Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

36 362. országos ülés Í912 április 2-án, kedden. záltathatták és dispenzálhatták, de ne higyjék egy pillanatra sem, hogy a történelem ezt az elvfeladást, a parlamentarizmusnak ezt a megszégyenítését, a dinasztiának ezt a meghurczolását, (Ugy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) a nemzetnek ezt a megalázását önöknek valaha megbocsátja. (Vgy van ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) önöknek csak egy dolog sikerült: a királyi tekintélyt ugy beállítani, mint Madách Lucziferjét, a ki Ádámnak, mikor a szeretett nő legnagyobb kincsét meg akarta menteni az' elrablástól, vállára tette a kezét, mondván : »Álomkép, ne mozdulj, érezd kezemnek végzetes hatalmát.* És erre Ádám megdermedt. önök ezt a dermesztő politikát folytatják, mi pedig az általános, egyenlő és titkos választói jog ébresztő erejével ebből a dermedtségből akarjuk a nemzetet felkelteni (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és annak a teremtő hatását akarjuk odavinni, hogy az az álomkép, a melyet önök megdermesztettek, a magyar alkotmánynak második évezredre szóló ereje megint a maga teremtő munkás, alkotó hivatását és nemzetvédő hatalmát érvényesíthesse. (Elénk helyeslés és taps a szélsőba

1 oldalon.) Én a t. kormány iránt tovább is határozott és""*"elszánt bizalmatlansággal viseltetvén, nem tehetek egyebet, mint hozzájárulok Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvöz-ik. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk!) Lovászy Márton jegyző : Polónyi Géza ! (Halljuk ! Halljuk !) Gróf Batthyány Tivadar: Jöjjön be a többség ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: A kötelesség parancsol, nem én! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház ! (Folytonos zaj.) Csendet kérek ! Egy hang (a szélsőbaloldalon): Nem vagyunk tuxmisos párt! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérek csendet, t. képviselőház ! Polónyi Géza: T. képviselőház ! Egy újonnan kinevezett kormánynak bemutatkozásakor alkotmányos szokás, hogy mérték alá állítsák a pártok saját viszonyukat a kormánynyal szemben és levonják a politikai bizalomnak vagy bizalmatlanságnak konzekvencziáit. Ehhez az alkotmányos szokáshoz mérten, én is kontribuálni szándékozom ahhoz, hogy a most bemutatott kormánynyal szemben álláspontomat jelezzem. (Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Annyival inkább kötelességem ez, t. képviselőház, mert nem egyszerűen egy politikai aktusról van szó, de szó van olyan kisérő körülményekről, a melyek esetleg mérföldjelzőkké válhatnak Magyarország történelmében. Már most is hangsúlyozom, hogy én a lefolytatott válságot nem szándékozom kizárólag a kormányválságnak álláspontjából bonczkés alá venni, hanem felvetem a kérdést és feleletet is fogok reá adni a tekintetben, hogy vájjon kétségtelenül lappangó parlamenti válsággal szemben a kormánynak újonnan való kinevezése emeü-e a békés kibontakozásnak eshetőségét és reménységét, vagy pedig sulyosbitja-e az előttünk fekvő helyzetet vagy sem. (Az elnöki széket Jankovich Béla alelnök foglalja el.) Beszédemnek végén mély sajnálattal arra a konklúzióra jutok, hogy a t. kormány újonnan való kinevezésével nemcsak nem gyarapitotta a reménységnek azon tényezőit, a melyek egy békés kibontakozásnak lehetőségét biztosítanák, de sőt súlyosbította a helyzetet és épen ezért, meggyőződésem szerint, ugy a nemzetnek, mint a királynak csak fokozottabb mértékű bizalmatlanságára szolgált rá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elsősorban foglalkoznom kell, t. ház, a javasolt feliratnak kérdésével. Ugyanazok a férfiak, a kik kétségtelenül hazafias czélzatok által vezérelve, a legnemesebb intenczióból, de a mint ki fogom fejteni, szerintem téves utón kívánták a rezoluczióval a nemzet és a király közötti vitát békés utón elintézni, ugyanazok a férfiak ma, Kossuth Ferenczczel élükön, egy feliratnak a Felséghez való felterjesztésében állapodtak meg. Élőre is kijelentem, hogy én a magam részéről az e feliratra vonatkozó indítványhoz hozzájárulok, de kijelentem azt is, hogy ezen hozzájárulásomnak kizárólagos indoka Kossuth Ferencz személye iránti mély tiszteletem, és nem az a reménységem, hogy ez az eszköz akár alkalmas, akár helyes volna ennek a helyzetnek szanálására. T. képviselőház, ha ennek a feliratnak a sorsa felett elmélkedni akarnék, akkor gróf Andrássy Gyula urnak tegnapi nyilatkozata után azt eldöntöttnek kell tekintenem. Tegnap ugyanis már nem is szokatlan módon, nem érvelésre alapított nézeteket, hanem minden érvelés nélküli kinyilatkoztatásokat hallottunk, a melyeknek egyikéhez tartozik az, hogy ez a fehrat sikerre egyáltalában nem vezethet. Ézt a többség tapsai között mondotta gróf Andrássy Gyula, hogy ismételten megerősítse a magyar közmondásnak azt az igazságát: meghalt a gyerek, oda a komaság ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mert alig hogy a rezulueziót eltemették, az első kakasszóra annak egyik keresztapja nemcsak megtagadja azt, de még a többi keresztszülőt is kisebb és nagyobb egyházi átok alá helyezi, a mennyiben azt mondja, hogy lelkiismeretes magyar ember nem is adhatott volna a királynak más tanácsot, mint a milyent gróf Khuen-Héderváry adott akkor, a mikor ezt a rezolucziót elejtette. Én egyáltalában nem szeretem ezeket a kinyilatkoztatásokat. Nehéz tehát a vitát folytatni ott, a hol a rezolueziónak egy rettenthetetlen Bayardja olyan szankczióval áll elő, hogy a ki pedig ezentúl is ragaszkodik hozzá, az lelkiismeretlen ember. Én ilyen szankcziókkal nem szeretek vitatkozni és magamra nézve még azt a konklu-