Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. 41 mint eléggé világosan megmagyaráztam, ez a kérdés csak törvénynyel oldható meg, mert a XVIII. t.-czikket módosítás nélkül nem szabad hagynia annak, a ki a kétesztendei szolgálatra alapított véderőreformot fenn akarja tartani. De eltekintve ettől én a rezolucziót azért sem tartottam szerencsés gondolatnak, mert ilyen rezolucziónk már van, még pedig ö felségének kifejezett hozzájárulásával és előzetes engedélyével. A mint méltóztatnak tudni, a koalicziós kabinet megalakulását egy megállapodás előzte meg 0 Felsége és a kormányt vállalt férfiak közt. E megállapodásnak kezemben lévő egyik pontja világosan így szól: »VI. pont. Anyagi felelősség alóli felmentés ugy a Tisza-, mint a FejérvÉTykormány részére ; a képviselőház élni fog jogával az emiitett kormányok politikai tényei felett, elvi természetű határozatokat hozni, rozolucziót alkotni«. A képviselőház élt is ezen jogával és meg is hízta ezt a rezolucziót arra a két konkrét esetre vonatkozólag, a melyek Bihar és Papp honvédelmi ministerek ellenjegyzésével követtettek el és a melyeket vád alá helyezésre is alkalmas törvényszegésnek tekintett a képviselőház. Nevezetesen abban az időben ugyanazok a törvényhatóságok, a melyek ma helylyel-közzel az obstrukcziót és az ellentállást elitélik, tömegesen fordultak a képviselőházhoz azért, hogy a kormány ezért a törvénytelenségért vád alá helyeztessék. A képviselőház akkor a kérvényi bizottság javaslata alapján áttette az iratokat javaslattétel végett az igazságügyi bizottsághoz, a melynek jelentése itt fekszik a képviselőház iratai közt; méltóztassék ezt elolvasni és meggyőződni arról, hogy e jelentés először is aktaszerüleg állapítja meg a törvényszegéseket és ezek között in specie a tartalékosoknak és póttartalékosoknak törvénytelen módon, a háznak ismételten történt elnapolása alkalmával elrendelt behívását; ezt a nemzet becsületének oltalma alá helyezte és megállapította, hogy bár kötelessége lenne a Fejérváry-kormányt — mert a Tisza-kormány nyal szemben a koaücziós időben semmiféle megtorlási lépést javasolni nem látunk szükségesnek — vád alá helyezni, a képviselőház ezt nem teszi, hanem él azon jogával, a melyet a Felséggel való megegyezés biztosított számára és meghozza azon határozatát, a melylyel konstatálja az elkövetett alkotmánysértést, az igazságügyi bizottság javaslata alapján kelt azt a határozatát — épen Rakovszky t. képviselőtársamat talán nem is egészen elégítette ki — a melynek csak egy passzusát idézem (olvassa) : »A Fejérváry-kormány saját nemzetének lett ellensége, a mikor az alkotmányos és törvényes rendbe vetett hitet megingatta és a nemzet lángoló honszeretetéből fakadó, a nemzet alkotmányát minden támadástól megmenteni kész ellentálló erőt durva hatalmi eszközzel megsemmisíteni igyekezett. A királyi tekintély ellen is vétett, a rmkor az illetékes törvényhozási tényezők mellőzésével és ezek KÉFVH. NAPLÓ. 1910—1915. XVI. KÖTET. bizalmatlansági nyilatkozatának semmibevételével kizárólag a királyi hatalomra kívánta kormányzatát alapítani s a midőn oly tanácsokat adott, a melyek sarkalatos, alkotmányos törvényeink nyilvánvaló félremagyarázására voltak alapítva s ezáltal a királyt a nyílt alkotmánysértés katasztrófájához vitte közel. A képviselőház mindezekben elegendő ténybeli és jogi alapot lát Fejérváry Géza és társai, volt ministerek vád alá helyezésére. A képviselőház azonban, tekintettel az alkotmányos rend helyreállítása alkalmával a királylyal létesült megegyezésszerű viszonyra, melyet a békés fejlődés érdekében megzavarni nem kivan, ezúttal báró Fejérváry Géza, Kristóffy József, Lányi Bertalan, Vörös László, Bihar Ferencz, Lukács György, György Endre, Kovácsevich István, báró Feilitzsch Arthur, Hegedüs Ferencz, Tószt Gyula, Pap Béla és Geguss Gusztáv volt miniszterek ellen a törvényes megtorlás jogi eszközeit igénybe venni nem akarja, hanem a vád alá helyezés mellőzésével, eljárásuknak megítélését a nemzet élő lelkiismeretére bizza.« T. képviselőház ! Még egyszer ismétlem : ezen anteakták közt szerepel hivatalosan megállapítva, mint ténybeli előzmény, az 1888. évi XVIII. t.-cz. ellen elkövetett ezen alkotmánysértés, a melylyel szemben 1909-ben a képviselőház élt Ö felsége engedelmével a rezolucziónak azon jogával, hogy ezeket az alkotmányellenes dolgokat nemcsak elítélte, hanem kijelentette, hogy ezek vád alá helyezése alkalmasak, csupán a felség iránt való tekintetből és az akkori helyzet opportunitásából mondott le erről a jogáról és a nemzet élő lelkiismeretének megítélésére bízta azokat. Itt vannak önök. önök is a nemzetnek élő lelkiismerete. Védelmezzék meg most ezt a jogot, a melyet a király engedélyével a ház már itt ünnepélyesen gyakorolt is. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mielőtt rátérnék beszédem befejező részére, a melyben a király lemondásával és az abból eredő konzekvencziákkal akarok foglalkozni, kérem az elnök urat, kegyeskedjék néhány pcrcznyi szünetet adni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket -Návay Lajos jogialja él.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Szó illeti Polónyi Géza képviselő urat. Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! baljelől.) Kegyes engedelmükkel még egykét kérdésre kell rámutatnom, a mely kérdéseknek tisztázása, azt hiszem, a kritikus helyzetnek bonyodalmas voltát talán enyhíteni lenne alkalmas. Az egyik az, hogy megemlítsem, hogy egyik casus offensionis-t képezte a mélyen t. kormánypárti többségnél is és a sajtónál majdnem kivétel nélkül az osztrákoknak ebbe a kérdésbe való jogtalan beavatkozása. Ezt a dolgot szükséges tisztába hoznunk. (Ugy van! a szélsőbaolldahn.) Mert ha a véderőjavaslatot a t. képviselő urak 6