Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. 45 ma, a mikor az ujonczjutalék nincs megállapítva, a mikor ujonczmegajánlási törvényünk még nincs, mondjuk, egy mozgósítási előkészület okából íelszóhttatik a felség által a póttartalékosok behívására ? (Felkiáltások a jobboldalon: Behívja ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elvi álláípontjának jentartása mellett!) Mit fog csinálni ? Ugyebár azt, a mit önök. Hirdetik, mennyire meg akarják védelmezni a nemzet ujonczmegajánlási jogát, de azért liferálják hozzá a ministert és liferálják hozzá, elvi fentartással, a póttartalékosokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobbóldalon. Elnök csenget.) De, t. uraim, • ez a monarchikus alkotmány ? ez a ministeri felelősség ? ez az, hogy Európának és mindenkinek gunykaczajára (Félkiáltások a jobboldalon: Ohó!) csinálunk egy úgynevezett király-lemondásos pressziót, s akkor beállítunk ide egy kormányt, a mely hirdeti, hogy ő nem fedezi a királyi akaratot, s ugyanakkor a világ legnagyobb hipokrizisével kiad egy királyi kéziratot, a melyet ő maga ellenjegyez, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de a melyet itt a házban megtagad. Alkotmányos monarchiában elfogadható dolog-e az, hogy az urak azt mondják: ez maradjon nyílt kérdés, a mint mélyen tisztelt vezérük a konferenczián kiemelte : ezt majd intézzék el az utódok az utóddal ? Hát lehetséges-e az alkotmányos monarchiában, hogy önök nemzet és királya közti konfliktusokat raktároznak a jövendő trónörökös számára ? (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Mozgás jobbról.) Kun Béla: Ez az illojalitás! (Zaj a jobboldalon.) Polónyi Géza : Mi ez, t. uraim ? Azt mondják : mi most meghajlunk a lemondási akarat előtt. Nemes Zsigmond : Rendet akarunk ! Polónyi Géza : Szép rend ! Majd akkor fogom önöket ez iránt interpellálni, a mikor majd elérkezik annak az ideje, hogy önök a rendcsinálás örve alatt ellenünk majd erőszakot akarnak alkalmazni azért, mert mi az önök meggyőződését akarjuk megvédelmezni. (Elénk derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert t. képviselőház, az alkotmány szerint és az adott esetben önök nem menekülhetnek az elől, hogy ebben a kérdésben a többség részéről megnyilatkozott és a felséggel is közölt meggyőződésnek és akaratnak ellenére legyenek kénytelenek szavazatukat gyakorolni. Mert, t. képviselőház, önök akarják a véderőreformot letárgyalni. Annak 43. §-ánál, ha odáig elérkezünk, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Soha!) leszünk olyan bátrak ezt a kérdést az önök lelkiismeretének megfelelőleg, ... Darvai Fülöp : Állunk elébe ! Polónyi Géza: . . . az önök meggyőződése alapján szavazás tárgyává tenni. Milyen pokoli látvány lesz nekünk és a nemzetnek, látni, hogy önök ugy tették gyékény alá a dolgot, hogy majd minket leszavaznak ebben a kérdésben is és önmagukat, saját politikai meggyőződésüket és hitvallásukat ország-világ szine előtt megtagadják. Nem szabad ezt megtenniök önöknek, ha nem akarnak példát adni annak igazolására, hogy ez a parlament csakugyan nem alkalmas arra, hogy az alkotmányosság elvei szerint a nemzeti jogokat megvédelmezhesse, mert ha még arra is példát ad, hogy saját meggyőződésének megtagadásával egy ellenzéket letörjön, azért, hogy az ő akarata ne teljesüljön, ez a parlamentarizmusnak a temetését jelentené. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. uraim ! A királyhűség történelmi emlék és megszentelt örökségünk nekünk, magyaroknak. De hibásan alkalmazná a történelemnek ezen tanítását bárki is arra, hogy az a királyhűség csak a király személyéhez van kötve ; mi a királyság intézménye iránt viseltetünk törhetetlen hűséggel és csak addig, a míg az alkotmányunk szentségébe vetett hit megingatva nincs. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az ellenkező dolog, t. képviselőház, lehet megalázkodás, lehet opportunizmus, a melyet senki sem akczeptál, de, t. képviselőház, nem lesz alkotmányos tisztelet a felség iránt, mert nem becses az a megtiszteltetés a király számára, a mely azon épül fel, hogy én akaratomat lenyelem és megtagadom azt, a mit előtte képviseltem, csak azért, hogy kormányon maradhassak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsóW.oldalon.) Kende Péter : Magából indul ki, a ki igy beszél! (Felkiáltások jobbfelől: A koaliczió !) Csuha István : A koaliczió nem igy tette! Az levonta a konzekvencziákat! (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Muszáj volt!) Dehogy volt muszáj ! Ha feladták volna, mint önök, ma is ott ülnének ! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: De, t. ház, ehhez van még egy-két gondolatom. Miért akarhatott volna Ő felsége lemondani ? Tegyük fel a kérdést. Ugy van-e ez a kérdés feltéve, hogy inkább lemondok, semhogy a nemzet többsége által kivánt rezolucziót elfogadjam, avagy pedig ugy van-e a kérdés feltéve, a hogy a sajtóban be van állitva : vigyázzanak az urak, mert én ugyan megtenném, de nem tehetem, mert inkább le kell mondanom. (Derültség és élénk ellenmondások jobbfelől. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kérem, a ministerelnök úrtól függ, tisztázni a helyzetet, mert ezt önöknek tagadniok nem szabad, hogy a sajtóban igy van ez a kérdés beállítva (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon. 'Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől.) és igy van odaállítva. t Kun Béla: A kormánypárti sajtóban is igy van! (Zaj.) Egy hang (jobbról) : A sajtóért nem felelős a párt! Polónyi Géza: S ha így van, akkor elsősorban kötelessége a ministerelnök urnak a nemzetet ez iránt felvilágosítani, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) ha pedig nincs igy, akkor kötelessége a kételynek még a lehetőségét is kiirtani. Mert az lenne azután a legszerenosétie-