Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

384. országos ülés 1912 május 31-én, pénteken. 373 Eüsmerem, hogy minden téren szaporodtak a kívánalmak, az állami kiadások mindenfelé nőnek, de ne felejtsük hogy ezzel szemben megvan a természetes fejlődése is a jövedelmi forrásoknak és arra kellene törekednünk, hogy ezek egymást kiegészítsék. De oly terhek mellett, mint aminőket a véderő költségei fognak reánk róni, méltán félhetünk attól, hogy nem birjuk az egyensúlyt fentartani. (ügy van! a baloldalon.) Amikor a véderő költségeiről van szó, tekintettel kell arra is lennünk, hogy ha már kiadjuk azt a sok pénzt, visszatér-e abból valami. Sajnos, e téren nem állunk valami fényesen, mert annak a pénznek nagy részét idegenben költik el. A hadsereg szükségleteire fordított összeg legnagyobb része kimegy Ausztriába vagy a külföldre és ezzel szemben nagvon kevés az a szükséglet, amit Magyarországon szereznek be. Talán lóállományban és nyersterményben térül meg valami, de ez sem sok. Emellett a magyar csapatok egy része künn szolgál Ausztriában, boszniai, galicziai, bécsi helyőrségekben. Mártonffy Márton : Bosznia a mienk ! Horváth Mihály: Ott költik el tehát azt a pénzt, amit a magyar adózó polgárok olyan nehezen fizetnek. Figyelembe kell vennünk, hogy nagyon sok magyar ifjú van, akit nem tudunk elhelyezni a tiszti karban és az altiszti karban, ahol azután az osztrák középosztálynak és kisiparososztálynak gyermekei helyezkednek el és igy azt a pénzt, amit mi áldozunk a hadseregre, ott költik el. Amikor tehát a nagy kiadásokról van szó, azt is feltétlenül kívánnunk kell, hogy a mi fiaink nyerjenek elhelyezést a tiszti és az altiszti karban. (Hdycslés balfdől.) A véderőjavaslatoknak sokat támadott pontja a létszámemelés, amellyel nekem is foglalkoznom kell, mert 36.611 fő az, amellyel az évenkinti ujonczlétszám szaporodni fog. Eddig 30.000 volt a fölösleg nálunk a besorozott legénységnél és az indokolás azt állítja, hogy ezt a fölösleget könnyű volt elérni, annak ellenére, hogy a sorozásnál a kívánalmakat nem vették valami szigorúan. Ennek alapján azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy egy kis igyekezettel ki lehet majd hozni azt a 6611 főnyi többletet is. Ezzel szemben ugy vagyok meggyőződve, hogy azt, aki alkalmas volt, eddig is besorozták. Én ismerem a viszonyokat harmincz évre visszamenőleg és tudom, hogy milyen körülmények között mit kivannak meg az állitáskötelestől. Ma már nagyon sokat engedtek a követelmények- • bői, a régebbi időben ha a legénynél a jó látóképességnek csak kis hiányát vették észre, vagy ha ludtalpu volt az illető, nem vették be még Fuhrwesernek sem, meg volt ezenkivül egy bizonyos magassági mérték, amelyen alul nem soroztak be senkit, ma azonban azt látjuk, hogy nagyon sok alacsony fiút vesznek be katonának. Nem mondom, hogy ez talán kevésbbé bátor vagy kevésbbé tudja megvédeni a hazát, csak arra | akarok ezzel utalni, hogy bizony eddig is bevettek mindenkit, akit csak lehetett, és a jövőben azt a 36.611 főt még a népesség szaporodása mellett sem lesz könnyű dolog kihozni. Igaz, hogy a tervezők gondoltak arra is, hogy ez nem lesz könnyű dolog, hiszen az indokolás maga mondja, hogy a kevésbbé alkalmasokat is be lehet sorozni, csak megfelelő módon kell őket beosztani, az egyiket mesterembernek, a másikat Írnoknak stb. Szó sincs róla, az volna tulaj donképen az igazság, ha mindenki eleget tenne katonai kötelezettségének, ebből azonban nagy előny nem származnék a hadseregie, mert vannak ám bizonyos körülmények, mint például hadgyakorlatok alkalmával, ahol annak a mesterembernek vagy Írnoknak sokat kell kibírnia, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a háborúban pedig bizony azokat is előveszik a hadviselés fáradalmai, ugy hogy ott a gyengébb elem csak káros lehet, mert felesleges teher. Amikor azt látjuk, hogy az egészségesekből is annyi kiválik és annyi beteg lesz, méltán gondolhatunk arra, hogy bizony ezek a gyengébb elemek csak terhére lesznek a hadseregnek, (ügy van! a baloldalon.) Eddi" is tulajdonképen nemcsak a magas létszámúak, hanem a gyengébbek is a póttartalékba kerültek, azután egyesek családi körülményeik miatt kerültek a törvény érteimében a póttartalékba. A törvényjavaslat most is liberálisan akar elbánni' azokkal, akik póttartalékosak lehetnek. Most már tehát nemcsak az a 6611 főnyi plusz kell, hogy besoi'oztassék, hanem azok helyett is kell a rendes csapatokhoz állítani, akik póttartalékosok lesznek, mert azok mellett az előnyök mellett, amelyet a véderőj avaslat 29.. 30., 31. és 32. §-ai megengednek és amelyekre nézve kivételt tesznek, azt hiszem, j)ár ezer ember fog ez^'el a jogával élni, tehát körülbelül 8—9000 emberrel kell többet besorozni, mint eddig. Ez nehézséggel fog járni és félek tőle, hogy nem igen fog menni. Ennek nagyon sok oka van. Igaz, hogy a népesség is szaporodott, de nem abban az arányban, amint kívánatos volna, másfelől pedig a kivándorlás mindinkább nagyobb lesz és épen az alkalmas hadkötelesek vándorolnak ki. Emellett a gyermekhalandóság nálunk nem kevesbedik, a satnyulás is különösen azokon a vidékeken, ahol a pálinkaivás mindennapi kenyérré vált, mindinkább terjed és mindinkább feltűnővé válik és sajnos, az egykerendszer is mindinkább tért hódit, (ügy van! balfdől.) Végül be fog még egy dolog következni, aminek nyomait már ma is látjuk, különösen a középosztálynál, hogy a nagy drágaság és a nehéz megélhetési viszonyok miatt a nősülések száma is kevesebb. Ki lehetünk téve annak tehát, hogy azok a jó viszonyok, amelyek Magyarországon e tekintetben eddig fennállottak, meg fognak szűnni, t. i. a gyermekszületés, amely eddig Magyarországon a többi művelt áUamokhoz hasonlítva, sokkal jobb arányokat mutatott fel, csökkenni fog. Már most is csökkenőben van a gyermek-