Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

40 362. országos ütés 1912 április 2-án, kedden. nak a véderőreformnak okából feltétlenül módosítás alá kell kerülnie. Ha módosítás alá kerül maga az 1888. évi XVIII. t.-cz., akkor csak az a kérdés merülhet fel, lehetséges-e ugy módosítani, hogy a nemzet ujonczmegajánlási joga is minden kétségen kivül biztosítva legyen és Ö felsége jogai is érintetlenül maradjanak és ez mind kölcsönös megegyezéssel történjék meg. Én most egy tornára kérem fel a mélyen t. honvédelmi minister urat (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és legyen olyan kegyes, a nemzet és a király érdekében egészibse ki, ha hézagos maradt az én okoskodásom. Mit kell tennünk ? Semmi egyebet, mint azt az 1888. évi XVIII. t.-czikket ugy módosítani, hogy annak azon időben, mikor az mint törvény megalkottatott, a nemzet és királya között fennállott konszenzusnak megfelelő értelme a törvénybe taxatíve vétessék fel; állapíttassanak meg tehát taxatíve azok az esetek, a melyekben ez a XVIII. t.-czikk rendkívüli körülmények között Ö felsége által applikálható. Újból reasszumálok. T. honvédelmi minister ur, a törvénynek egyik szándéka volt, hogy a már megajánlott ujonczok pótlására használtassék fel — a már megajánlott ujonczok pótlására — az esetben, ha betegségek, kivándorlás okából valamely területen a már megajánlott ujonczjutalék ki nem állitható. Elfogadom, hogy ez az eset a törvényben újból világosan kodifikáltassék. Második czélja volt, hogy ha uj szervezetek alakittatnak, például vasúti osztályok stb., az esetben a felséges urnak joga legyen a már megajánlott ujonczok alapján a tartalékot ezen czélra felhasználni. Elfogadjuk, hozzájárulunk, azt hiszem, kivétel nélkül. Van egy harmadik eset, a mely a törvényben nincs kifejezve, az indokolásban sincs benne, * de a gyakorlatban tényleg igénybe vétetett és ez az, mikor az államot veszélyeztető sztrájkok esetén a kormány ehhez a remédiumhoz folyamodik, ez esetben a tartalékosokat igénybe veszi és behívja. Nehéz dolog, nem tagadom meg, ha megfelelő kautélákkal körüliratik a dolog, szívesen járulnék magam ahhoz, hogy a nemzet és királya közötti konfliktus elenyésztetése okából is ez kodifikáltassék. Most van a negyedik eset, mikor nem a 43. §. 3. pontjában a király számára mozgósítás esetére biztosított póttartalékbehivás esetéről van szó, hanem akkor, mikor egy ilyen mozgósításnak — mondjuk ki a szót — leplezése okából egy u. n. előmozgósitás foganatosittatik. Elfogadom, t. képviselőház. Most mondjon nekem a t. minister ur még egy esetet, a melynek czéljából ezen törvény még felhasználható. Mondjon a t. ministerelnök ur, ha tud, mert e fölött nekünk meg kell állapodni, mert akkor csak az az egyetlen egy eset maradna hátra, t. képviselőház, a mire a történelem bennünket kioktat, hogy a múltban felhasználtatott ez a törvény arra, hogy a meg nem ajánlott ujonczok pótlására, felségparancs alapján, a honvédelmi ministeri ellenjegyzéssel, igénybevétetett ez a törvény. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De t. képviselőház, mikor Ö felsége nekünk egy királyi kéziratban azt mondja, hogy ő nemcsak tiszteli, de meg is akarja tartani a nemzetnek zavartalan birtokában levő ujonczmegajánlási jogát, sőt maga követeli, hogy ez megvédelmeztessék, lehetséges-e az t. ministerelnök ur, hogy önök utasítást kapjanak a Felségtől arra, hogy ez a törvény terjesztessék ki arra az esetre is, hogy az felhatalmazás legyen a meg nem ajánlott ujonczok pótlására ? Ugyebár t. képviselőház, ez merőben kizárt dolog 1 És hogyha van valami értéke ezen királyi kéziratnak, a mit én szívesen elismerek, hogy van, ebben az esetben ne mulaszsza el a t. többség azt az alkalmat Ö felségével megértetni és a törvénynek ily módon való szövegezésével azzal válaszolni, hiszen Felséges Ur, mi mást nem akarunk, mint, a mit Te Felséges Urunk a nemzetnek ígérsz, hogy az ujonczmegajánlási jogot épségben tartsuk és hogy ennek folytán ezt a törvényt oly esetre, a melyre magad sem kívánod azt alkalmaztatni, és a melyre a múltban rossz tanácsadóid folytán hibásan alkalmazták, a jövendőben felhasználni nem lehet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem t. képviselőház, hogy ha a törvénymódosításnak ez amódjaajánltatik Ö felségének, ez kizárja a konfliktus lehetőségét, azért, mert mihelyt bármilyen kormány jönne azzal a propoziczióval, hogy ez a törvény használtassék fel abban az esetben is, a mikor meg nem ajánlott ujonczok pótlásáról van szó, minden kormány és minden parlament jogosítva volna ö felségének a ma kibocsájtott kéziratot odaállítani és azt mondani, Felség, Te ezt magad mondtad, hogy ezt nem kívánod. Ha pedig akarja a t. képviselőház, akkor, ne méltóztassék zokon venni, de akkor ez a királyi kézirat nem igazat tartalmaz. Nem történeti hűséggel irja meg azt, a mit a király akar, hanem takarja a valót, takarja, hogy egy alkotmányosnak nevezett király zavartalan alkotmányosságban teheti azt, hogy a nemzet többsége kénytelen meghajolni az ő fejedelmi akarata előtt, a mely egyenesen a törvénybe ütközik. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Ez az, t. képviselőház, a mi ezt a krízist ezen szempontból történelmi jelentőségűvé teszi. És ha egyetértünk, — pedig akkor, a mikor a nemzet és a király közötti békéről van szó, illenék egyetérteni — próbálják meg, hátha mi is támogathatjuk a hazafias és nemes törekvést azon irányban, hogy legalább ezen a területen biztosítsuk a nemzet számára ebből a hosszú alkotmányos küzdelemből legalább ennek az egyetlenegy romnak az eltakarítását, hogy becsületesen, hőseink múltjához méltóan, megvédelmezzük a nemzet ujonczmegajánlási jogát, a melyet a királyi kézirat szerint maga a király sem akar megsérteni és nem akar nem tisztelni. (Helyeslés balfelől.) Szives figyelmükbe ajánlom még, hogy én a rezolucziónak azért sem voltam barátja, mert, a