Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

38 362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. magyarázata. És, t. ház, a történetíró szemben találja magát egy u. n. rezoluczió val. Kérdezni fogja a történetíró, miben is állott tehát az a rezoluczió ? És hogyha az én t. barátom és elnököm Egry Béla tegnap a kérdést fel nem veti, a tegnapi napig a történetíró a magyar képviselőház aktáiból nem tudna feletetet adni arra, sőt hitelesen talán még ma sem tud feleletet adni, hogy mi is hát az a rezoluczió ? És, t. uraim, egy egész ország háborog, megmozdul egyik törvényhatóság a másik után, és én tisztelettel kérdem: mi az a rezoluczió ? Én a magam részéről először jutok azon szerencsés helyzetbe, hogy csak okoskodás révén állapithatom meg, hogy az a rezoluczió mégis valószínűleg az, a mit Egry Béla t. barátom tegnap felolvasott, miután ezt velünk eddig senki nem közölte. Sőt nehogy bármi tekintetben félreértésekre adjon okot Holló Lajos t. képviselőtársamnak tegnapi felszólalása, a melyben arra alludált, mintha a függetlenségi párt ezen részével is valamelyes tárgyalások folytattattak volna, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) köteles vagyok minden félreértés kizárása végett kijelenteni, hogy ez sokkal előbbi tárgyalásokra vonatkozik. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Erről az u. n. rezoluezionális dologról, a hogy — engedjék meg t. képviselőtársaim — önök közül is vajmi kevesen tudnak valamit, (Derültség balfelől.) ugy nem tudtunk mi sem mostanáig semmit. (Derültség a baloldalon.) Ez egy véka alá rejtett, nagy titokban tartott olyan rettenetes bomba volt, a melynek a szaga, ugy látszik, annyira megszédítette az illetékes köröket, hogy még nagy'katasztrófa is fenyegette a nemzetet. (Derültség [balfelől.) Már most félre a tréfával; vegyük hát bonczkés alá azt, hogy ez a rezoluczió csakugyan alkalmas volt-e arra, hogy akár a helyzetet szanálja, akár pedig hogy rászolgáltunk arra, hogy a nemzet és királya között odáig élesedjék ki ezen rezoluczió okából a harcz, hogy nekünk, nemzetnek el kell viselnünk azt a vádat, hogy egészen odáig vittünk egy konfliktust, hogy a királyt magát lemondásra akartuk kényszeríteni. Az eddig elmondottakból máris szabad azt a konkluzumot levonnom, ugy-ebár mindnyájunk helyeslésével, hogy ez a nemzet ártatlan abban — és ezt majdnem pártkülönbség nélkül mondhatom — hogyha a rezoluczió ilyen eredményeket ért el. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És most már nézzük meg, hogy mi is hát az a rezoluczió. Habár ez a kérdés aktualitását rendkívül elvesztette, s igy én nem is fogok alkalmatlankodni azzal, hogy azt minden részleteiben bonczkés alá vegyem, de mégis legalább ma, a mikor talán még nem késő, hogy a nemzet és királya közötti konfliktusnak ezt a tüskéjét kivegyük a nemzet testéből, kötelességet vélek teljesíteni, a midőn arra az álláspontra helyezkedem, mindig hangsúlyozván a legnemesebb és legjobb szándékot, hogy ez a rezoluczió egyáltalában nem volt alkalmas arra, hogy a konfliktust magát elintézze, még kevésbbé volt alkalmas arra, hogy olyan komplikácziókat idézzen elő, a melyek egy felséges uralkodónak lemondásáig kellett volna hogy vezessenek. Én ezt a rezolucziót egész röviden egynéhány szempontból szándékozom bemutatni annak illusztrálására, hogy rezoluczió, még ha elfogadtatott volna is, engem p. o. abszolúte nem nyugtatott volna meg (Mozgás jóbbjelol.) és én részemről, ha annak tartalmát ismerem vala, kötelességemnek tartottam volna állást foglalni ellene és megmagyarázni, hogy ez a rezoluczió nem alkalmas eszköz arra, hogy ezt a kérdést elintézzük vele. Nem szándékozom abszolúte t. barátaimnak különösen szándékát érinteni, de mivel első ízben jutottam ahhoz, hogy erről a kérdésről meggyőződésemet elmondjam, talán méltóztatnak megengedni, hogy teljes objektivitással röviden a következőkre utaljak. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon ) Először is ott, hol törvény van, melyről nincs véleménykülönbség az iránt, hogy annak indokolása szerint az a törvény a meg nem ajánlott ujonczok j:ótlására fel nem használható, ha egyáltalában szükség volna még bármiféle további magyarázatra, a rezoluczió mint ilyen, akár képviselőházi határozattal, akár a főrendiház hozzájárulásával, mint törvénymagyarázó eszköz nem alkalmas, mert törvényt csak törvénynyel lehet legálisan magyarázni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ezt mi is tudjuk! Polónyi Géza : Ez a rezoluczió ugy, a mint előttünk fekszik, egy kardinális nagy hibában szenvedett és azt hiszem, hogy ennek elhárításával a tiszteletreméltó szándéknak végrehajtására sokkal helyesebb és alkalmasabb eszköz kínálkozik, mihelyt tisztában leszünk a kérdéssel, miként lehet és kell a helyzetet orvosolni. Én a rezoluczió tulajdonképeni hibáját abban láttam és látom, hogy az egy létező törvénynyel szemben taxatíve felsorolt kivételeknek megállapítására volt szövegezve. A törvénymagyarázatnak ezen módja azért veszedelmes, mert ha a kivételeket taxatíve sorolom fel, akkor a jogtörténeti és a legális magyarázat szerint az a törvény minden más esetre alkalmazható, csak a kivételes esetekre nem. Nem szándékozom most részletesen foglalkozni azzal, hogy a mi kivételként felsoroltatott, már foglalkozásánál fogva sem lehetett alkalmas arra, hogy restriktív módon magyarázza a törvényt, hanem egyenesen kiterjesztő magyarázatra vezetett volna. A kérdéssel kapcsolatban talán ki fogom mutathatni, hogy ha t. képviselőtársaim megfordítják a kérdést és a helyett, hogy a kivételek felsorolásához fognak vala, a király elfoglalt álláspontjának megfelelőleg épen azon a területen, hol nemzet és királya között teljes az egyetértés, a törvény hézagait ugy igyekeztünk volna pótolni, hogy azokat a törvényben felvett, minden magyarázat nélküli különös körülményeket meghatározott esetekre állapítottuk volna meg a törvényben, mint