Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

372 38b. országos ülés 1912 május 31-én, pénteken. tekkel láttassanak el. Ami törekvésünk az, hogy a magyar nemzet fiai a hadsereg vezetésénél megfelelő mértékben érvényesüljenek. Ezért a magyar ifjak számára fentartott megfelelő számú alapítványi helyeket akarunk létesíteni, uj tisztképző intézetek felállítása és esetleg a honvédség tisztképző intézetének további kiépítése által. A tisztképző intézetekben a tantervet akként akarjuk módosítani, miszerint ezen intézetekben a tantárgyak jelentékeny részének tan- és vizsgálati nyelve a magyar legyen, majdan pedig a véderőtörvény revíziójának keretén belül konszideráczió tárgyává akarjuk tenni a kétévi szolgálati időt, továbbá a békelétszám törvényhozási megállapítását és a póttartalék kontingentálását«. Ez volt a minister ur beszéde annak idején. Ebből látjuk, hogy a javaslatban benne vannak a kétéves szolgálatra és a büntető perrendtartásra vonatkozólag mondottak, de természetesen nem egészen ugy, mint mi gondoltuk, ellenben hiányoznak, amit itt sürgősen megígért, a jelvény-kérdés megoldása és a tisztképzést szolgáló intézetek felállítása, melyekről még nem tudunk semmit. Pedig ez a két programmpont az, melynek megvalósítását mi különösen sürgetjük. Felszólalásokban itt-ott az. mondatik, hogy tulaj donképen meg van valósítva nagyrészben a kilenczes-bizottság programmja. Ámde az uj pártalakulás óta e tekintetben semmi sem történt s a vezérek és minister urak beszédeikben el is ismerték, hogy tulaj donképen ez a feltétel végrehaj tatlan. Mikor pl. a pártalakulás volt, február 20-án, a katonai dolgokra vonatkozólag következőkép nyilatkoztak (olvassa): »Katonai téren a küenozes-bizottság programmját mentől előbb be akarjuk váltani. A legközelebbi múltban csak két kérdés maradt elintézetlenül. Az egyik kérdés, melynek rendezése még reánk vár, a katonai kérdésekkel összefügg, az u. n. kilenczes-bizottsági programm végrehajtása és pedig mielőbbi végrehajtása. Ezt vállaljuk, hogy azt a nemzetnek megnyugvására megoldás elé fogjuk vinni.« Akkor egy határozati javaslatot nyújtott be gróf Tisza István képviselő ur, melyben ezt mondja (olvassa) : »Be kell fejeznünk az 1903-ban elhatározott katonai reformokat és a király és nemzet spontán megegyezésével megvalósítanunk mindazon további intézkedéseket, melyek kielégíteni hivatvák a magyar nemzetnek a közös hadseregben való teljes érvényesüléséhez fűződő nagy nemzeti és katonai érdeket«. Méltóztatik látni ezekből a programmokból is, — még igen sokat tudnék e tekintetben felhozni — hogy mindenütt megígérték a kilenczesbizottság ezen programmpontjainak sürgős teljesítését és el van ismerve, hogy ezek még teljesítve nincsenek, bár itt is, ott is állíttatik, hogy tulaj donkép már teljesítve van. Mi tehát igenis erről az oldalról kérjük azt, hogy e kívánalmak, illetőleg programmpontok megvalósíttassanak. Ábrahám Dezső: Jó lenne egy kis fis terminust egyszer kimondani. Az volna jó. Határidő! Horváth Mihály: Ezekben voltam bátor ismertetni néhány beszédet és ezekből hivatkoztam arra, hogy igenis e programmpontok ma megvalósítva nincsenek és mindenesetre kívánatosnak tartjuk, hogy azok közmegnyugvásra, minél előbb megvalósíttassanak, mert amennyiben a dolog elhúzódik, mindig felmerül az a gyanú, hogy ez csak Ígéret volt és ha a véderőj avaslat elmúlik, elfogadtatik, ezeket nem fogják megvalósítani. Ábrahám Dezső: Bizonyos, mint a halál! Horváth Mihály: Abban a reményben, hogy be fognak váltatni, tovább folytatom beszédemet (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsőhaloldalon.) és a javaslat részleteivel óhajtok foglalkozni. A véderő költségeiről sok szó esett, tárgyaltuk a pénzügyi bizottságban alaposan, a hírlapok is foglalkoztak vele, a szakközlönyök is, de oly ellentétesen, hogy igazán tiszta képet még eddig nem tudtunk nyerni. Mikor az ember ezen gondolkozik és hallotta a kifejezést, hogy ez valóságos ugrás a sötétbe, hozzáteszem azt is, hogy bekötött szemmel való ugrás a sötétbe, mert 1889 óta, amikor a véderő a mostani érvényben levő létszámmal és kelettel megállapittatott (Zaj. Elnök csenget.) és megállapították, hogy mennyibe fog kerülni a véderő, nagyot változott az idő. Méltóztassék összehasonlítani, hogy mennyire fejlődtek azóta a költségek. Ugyanazon keretek és viszonyok mellett, nem tudom, hánj^szorosan megszaporodtak a költségek. Természetes, minden drágult, a megélhetési viszonyok drágultak, minden, amit az emberre költenek, többe kerül, több kell tiszti fizetésekre, zsoldra, drágább a ló és minden eszköz. Jönnek mindenféle gyilkoló fegyverek, a technika ugy halad, hogy maidnem minden évben találnak fel uj dolgokat, jönnek a különféle automobilok, repülőgépek, kormányozható léghajók és még mindenféle, amit ma el sem tudunk képzelni, de föl fogják találni az emberek és az egyes nemzetek, hogy el ne maradjanak, hogy emiatt hátrányokat ne szenvedjenek, kénytelenek lesznek ezekre is költeni és minden pénz kevés lesz ezek fizetésére. (Ugy van! a hal- és a szélsőhaloldalon.) Hogy a levegőben van, hogy Magyarország rendkívüli kiadások előtt áll, azt érezzük, észrevesszük, a pénzügyminister ur is fejtegette. Nagyon sok intézményünk van, amelyet kezdtek fejleszteni, de sajnos, vannak olyanok, amelyek megállapodtak, sőt majdnem sorvasztás alá kerültek. Ott vannak pl. az előző kormányok által a közegészségügyi czélokra megszavazott összegek, különösen a kórházfejlesztő politika tekintetében, amelyet annak idején gróf Andrássy Gyula volt belügyminister ur kezdeményezett. Ezek a dolgok majdnem mind megszűntek. Másfelől azt látjuk, hogy iparkodnak a pénzügyi kapaczitások ujabb és ujabb adóforrásokat keresni, különösen az indirekt adók fokozása által. Ez mind arra mutat, hogy igenis szükség van nagyobb összegekre.