Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. 35 hangzik felénk, hogy mi a választói jog reformját a magunk pártmonopóliumává akarjuk tenni. Ez a vád igaztalan és tőle ezt nem várhattuk, még ha ilyen nézet gyökerezett volna is az ő e te­kintetben, bocsásson meg, elfogult lelkében, külö­nösen a pártunk részéről tegnap elhangzott nyi­latkozatok után. Nemcsak tegnap, de mindig a mióta ez a kérdés felmerült, a választójog esz­méjét mégis csak a leghatékonyabban — ezt az egész közvélemény bizonyára elismeri — mi kép­viseljük ez országgyűlésen. Tegnap is, azelőtt is tettük és ezentúl is fogjuk ezt tenni s kérjük minden­kinek közreműködését, a ki ezen reformnak meg­valósítását a kibontakozás egyedüli módjának tekinti. Gr. Batthyány Tivadar: Máskor meg sze­münkre hányják, hogy szövetkezünk másokkal! Bakonyi Samu : Hogy sohasem volt a belátás­nak a felismerésének szüksége olyan égető, mint most, azt épen gróf Apponyi Albert t. képviselő­társam tegnapi felszólalása bizonyitja, a ki arról panaszkodik, hogy a megoldás ezen módjával, a melylyel a kormány ide beállított, megint meg­billent az egyensúly a király és nemzet hatalma között. Ezt az egyensúlyt nem állithatja helyre más, csak az, hogyha a nemzet meggyengült erejét friss vérrel pótoljuk és a nemzeti szuverenitást a másik túlsúlyra emelkedett tényezővel szemben egyenrangú tényezővé tudjuk visszaállítani. A megbillent egyensúly még egy másik szem­pontjára is rá keü mutatnom. Alkotmányos életünk mai alapja az 1867 : XII. t.-czikkben jut kifeje­zésre. Abban a megegyezésben, melyet ez a tör­vény tartalmaz, egyik sarkalatos tételként van felállítva az a követelmény, hogy Ö felsége örökös tartományai is az alkotmányos élet áldásaiban részesüljenek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Ki vonhatná azt kétségbe, hogy az alkotmányos élet mindenesetre csak teljesebb lehet ott, hol a nemzeti szuverenitásnak vala­mennyi paránya felruháztatik azzal a jogosult­sággal, hogy érvényesüljön az alkotmányos élet­ben. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) íme, az az Ausztria, a melynek mi követeltük az 1867 : XII. t.-czikkben az alkotmányosságot, ma már az alkotmányosságnak sokkal teljesebb, sőt legteljesebb attribútumaival rendelkezik, mi pedig sínylődünk ebben a kegyetlen anakronizmusban, a mely lehetővé tesz ilyen alkotmánysértő meg­oldásokat. (Nagy zaj.) Kozma Andor: Ausztria a 14. §-sal rendel­kezik ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Bocsásson meg nekem a t. többség, ha most ezekben a meggyőződésem sze­rint nem reánk, hanem önökre nézve nehéz órák­ban a tisztára mosottnak mondott lelkiismeretü­ket mégis megterhelni vagyok kénytelen. Gyak­ran hangzott felénk e házban és a sajtóban nap­nap után olvashattuk, hogy önök minket azzal vádolnak, hogy ezt a végletekig menő küzdelmet azért folytatjuk, mert mi a hatalomra vágyunk. Miért folytattuk a küzdelmet ? Folytattuk el szántan és ezentúl, ha lehet, még elszántabban az általános, egyenlő, titkos választói jogért. Miért folytatják önök a maguk ellenállását a választó­jogi reform ellen ? Azért képesek önök minden előbbi álláspontjukat elejtve egészen a megszé­gyenülésig, a mint tegnap egy szónokunk mondta, beadni derekukat, hogy az általános titkos választó­jog reformját vagy egyáltalában meghiúsítsák, vagy minél messzebb időre elodázzák. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha önök akkor, mikor mi ezért a reformért küzdünk, azzal vádol­nak bennünket, hogy mi hatalomra vágyunk, önök pedig ezen reform ellen követnek el mindent a maguk politikai meggyőződésének mindenféle átalakításaval, hol kiterjesztésével, hol megszorí­tásával, akkor mi önökkel szemben állithatjuk, hogy ezt az ellenállást azért folytatják, mert a hatalmukat féltik az általános, egyenlő és titkos választói jogtól. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Sümegi Vilmos : Vége lesz a pénz hatalmának, a vesztegetésnek és a lélekválságnak. (Zaj.) Bakonyi Samu : A t. ministerelnök ur nem nagyon régen, a delegácziónak utolsóelőtti bécsi ülésezése alkalmával, nem emlékszem már egészen tisztán, milyen vonatkozásban, de körülbelül a következő nyilatkozatot tette : Ha nem sikerül nekem programmomnak — a 9-es bizottságról volt szó, —• ezt a részét, a melylyel állok, vagy bukom, keresztülvinni, meggyőződhetnek az urak, — a mint már a múltban is példáját láthatták — hogy milyen gyorslábú ministerelnök vagyok. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Pál: Elfelejtett futni! Bakonyi Samu : Engedjék meg nekem, ha becses emlékezetükbe idézem, hogy ez az epitheton ornans Homerostól származik, a ki az Iliasnak egyik legnagj^obb hősét, Achillest ruházta fel azzal, mondván róla, hogy : »podasz oküsz Achilleüs«, a gyorslábú Achilles. Ennek a válságnak siralmas, szomorú törté­nete erről a gyorslábuságról csak egyet bizonyít: hogy nagyon sietett az általa elhagyott helyet visszafoglalni, (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) mert a ki ilyen gyorslábú, engedjenek meg, az lehet minden, csak nem Achilles. (Élénk derültség, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Beszédem végére értem, önök, t. kor­mány, kieszközöltek egy királyi kéziratot.. . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Üpthay Béla: Ezt egy pap mondja a par­lamentben ! (Zaj.) Sümegi Vilmos: 25 éve ül itt, mindig a nem­zeti ügy szolgálatában, sohasem a nemzet ellen. (Zaj.) Bakonyi Samu : önök, t. kormány, kieszkö­zöltek egy legfelsőbb királyi kéziratot, a melyről a mai politikai helyzetben azt állithatják, hogy azzal és az önök hozzásimuló tegnapelőtti párt­határozatával dispenzálva vannak az általuk val­lott, sőt nemzeti ellenállás tárgyává tett elvnek kötelező ereje alól. Hát önök magukat dispen­5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom