Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. 39 leszek bátor azt praktikus alakban is formulázva előterjeszteni, akkor, azt hiszem, hogy ez a konfliktus legalább ebben a kérdésben soha fel nem merült volna és fel sem merülhetett volna. T. képviselőház! Elengedem most, hogy a rezolueziónak közjogi terminológiája tekintetében észrevételeket tegyek, csak azt mondom, hogy már ott is bizonyos hibás felfogást láttam, hogy a rezoluczió az ujonczjutalék-megajánlási törvényhez fűzte a konzekvencziákat, holott az uj véderőj avaslattal kapcsolatban, ha az törvény lesz, az ujonczjutalék megállapítása 12 évre le lévén kötve, 12 éven belül, a mig az a törvény életben van, csupán a megajánlási javaslat kerül a képviselőház megszavazása alá. De én szivesen substituálom azt, hogy mélyen t. képviselőtársaim ezt értették alatta, ez utóvégre stiláris utón is rendezhető lett volna, azonban ha sziveskednek türelmükkel megajándékozni, ki fogom mutatni először is azt, hogy e helyett a rezoluczió helyett a félreértésre okot adó kérdés különösen most, a midőn a királyi kéziratnak már birtokában vagyunk, minden konfliktus nélkül a legnagyobb békességgel és a nemzetnek legnagyobb megelégedésére, a király és a nemzet közötti megállapodás alapján igenis rendezhető. Másodszor ki fogom mutatni azt, hogy ilyen rezoluczióra szükség már csak azért sem lehet, mert már van ilyen rezoluczió ; harmadszor ki fogom mutatni azt — és itt különösen kérem a t. honvédelmi minister ur szives figyelmét — hogy az uj véderőjavaslat miatt az 1888 : XVIII. t.-cz. ugy, a mint most meg van alkotva, fenn sem maradhat, mert ha a t. minister ur az uj javaslat 43. §-nak második pontjába fel akarja venni a tartalékosok és a póttartalékosok behívására vonatkozó intézkedést ugy, amint az 1888 : XVIII. t.-cz. előirja, akkor a t. minister ur és a képviselőház is törvényes hamisitást követne el; ki fogom mutatni, hogy az 1888 : XVIII. t.-cz. magának a véderőj avaslatnak okából feltétlenül módositandó és pedig, hogy a t. képviselőházat sokáig ne tartsam függőben e kérdés tekintetében, szó szerint idézem a 43. §. második bekezdését, a mely ezt mondja (Olvassa): »Ha különös körülmények megkövetelik, a közös hadsereg tartaléka első évfolyamának és póttartaléka három legifjabb sorozási évfolyamának legénysége kivételes tényleges szolgálat teljesítésére az 1888 : XVIII. t.-cz. alapján behívható, illetőleg visszatartható.« T. minister ur, ha a véderőj avaslat életbe lép, a 43. §. második pontjának a póttartalékosokra vonatkozó rendelkezése egyszerű lehetetlenség és anakronizmus, mert a minister urnak tudnia kell, hogy az 1888. évi törvény a póttartalékosok tekintetében kiveszi a törvényes intézkedések alól mindazokat, akik nem a sorshúzás sorrendje miatt kerültek a póttaitalékba és csak azokra applikálja, a kik sorshúzás utján kerültek a póttartalékba. Ha ez a véderőj avaslat életbelép, abban a póttartalékban, a melyet ez a véderőj avaslat csinál meg, egyetlenegy olyan póttartalékos sem lesz, a ki sorshúzás utján kerülne a póttartalékba, mert ezt megszünteti- a törvény. Ennek folytán ezt a szakaszt igy fentartani és az 1888 : XVIII. t.-czikkre egyenesen hamisan utalni egy véderőtörvényben, a mely azt hatályon kivül helyezi, olyan dolog, a mely közöttünk igen könnyű módon lesz elintézhető és azt hiszem Ö felsége is meg lesz nyugtatható az iránt, hogy ezt a törvényt igy, a mint az van, fentartani nem lehet és nem szabad, magának a véderőreformnak érdekében sem. Méltóztatnak tudni, hogy az a XVIII. t.czikk hogyan keletkezett. Ez 1888. évi május havából való törvény, mikor még az 1868. évi XL. t.-czikken alapuló véderő-rendszer állott érvényben, ezen törvényczikk véderőj e pedig annak világos 11. §-a szerint a törvényben meghatározott hadilétszám alapján épült fel, a mely 800.000 főben állapittatott meg a határőrvidék bevonása nélkül. Akkor, midőn a felséges ur nem felségjogra tett szert, a mint azt talán érinteni fogom, hanem az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-a alapján a belszervezet, vezérlet és vezénylet tekintetében mint a magyar királyt megillető felségjog alapján, de a honvédelmi minister ellenjegyzése mellett, kapott egy ujabb felhatalmazást, akkor nyilvánvaló volt, hogy azon törvény uralma alatt a meghatalmazás csakis a hadi létszámnak megállapított keretein belül volt applikálható, a mely kontigentálva volt külön Magyarországra nézve. Hiszen az egész XVIII. t.-czikknek értéke a véderőreformmal kapcsolatosan sarkaiból fordul az ki, mert eddig fel volt használható arra, hogy három évig bentartható legyen a póttartalék, illetőleg annak azon évfolyama, a mely az első évfolyam jDÓttartalék, a második az csak két évig, az utosló csak egy évig volt bentartható, azonkívül benn volt tartható egy évig a tartalék első évfolyama. Ez a dolog most változást szenved. Méltóztassék meggondolni, hogy ha én tévednék is a póttartalék tekintetében, hogy ha egyetlen egyre sem lesz alkalmazható ez a törvény, hogy ha mi egy; kétéves szolgálati időre alapitott véderőreformot akarunk megalkotni, akkor önök csinálnak egy törvényt, a melyben azokat a póttartalékosokat, kik csupán tizheti kiképzésnek vannak alávetve, kitennék annak, hogy három esztendeig lennének hadikötelezettségre kényszeríthetők. Ez a póttartalék családlentartókból, különkedvezményezettekből, tanítókból és lelkészekből áll. Vájjon ö felsége azt czélozta volna ezzel a törvénynyel, hogy mig más két esztendeig szolgál, kivéve a lovasságot stb. addig a legnagyobb kedvezményre jogosított emberek három esztendeig legyenek bentarthatók ? Hiszen ez, t. uraim, —• bocsánat a kifejezésért —• vétek és bün lenne a józan ész ellen is, ezt pedig talán mégsem akarjuk elkövetni. Már most elbúcsúzom ettől a témától. Azt hiszem, eléggé sikerült kimagyaráznom azt, hogy a mennyiben ennek a véderőtörvénynek részletes vitájára kerül a sor, az a 43. §, ugy, a mint van, semmi szin alatt nem maradhat és annak maga-