Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-384
3S4. országos ülés 1912 májas 31-én, pénteken. 381 és pedig legnagyobb részük nem sebesülések következtében, hanem fertőző betegségek folytán. Az 1877—1878-iki orosz-török háborúban az orosz dunai hadsereg 250.000 embernyi létszámából elveszett a csatában 16.578 és meghalt betegségek következtében 44.000 ember, tehát több, mint kétszer annyi betegségek következtében pusztult el. A mandsuriai háborúban is rendkivül nagy volt a veszteség orosz részről tífusz, kolera és vérhas következtében, mig a japánok részéről feltűnően kevés s a nagy háborúban különösen feltűnővé vált, hogy a japánoknál IEilyen kevés megbetegedés fordult elő az előbb emiitett fertőző betegségekben, ugy hogy ma Fémetország épen a japán katonai egészségügyi berendezéseket vette mintául a maga egészségügyi berendezkedésénél. A japánok főelőnye az, hogy rendkivül mérsékelt életet élnek és nem alkoholisták. A sok alkoholt élvező orosz hadseregben, amely állandóan el volt látva alkohollal és amelyben a katona jobban hozzájuthatott ahhoz, mint az élelemhez, a kenyérhez, a katonák állandóan felizgatott, hurutban szenvedő gyomorral és béllel ettek és ittak s ilyen körülmények között, ha bárki közülük vizet ivott, vagy akármilyen fertőzött dolgot evett, okvetlenül megkapta a tífuszt, a kolerát vagy a vérhast, mert nem volt semmiféle ellenállóképessége. Ezzel szemben a japán katona arról hires, hogy rendkivül fegyelmezett és bármennyire is el volt tikkadva, ha hozzájutott is valami pocsolyához, de a vezetője azt mondotta, hogy az fertőzött, ahhoz nem nyúlt hozzá, abból nem ivott. Tessék ezt megtenni nálunk egy csapatnál, amely el van tikkadva s amely bárhol is vizhez jut, hiába mondják azt, hogy az a viz rossz, egészségtelen, fertőzve van, a katona mégis iszik belőle, mert a mieink nem hiszik el, hogy az tényleg ártalmas lenne, mig a japán annyira művelt, hogy tudja ezt. A japánok teát ittak. Vizforralókat vittek magukkal, forró vizbe egy kis teát tettek — semmi rumot — és tisztán csak teás vizet használtak, de ha csak forralt vizet ihattak, az is jó volt. Amellett a japánok táplálkozása is rendkivül kisigényű. Főleg rizszsel élnek, ami tápláló és egészséges és nem esznek össze-vissza nyers gyümölcsöket, uborkát, tököt, dinnyét. Ennek köszönhetik, hogy oly szép eredményeket tudtak elérni. Az orosz-japán háború után kimutatta a japán főorvos, hogy a hadjárat alatt a japán hadseregben jobbak voltak az egészségügyi viszonyok, mint benn a laktanyákban. Példátlanul áll a világtörténelemben, hogy legyen hadsereg, amelynek jobbak az egészségügyi viszonyai a háborúban, mint béke idején a laktanyában. Ez mutatja, hogy aránylag kisebb erővel is milyen fényes győzelmeket lehet elérni, megfelelő egészségügyi gondozás mellett. Ebből a példából levonhatjuk mi is azt a következtetést, hogy a hadseregünk ereje, harczképessége nemcsak attól függ, hogy milyen fegyvereink, puskáink vannak, hogy legyenek jó, messzehordó ágyúink, hanem igenis arra is gondot kell fordítanunk, hogy az egészségi állapotok kedvezőek legyenek, mert ez adja meg a katonának a harczképességet. Azt mondhatná valaki, hogy ezt könnyű elérni, hiszen a legegészségesebb embereket sorozzuk be katonáknak, a 21—25. évig terjedő komákat és később, a tartalékosoknál is megválogatják az anyagot, háború esetén pedig csak az egészséges embereket viszik el, az egészségteleneket pedig otthon hagyják. A dolog azonban ugy áll, hogy a katonai élet olyan nagy változásokat okoz az embereknél, amelyekhez alkalmazkodni kell és ha nem adjuk meg a feltételeket, ha nem adjuk meg a kellő viszonyokat, akkor sokkal könnyebben megbetegszik az az ember katonakorában, mint a czivil életben. Az egész katonáskodás a bevonulástól kezdve, az a szokatlan fegyelem, az őrszolgálat, az együttélés, a teherviselés, a táplálkozási mód, a fárasztó gyakorlat stb. stb. mind befolyással vannak a katona egészségi állapotára. (Zaj jobbfelől.) Förster Aurél : Halljuk ! Tanulhatnak belőle ! Horváth Mihály : A katonai élet a legegészségesebb szervezetet is próbára teszi. Ha a katonát egészségileg nem kezelik ahhoz értő, igazán szakemberek, akkor könnyen megbetegszik. Hozzájárul ehhez a rosszakarat is. Nagyon sok katona van, aki készakarva szerez magának betegséget. Nemcsak szimulál, hanem szántszándékkal tényleg megbetegíti magát, csak azért, hogy a szolgálat alól meneküljön. Ha tehát ezeket az embereket kellőleg nem kezelik, nem gondozzák, akkor a hadsereg sokat vészit. Egyáltalában a humanizmus is azt parancsolja, hogjf ezekkel az emberekkel megfelelőleg bánjanak. Hiszen ma már állatvédő egyleteket alakítunk, védjük az állatokat. Látjuk, hogy például a bebörtönzésről ma egészen más fogalmaink vannak, mint voltak a régebbi időben. Ma azt mondjuk, hogy az államnak joga van ugyan valakit szabadságvesztéssel büntetni, aki vét a törvényei ellen, azonban kötelessége, hogy ez a megváltozott viszony az illetőnek egészségében kárt ne tegyen. Ha ezt egy fegyencczel, egy gonosztevővel szemben megkívánj ä EL humanizmus, százszor inkább megkívánja azzal szemben, aki a hazát van hivatva védeni. Mindent el kell követnünk arra nézve, hogy ezzel necsak a humanizmusnak tegyünk eleget, hanem a hadsereg harczképességet is emeljük az által, hogy a katonaságot is abba a helyzetbe hozzuk, hogy kitűnően legyen egészségügyileg ellátva. Mindazzal, amit a hadsereg érdekében megtehetünk arra nézve, hogy annak tagjai egészségesek, munkabírók legyenek, kétszeres czélt fogunk elérni: egyfelől eleget fogunk tenni a humanizmus által szabott kötelezettségnek, másfelől az államnak is harczképes elemeket tudunk biztosítani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.)
