Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

384. országos ülés 1912 májas 31-én, pénteken. 371 Ígértek, hogy ment végbe az a választási kampány, végigolvastam annak idején az elhangzott programmbeszédeket, — természetesen a lapokban csakis a vezérek, a ministerek programmbeszédei jelentek meg — s ezek alapján óhajtok bizonyos konzekvencziákat levonni. Azt, amit állítottak, hogy a munkapártnak tulaj donképen katonai programmja nem lett volna, nem lehet mondani, mert volt egész bizonyosan. Majd később rá fogok térni és bátor leszek esetleg fel is olvasni, hogy tulaj donképen mik voltak benne. Természetesen abban az alakban, amelyben a véderő be van terjesztve, a t. túloldalnak az nem is lehetett programmja, mert nem is tudták, hogy mi fog bekövetkezni. A legnagyobb taktikai hiba lett volna a választókkal közölni, hogy milyen óriási tehertöbblet fog a nyakukba szakadni. A választáshoz sok egyéb mellett taktika is kell s ez óriási hiba lett volna. Általában a körül forgott a dolog, hogy a kilenczes-bizottsági programm s abból főleg a nemzeti jelvény kérdése és a tisztikar magyarosítása valósittassék meg, ugy hogy teljesen elfoglalja a maga helyét a közös hadsereg magyar részében. Ezek voltak a főbb szempontok. Természetesen itt-ott jelezték, hogy nagy kiadásokról lesz szó, különösen a volt ministerelnök ur a Belvárosban tartott programmbeszédében beszélt erről; azonban akik ismerték a tiz-tizenöt év előtt beterjesztett véderőjavaslatoknak is már emelkedő terheit, talán ugy gondolkodtak, hogy ezek a terhek megfelelő arányban fognak most is növekedni, arról azonban nem tudtak, hogy ilyen nagy lesz a tehertöbblet. Mint emiitettem, főképen bizonyos pontok körül forgott az Ígéret s épen azért hozom ezeket most elő, hogy mintegy követeljem a t. túloldaltól, hogy legalább azokat a programmpontokat váltsa be, amelyeket kijelölt a jsrogrammbeszédekben, (Igaz ! XI gy van a baloldalon.) mi, ellenzék, akik nem helyezkedünk a szőnyegen fekvő törvényjavaslattal szemben arra az álláspontra, hogy tisztán a magunk programmját akarjuk megvalósítani, tehát csak az önálló magyar hadseregről akarunk beszélni, másról tudni sem akarunk, arra kérjük a t. túloldalt, hogy valósítsák meg legalább azokat az említett programmpontokat. Érdekes jelenség különben — fel is fogom olvasni később — hogy sokan voltak olyanok a túloldalnak kiváló vezetői sorából, akik nem is a véderőről, hanem egészen más kérdésekről beszéltek programmbeszédeikben. Tegnap vagy tegnapelőtt felhozatott, hogy mennyire megkönnyitette volna a munkapártnak helyzetét ma az, ha a kilenczes-bizottság programmpontjai közül egyesek, különösen azok, amelyekre az ellenzék is súlyt vet: az első és a negyedik pont megvalósíttattak volna. Több mint egy éve be van terjesztve a véderőtörvényj avaslat, s már akkoriban igértetett pl. a czimer-, jelvény- és zászlókérdés megoldása s ma sem történt semmi. A lapokban itt-ott olvassuk — ma ugyan kevésbbé, régebben inkább — hogy bizonyos tudósok heraldikai és más szempontokból tárgyaltak a czimerek felett, azonban tényleges eredményt még nem látunk, (ügy van ! a baloldalon.) En akként vélekedem, hogy ha ez a véderőtörvényj avaslat egyszer keresztülmegy, akkor a czimer- és jelvénykérdés megoldása örökre ígéret marad, mert az alkalom most lett volna arra, hogy előálljon vele a t. honvédelmi minister ur, letegye a ház asztalára s azt mondja : itt vannak a magyar jelvények, ezeket fogja a közös hadseregbeli magyar rész viselni. Azonban ez nem történt. Ismétlem, nagyon félek attól, hogy ha egys'er a véderőj avaslat keresztülment, akkor ezek nem fognak megadatni, mert ha egyszer már meg lesz szavazva a véderőj avaslat, azt fogják mondani, hogy j ó lesz ugy, mint eddig volt, ezután is meglesznek az eddigi jelvényekkel. (Székely Ferencz igazságügyminister tagadólag int.) Nagyon szeretném, — a t. igazságügyminister ur rázza a fejét — ha máskép történnék. Székely Ferencz igazságügyminister: Vállaltuk a felelősséget! Horváth Mihály: Tudomásul veszem, amit a t. igazságügyminister ur mond, hogy most is vállalja a felelősséget. Nóvák János: Sokszor mondták már ezt! Horváth Mihály: A legelső beszéd, amely annak idején elhangzott, amidőn a nemzeti munkapárt megalakult, 1910 február hó 6-án Iglón mondatott, amidőn boldogult Hieronymi Károly a kormány feladatának sürgősségét abban jelezte, hogy szüntesse meg a félreértést, amely a király és a nemzet között van, különösen sürgősek a választójogi, és szocziálpolitikai intézkedések. A katonai dolgokat egész beszédében nem is érintette. (Igaz! 11 gy van ! balfelöl.) A leghatározottabb programmot, talán a legrészletesebbet 1911 április 24-én gróf Zichy János minister ur mondotta el Egerben. Bátor leszek ezen programmbeszédnek a szőnyegen forgó kérdésre vonatkozó részét röviden felolvasni, miután jeleztem az imént, hogy ő adta a leghatározottabb programmot. Ábrahám Dezső : Kedves reminiszczencziák ! Horváth Mihály (olvassa) : »A koaliczió öt éven át működött, de sajnos, katonai téren semmiféle képzelhető eredményt elérni képes nem volt. Kiveszem magamnak is ebből a felelősséget, mert hiszen én is tagja voltam a koalicziónak. Mi egy katonai programmal jövünk. Biztosithatjuk a választókat aziránt, hogy annak idején a kilenczesbizottság által megállapított katonai követeléseket a legrövidebb idő alatt meg fogjuk valósítani. Ezek közt kiváltkép a közös hadsereg jelvényeinek kérdését közjogunknak megfelelően akarjuk rendezni«. Jön azután tovább, a mi megtörtént (olvassa) : »A katonai büntető perrendtartást mielőbb az országgyűlésnek elő akarjuk terjeszteni és ebben a szóbeliségre és nyilvánosságra alapított eljárással a magyar államnak nyelvét akarjuk érvényesíteni. Kívánjuk, hogy a magyar csapatok magyar tisz47*