Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

362. országos ülés 1912 április 2-án. kedden, 37 zumot sem vonom le, hogy ha én fogom bebizonyítani, hogy ez az ut nem helyes, evvel nem akarom még azt bizonyítani, hogy gróf Andrássy Gyula lelkiismeretlen. Sümegi Vilmos : ö csinált tréfát az országgal! (Zaj.) Polónyi Géza: Gróf Andrássy Gyula ezt a kifejezését talán mégis revideálhatná, mert ezen nyilatkozatát azután tette már, mikor már tudomást szerzett arról, hogy Kossuth Ferencz és a többi felszólalók épen az ellenkező álláspontot tartották lelkiismeretükkel megegyeztethetőnek és férfias eljárásnak, hogy t. i. az egyszer vállalt hazafias állásponthoz való ragaszkodás czéljából konzekvensen az utolsó fegyvert, a Felséghez intézendő felvilágosítás fegyverét is igénybe kell venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha mindezek után én annak a feliratnak a sikerében magam sem bízom, annak, t. képviselőház, rövid indoka az, hogy először is nem hiszem, hogy a többség ezt az indítványt elfogadja. De megvallom, hogy az olyan többséggel egy tálból cseresznyét enni nem is akarnék. (Élénk felkiáltások jobbfelől: Mi sem magával!) E kölcsönös szeretetreméltóság ellen — csak maradjon politikai téren —* semmi kifogásom sincs. (Derültség.) A mely többség maga hirdette, hogy ő nem ragaszkodik elvi álláspontjához, de annak érvényesítéséről lemond, az a feliratban sem mondhatna mást. Miután pedig ezt az álláspontot már ismerjük, azt hiszem, hogy a jelenlegi többséggel való együttműködés mellett csak olyan felirat kerülhetne a felséges ur elé, a mely nem világosítaná fel őt arról, mi a nemzetnek joga és mi annak jogos követelése. De, t. képviselőház, én az ilyen feliratnak a felséges úrhoz való felterjesztését helyesnek, szükségesnek is látnám esetleg, ha csupán egy kérdés volna, a mely a nemzet és királya közti konfliktust kiélezte és a melynek békés elintézésével az egész vonalon a békés megoldás lehetősége vagy annak legalább valószínűsége meg volna. Én azonban ugy látom, hogy nem csupán egy kérdés az — és különösen nem ez az egy kérdés az — a melynek megoldásával a nemzet és király közti állandó béke létesíthető volna. A mikor a képviselőház egy napirenden levő törvényjavaslatot tárgyal, a mikor tehát a képviselőháznak joga, sőt kötelessége azon törvényjavaslat alkalmából alkotmányos álláspontját kifejteni, ilyen esetben külön fehratnak csak egy indoka lehetne — és ezzel én meg akarom erősíteni Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak jó intenczióját — ha t. i. a nemzet előtt egy királyi kézirat fekszik, a mely a nemzethez egyenes felhívást intéz, a melyben a király felhívja a nemzetet, hogy tegye neki lehetővé az ő lelkiismereti konfliktusának elintézését és az alkotmányos békés uralkodásnak tovább való folytatását, ebben az esetben nemcsak jog, nemcsak illendőség, de kötelesség is, hogy a nemzet a királynak ezen feliratára és pedig a nemzet nevében nyilatkozni egyedül jogosult törvényhozás terméből, a képviselőház kebeléből választ adjon. (Igaz ! Ugy van ! baloldalon.) Lebecsülik annak a királyi kéziratnak értékét, ha azt az álláspontot fogják elfoglalni, hogy az a nemzet képviselete részéről még válaszra sem méltó. Ha önök igy gondolkoznak és ezt akarják kifejteni és hozzájárulnak ahhoz, hogy az alkotmány szempontjából fejtegessük a kérdést: helyes, szívesen járulunk hozzá, és a mennyiben látom, hogy mélyen t. Kossuth Ferencz t. barátomnak is ez az álláspontja, igenis, ezen értelemben a legnagyobb melegséggel támogatom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kérdés tehát igy áll: Az önök kormányának ellenjegyzésével fekszik a nemzet színe előtt egy királyi kézirat, a mely felhívást intéz a nemzethez. Az ellenzék részéről tiszteletreméltó oldalról indítvány tétetik, hogy erre a nemzet adja meg a királynak az illő és méltó választ. Majd meglátjuk, elzárkóznak-e tőle. Eddig hivatalos nyilatkozatot nem hallottam, tehát csak anticzipálom azoknak a tapsoknak eredményeként, a melyek gróf Andrássy Gyula tegnapi nyilatkozatát az uj komaság révén az önök padjairól kisérték, hogy igenis, elzárkóznak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De a ki az első kakasszóra megtagadta a régit, félek tőle, hogy a másodikra megtagadja az ujat. De, t. ház, én a magam részéről most rá akarok térni arra, hogy csekély erőmtől telhetőleg szolgálatot tegyek ebben a kritikus pillanatban a nemzetnek és ha meghallják, ö felségének is, az által, hogy egyrészt kifejtsem, hogy az egész krízis és válság indokolatlanul, oktalanul és helytelen módon lett felidézve és arra, hogy ez a krizis odáig fejlődjék, a meddig fejlődött, semmiféle jogosult közjogi vagy históriai alap egyáltalában nincs. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) T. képviselőház, kegyes engedelmükkel ezen históriailag fontos időpontban engedjék meg, hogy ráutaljak azon különös jelenségekre, a melyeket az én emlékezetem számára magamnak szoktam feljegyezni. Hogyha megnézem ennek a véderő-vitának rövidebb vagy hosszabb múltját, a mint tetszik, azok között első állomásként meg kell állapodnom annál, hogy előttünk, a parlament előtt feküdt egy véderő-javaslat annak összes komplex törvényjavaslataival együtt, olyan fontos javaslatok, a melyek egyenként is súlyosak abból a szempontból, hogy a nemzet életében annak jövendő fejlődésére nézve uj mesgyét hasítsanak. Es meg kell állapitanom, hogy ezen törvényjavaslatok egész komplexuma, a mikor a mélyen t. munkapárt konferencziája elé került, egyetlen egy felszólalás nélkül, minden észrevétel nélkül egyhangúlag fogadtatott el. És most eljutottunk ezen törvényjavaslatok kapcsán odáig, hogy ugyanezen többség, a mely első konferencziáján egyetlen egy szót sem talált ezen törvényjavaslatok egész komplexuma ellen, odaáll a nemzet elé és odaáll Európa elé és ezen törvényjavaslatokkal kapcsolatosan oly krízist idézett elő, a mely egész a király lemondásáig vezetett. A történetíró kérdezni fogja, mi lehetett ennek a szörnyű változásnak elfogadható oka és