredés, hogy ha akkor is tudtam szolgálatokat tenni legelkeseredettebb politikai ellenfeleimnek, amikor nézetem szerint helyes dolgokat akartak, ugy csakugyan joggal kívánhatom, hogy higyjék el rólam, hogy nem gyűlölet vezet most, amikor a siker küszöbén vagyunk. És amikor, ha sikerül győzelemre vezetni ezt a nagy küzdelmet, higyjék el nekem, más érzés számára nem lesz hely lelkemben, mint a boldogság, büszkeség és a hálaérzet számára a jó Isten iránt, aki megengedte, hogy ebből a küz-