Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

'A 362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. a kormány ellenjegyzése mellett ellátott lemondáshoz hozzájárul — ezen alkotmányjogi biztosíték mellett (Zaj. Elnök csenget.) az adott esetre alkalmazva, ugyan álljon fel az a képviselő a magyar parlamentben, a ki elhiszi, hogy ennek a rezolueziónak az okából ez a két állam hozzájárult volna ahhoz, hogy Ö felsége a király lemondjon. (Zaj jobbról.) Vadász Lipót: Megobstruálták volna a lemondást is ! (Zaj.) Polónyi Géza : Ennél azonban még érdekesebb, hogyha azt a tényt látjuk, hogy ö felsége egy királyi kéziratban megállapítja, hogy közte és a lemondott ministerelnök között egy igen kényes kérdésben, az uralkodót megillető felségjogok kérdésében odáig ment a konfliktus, hogy nem ugyanezen királyi kézirat szerint de a megfelelő gondossággal kikészített és elterjesztett hírlapi közlemények szerint, ez a konfliktus a királyt lemondásra kényszeritette volna. Akkor tehát, a mikor ilyen rezoluczióval kapcsolatban, a melyről kimutattam annak értéktelen és alkalmatlan voltát, a király egy királyi kéziratban demonstrálja, hogy az ő ministerelnöke egy ilyen konfliktust idézett elő, a melyből kifolyólag ő lelkiismereti furdalásai következtében csak a lemondást választhatta volna —• csodálkozom, hogy hogyan jut ö felsége azon konkluzurnra, hogy ugyanakkor azt a ministerelnököt bizza meg a továbbkormányzással, (Élénk helyeslés a szélsőbálold-alon.) a ki ily módon a konfliktust előidézte. (Zaj jobbról.) Farkas Zoltán : Azt szerette volna, ha önt nevezték volna ki! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: És, t. képviselőház, hogyan lehetséges az, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy a mindnyájunk örömére aggastyánkort elért fölséges uralkodó, a ki pedig annyi nemes példáját adta annak, hogy ő az alkotmányt nemcsak tiszteli, de a tényeket is helyesen szokta megítélni, hogyan történhetett íreg az, hogy épen ebben az esetben egyetlenegy remédiumot talált a válságnak eloszlatásáéra ; és ez a lemondás lett volna a trónról, holott az az alkotmány, a melyet ő gyakorlatilag annyiszor alkalmazott, biztosította a Felség számára először is azt, hogy a hermetikusan és meglehetős ügyességgel elzárt mértékadó más tényezőket is meghallgathatta volna a válság felől (Zaj jobbjelől.) és felvilágosítást nyerhetett volna a felől, hogy pl. Kossuth Ferencz, gróf Apponyi Albert, gróf Batthyány Tivadar, gróf Andrássy Gyula mint vélekednek a válság megoldásáról (Zaj.) és talán meg tudták volna győzni ö felségét egy más megoldási módról is. (Zaj.) De hiszen Ö felségének a ministerelnök kinevezéséhez feltétlenül elismert felségjoga van és e felségjog gyakorlatában őt nem akadályozhatta senki. Gondolom, nem is ez volt a czélja annak, hogy a t. munkapárt kijelentette, hogy csak oly kormán}^ fog támogatni, a mely az előző ministerelnök álláspontját fogadja el. (Zaj és ellenmondások jobbfélol.) Sümegi Vilmos: Ezt Lukácsra értették! Vadász Lipót: Ez a Sümegi mindent tud! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : Hiszen Ő felségét is tájékoztathatták volna az iránt, hogy — a mint a sajtó ezt Magyarországon felfogta — a munkapártnak határozata tulaj donképen csak egy bojkott vagy kizárási indítvány volt, annak közreműködésével — és ez a pikantériája a dolognak -—? a ki ellen irányítva volt. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ö felségének joga volt az ő álláspontját képviselő más kormányt megDÍzni, sőt ha a többség ellen vagy annak állásfoglalása ellen volt kifog alkotmány biztosítja neki a házfeloszlatási jogát. Tehát micsoda különleges elfogadható indoka lehet annau:, ha egy annyi éven át ezt az alkotmányos mesgyét már kipróbált aggastyán-király, uralkodásának alkonyán ilyen elhatározásra jut, hogy nem választja magának az alkotmányban számára biztosított lehetőségeket. B. Hámos Antal : Biztosan félt, hogy a választáson kibukik. (Zaj.) Polónyi Géza: Ha olyan vesztegetéseket csináltak volna, mint a milyenek történtek, bizonyára még a királyt is kibuktatták volna. (Taps a szélsőbaloldahn.) Ámde keresni az okot annál inkább kötelességünk, mert olyan parlamenti helyzetbe jutottunk, a melyhez foghatót parlamenti irók és a parlamentek annalesei, a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam megjegyezte, eddig még fel nem jegyeztek. Egy monarchikus államban, a hol a kormány eminenter a királyi akaratnak képviselője és felelősség mellett való fedezője, ki van zárva az, hogy a király megbízzon egy kormányt, a mely bejelenti neki, hogy nem osztja az ő álláspontját; sőt tovább megyek, kijelenti, hogy a házban is ki fogja ezt jelenteni. -i T. képviselőház ! Ha a — király részéről, s itt a korona szót majdnem kiejtettem én is, helytelenül és ezt incidentaliter jegyzem meg, nagyon kérném a t. képviselőházat ügyeljünk arra, hogy a szent koronáról szóló elmélet egyik legbecsesebb, legdrágább kincse a magyar történelemnek és. alkotmánynak és ne használják az urak — tudom, hogy csak nyelvbotlásból történik, mint a hogy tegnap a t. ministerelnök ur is háromszor használta a korona szót. Nem korona, hanem király. A mi szent-korona-elméletünk azért szent és szép, mert abba a királyt is beleértjük, de annak egyik integráns és legelső része a magyar nemzet és a melynek a király egyik tagja. (Ugy van ! a baloldalon.) Már most, ha így áll a dolog, felvetődik az alkotmányos monarchiának az a fundamentális kérdése, hogy lehetséges-e az, hogy létezik egy király és létezik egy kormány, a mely maga hirdeti, hogy nem áll egy alapon a királylyal. És itt felmerül egy konkrét kérdés — Hazai Samu t. honvédelmi minister úrhoz intézem. Mit fog csinálni Hazai Samu t. honvédelmi minister ur, ha épen