Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

382 384. országos ülés 1912 Daczára annak, hogy a legerőteljesebb fiatalság — 21—25 évig — szolgál a hadseregben, mégis ha összehasonlítjuk ennek statisztikáját annak a hasonló korú fiatalságnak statisztikájával, amely otthon maradt, azt látjuk, hogy az előbbinél mind a betegségi, mind a halálozási arány rosszabb, pedig hát azt szokták mondani, hogy »maradt otthon kettő-három nyomorult.« Azonkívül azt is számításba kell itt vennünk, hogy a katonaságtól eleresztik azokat, akik valamely olyan betegségbe estek, amely nem gyógyítható, pl., ha valaki giimőkóros lesz, mivel ez idült betegség, amely évekig eltarthat. Ha egyszer konstatálva van a betegség, kiszuperálják az illetőt a katonaságtól, hazamehet, s ennek elhalálozása is már a polgári elem rovására esik. Es még ennek daczára is a katonaságnál szolgáló fiatalság tekintetében nagyon rossz a statisztika. Nem mondom, van javulás ezen a téren, de még nem kielégítő az állapot e tekintetben. Ami a törvényjavaslatnak idevonatkozó részét illeti, a közös hadseregnél e téren semmiféle fejlesztés sem történik. Egy szakasz van, amely foglalkozik ezzel a kérdéssel, maj d rátérek. A honvédségnél igenis van fejlesztés. Megjegyzem, hogy a közös hadseregi részben van egy pont, amelyet helyeselhetek, mert az orvosnövendék helyzete az önkénteskedés alatt határozottan javul. A legrégibb időben ugy volt, hogy mikor az orvosnövendéket besorozták és az mint önkéntes belépett, hat hétig abrichtolta a Sanitäts-káplár, aki maga sem sokat értett a dolgokhoz; bevezényelték a kórházakba, ahol mint negyed-ötödéves orvosnövendék önállóan nem működhetett, hanem csak lázt mért, a beteglapokat vezette, szóval: sem ő nem vette valami nagy hasznát az ott tapasztaltaknak, sem őneld nem vették hasznát. Később ugy változtatott ezen a következő véderőtörvény, hogy kötelezte őket hat havi csapatszolgálatra és hat havi kórházi szolgálatra, az utóbbira már mint doktorokat. Itt is sok volt a panasz, hiszen semmi szükség sem volt arra, hogy aki később doktori diplomát szerzett, félévig legyen a csapatnál. Az uj törvény szerint három hónapot keU fegyverben szolgálnia, a többi 9 hónapot pedig már mint doktori diplomás kórházban tölti. Az a három hónap teljesen elegendő arra, hogy a csapatszolgálatot elsajátítsa, mert ha jó katonaorvos akar lenni, ép ugy ismernie kell a katonai élet minden csinját-binját, mint ahogy nem lehet jó huszár az, aki a lópuczoláshoz nem ért. Azért az önkéntes urat. akármilyen nagy ur, először az istállóba viszik. És ez helyes dolog és helyes eljárás. Azalatt a három hónap alatt azt az orvosnövendéket kitanítják. Es az is előny az orvosnövendékekre nézve, hogy a nyári hónapok alatt tölthetik ki azt az időt, június közepétől szeptember végéig, ugy hogy befejezhetik a félévet, megkezdhetik a következő semestert és azt a három hónapot leszolgálják abban az időben, amikor nem kell vizsgázniuk, amikor harmad-negyedévesek, tehát komolyabb vizsgájok nincs. Mikor azután leteszik május 31-én, pénteken. a doktorátust, mint segédorvos-helyettesek belépnek a hadseregbe, ott foglalkoznak a szakmáj okkal, gyógyítással és a katonai egészségüggyel. Itt azután a 9 hónap alatt alkalma van az orvosnak megismerkedni a kórházi szolgálattal; megismerkedhetik a gyakorlatok alkalmával a csapatszolgálattal, ami igen fontos dolog, mert egészen más eljárás van a tisztán polgári és más a katonai szolgálatban. Ha azt a félévet a kórházban tölti el, akkor az később beszámittatik a praxisba és minél tovább van praxisban, az a törvényhatóságnál beszámittatik. Ez az orvosra nézve nagyon előnyös, elismerem, a javaslatban és ez haladás a múlthoz képest. És ez több fiatal embert fog később a hadsereg számára megnyerni, különösen ha azokat a körülményeket, amelyeket az imént említettem, eltüntetik és ezzel is javítanak a katonaorvosi hivatáson és akkor többen fognak vállalkozni a katonaorvosi pályára. A javaslatban van egy paragrafus, a 41. §., amely határozottan közegészségügyi intézkedést tartalmaz, de olyant, amely felvilágosításra szorul. A 41. §. második bekezdése azt mondja : »Ha gyógyítható, külső, különösen könnyen ragadós betegségek nagyobb terjedelmeben és oly viszonyok között lépnek fel, amelyekből azt lehet következtetni, hogy azok, akik a betegséget megkapták, nincsenek abban a helyzetben, hogy gyógyulást találjanak vagy hogy a gyógyítást meghiúsítsák : akkor a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg elrendelheti, hogy az ily hadköteleseket, amennyiben mint egyébként alkalmasok besoroztattak, valamely katonai gyógyitóintézetbe való felvétel czéljából már október elseje előtt is állományba vegyék«. | A sorozások rendes körülmények közt márcziusban vannak. Már most ha találnak ilyen bajban szenvedőt — és ebben a tekintetben különösen a trachomát kell szem előtt tartani — és akad például mondjuk egy könnyebb fokú trachomában szenvedő és arra nézve megállapítják, hogy nem fogja magát otthon gyógyittatni, hogy aztán rendes körülmények közt októberben ujon ez lehessen : azt kérdem, ha ezt ott tartják a kórházban, félévig vagy nyolez hónapig, beszámitják-e ezt az időt neki a szolgálatba vagy nem ? Mert ha nem számítják be, ez mégis kissé erős dolog és túllép a határon. Igaz, elismerem, hogy az államnak bizonyos körülmények között joga van a fertőző, ragadós betegségben szenvedőket, ha a közérdek kívánja, kényszergyógyitás alá venni és kórházban elhelyezni, de mégis lehetnek oly könnyű esetek, amikor a bizottság láthatja, hogy októberre szolgálatképes lesz kórházi ápolás mellett és ez az ember azalatt is munkálkodhatna és gyógyíttathatná magát bejárással. Az állam ugyanis megengedi, hogy a trachomás kezelés bejárás utján is történjék, de az ilyenre kötelezővé teszik, hogy kellő időben, amikor elő van irva, megjelenjék.