Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

42 362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. ugy alkotják meg, a hogy az jelenleg tervezet- és javaslatként előttünk fekszik, az esetben önök nincsenek jogositva az osztrákoknak szemrehányást tenni azért, hogy ebbe a kérdésbe beleavatkoznak, sőt azt önök a jövőre nézve is törvényhozási utón és intézményes módon biztositani fogják. E tekintetben a dolog ugy áll, hogy az 1867 : XII. t.-cz., a mely 11. §-ában az alkotmányos felségjogokat állapitja meg, ezeket alkotmányos korlátok közé szabja. Ezen alkotmányos korlátok közé tartozik mindenekelőtt az Ö felsége által szentesitett 1867. évi XII. t.-czikk 12. §-ban foglalt az az alkotmányos korlát, hogy Ö felségét a 11. §. alapján is csak akkor illeti meg a felségjognak alkalmazása a vezérlet, a vezénylet és belszervezet terén, ha a nemzet már telj esitette a 12. §-ban a nemzet számára és pedig ugy kormányzati, mint törvényhozási utón fentartott azt a jogot, mely szerint a hadsereg kiegészitése, mely jelenti az ujonczjutalék megállapítását, az ujonczok megajánlását és a szolgálati időnek meghatározását, feltétemül és kizárólag a nemzet törvényhozása számára tartatott fenn. Már egymagában furcsa, hogy olyan ember, ki az önálló magyar hadsereg áUáspontján áll, az 1867 : XII. t.-czikknek védelmét önökkel szemben is kénytelen teljesiteni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalodalon.) Feltétlenül hamis közjogi magyarázat egy korlátlan felségjognak elmélete, mert abban a kiegyezési törvényben magában, melyet a felséges Ur szentesi tett, ezek a korlátozások kifejezetten benne vannak. A felséges Ur sem a szolgálati időt nem hosszabbíthat ja meg, sem az ujonczmegajánlást nem pótolhatja, sem az ujonczjutalék tekintetében nem intézkedhet, hanem kizárólag a magyar törvényhozás mint ilyen. Ennek az 1888 évi törvénynek a múltban való o'yan felhasználása, a mely a meg nem ajánlott ujonczokat még arra is felhasználta, hogy a tárta- • lékot és a póttartalékot a törvényhozás által megszabott szolgálati időnek meghosszabbításával vette igénybe. Ez már maga külön törvényszegés volt. Es ez miért volt könnyebben elkövethető % Először azért, mert 1889-ben lesiklott a nemzet egy alkotmányos jogának gyakorlásáról, mert 1889-ben az előbbi jogállapot szerint még a hadi létszámnak megállapitását sem vette be a törvénybe, hanem e helyett csinált egy ujonczjutalékról szóló megállapodást, a mely akkoriban tiz esztendőre lekötötte a nemzetnek azt a jogát, hogy ennyi és ennyi lesz az ujoncz évről-évre a statisztika adatai alapján. Arra, hogy ez a hiba reperáltassék, elsősorban szüksége merül fel annak, hogy a törvényhozás a békelétszám törvénybe iktatását állapítsa meg, hogy a jövőben a törvényhozás által megállapított ujonczmennyiség és a szolgálati idő meghosszabbítása a törvényhozás akarata ellenére igénybe vehető ne legyen. • A békelétszámnak törvényben való megállapítása abszolúte semmi akadályba nem ütközik, nem ütközhetik, mert e tekintetben a felséges ur beleegyezése már aktaszerüen igazolt tény. Méltóztassanak a lálenczes bizottság javaslatát megnézni, ennek egyik ma sem végrehajtott pontjában benne van már a Tisza-féle kormányalakítás egyik feltétele gyanánt a békelétszámnak törvényben való megállapítása, abból tehát, ha a védercreform 43. §-a nemcsak az 1888 : XVIII. t.-czikkre térne ki hanem a békelétszámnak törvényben való eme megáUapitását mondaná ki, semmiféle konfliktus veszélye nem fenyegetheti a képviselőházat, mert itt már Ő felségének hozzájárulása is megvan és az ki nem irtható. Addig, a mig önök a véderőreformot igy alkotják meg, a mint most tervezik, az osztrákok beakatkozási jogát maguk biztosit]ák, mert hiszen az 1888: XVIII. t.-czikk mint kizárólagos magyar törvény alkottatott meg, a honvédségre akkor még ki sem volt terjesztve, a honvédségre csak az 1890 : V. t.-czikk 10. szakasza, tehát szintén önálló magyar törvény által lett kiterjesztve, az az osztrákoknak tehát ahhoz a kérdéshez, hogy az ujonczmegajánlási jog, az ujonczjutalék megállapításának joga, a szolgálati idő megállapítása kétségtelenül és feltétlenül Magyarország számára törvényhozási és kormányzati utón fentartott jog, az alkotmány értelmében soha hozzászólása nem lehetne addig, a mig a képviselőház óvakodik attól, hogy a nemzet számára e törvényben fentartott jogot közös egyetértéssel elintézendő ügygyé devalválja és a védelmi rendszer szerint a 13. szakasz alá sorozza, a mi által, ha önök ezt egyezményes törvény tárgyává teszik, önmaguk teszik nemcsak lehetővé, hanem biztositják Ausztriának azt, hogy feltétlen beleszólási joga van ép ugy, mint a magyar törvényhozásnak is, ha ez t. i. kölcsönös egyetértéssel elintézendő ügyként kerül a törvénybe. Azonban az orvosság nem ez, hanem az, hogy nem szabad közös egyetértéssel elintézendő tárgygyá deklarálni azt, a mi az önök által védett 1867 : XII. t.-czikk 12. §-ában világosan a magyar nemzet számára tartatott fenn. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ha tehát önök komolyan veszik e hazafiasán elfoglalt álláspontot, hogy önök az ujonczmegajánlási jogot csakugyan meg akarják védelmezni, s ha önök tiltakozni kivannak az ellen, hogy Ausztria jogainkba beleavatkozzék, a mire mi szivesen ajánljuk fel segítségünket, közre kell működniök arra, hogy ebbe a véderőtörvénybe semmi szin alatt ne kerüljön be az az intézkedés, a mely kizárólag a magyar törvényhozás számára fentartott jog. Akkor nem merülhet fel konfliktus a nemzet és a király között, mert az 1867 : XII. t.-czikk 12. §-át ö felsége szentesitette, a mostam kéziratban pedig ujabban is ünnepélyesen igéri a nemzetnek, hogy azt az alkotmányt, a melyet ő meghozott, a jövendőre sértetlenül akarja fentartani a nemzet és király közti egyetértés biztosítása érdekében. Ez az a módszer, a melylyel a krízist meg lehet oldani, ha az alkotmányt a maga tisztaságában meg akarjuk védelmezni. Ha pedig ezt nem tetszik teljesiteni, akkor ne vegyék zokon,