Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-383
340 383. országos ülés 1912 május 30-án, csütörtökön. hanem több, mint háromnegyed részében franezia. Hát miért nem mondják akkor az ületékes katonai körök és velük együtt önök is, hogy vezessük be a franezia kommandót ? Hiszen e nélkül is jelentékeny részében a franezia nyelv érvényesül az osztrák hadsereg vezényleténél is. Egy pár igen rövid megjegyzést óhajtok tenni a honvédelmi minister ur történeti fejtegetéseire is. Először legnagyobb sajnálatomat fejezem ki, hogy volt idő múlt katonai felszólalásom alkalmával, amikor talán túlerősen keltem ki a hadsereg szelleme és az ott uralkodó állapotok ellen. Méltóztassék ezt annak betudni, hogy épen akkor indult meg a véderővita és talán az elkeseredés jogosult volt abban a perezben, amikor láttam, hogy ezen véderőtörvényj avaslat ellen lefolytatandó vita aligha fog teljes győzelmükkel végződni. Elismerem koncziliánsan, hogy a hadsereg nem olyan rossz, de viszont nem is olyan jó, amint azt a honvédelmi minister ur képzeli. Semmi esetre sem olyan rossz, amint legutolsó felszólalásomban előadtam ; elismerem a hadsereg jellemképző hivatását, elismerem egészségügyi szempontból edző hatását, elismerem kulturális hivatását és azt is elismerem, hogy a közös haderő mindent megtesz abban az irányban, hogy ezt a hivatását tökéletesen teljesitse. Jakabffy Elemér: Az árvíznél mennyit segített ! Ábrahám Dezső: Segített! De hisz én csak egyetlen egy példára mutatok rá, a legutolsó zavargásokra. Méltóztassék megnézni, a magyar nép nem antimilitárista, a magyar nép természetében rejlik, hogy még a németül kommandirozott hadsereget is szereti, mert tudja, hogy saját fiaiból áll. Ha önök olyan nagy súlyt helyeznek arra, hogy a magyar nemzet szivéhez még közelebb ^hozzák ezt a hadsereget, miért nem tesznek meg velünk együtt mindent abban az irányban, hogy közös erővel a nyelvkérdést megoldjuk, ami csak fokozná és szeretetté növelné azt a szimpátiát, amely lyel ma a nép a hadsereg iránt viseltetik. (Igaz I JJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalion.) T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, és engedje meg az igen t. honvédelmi minister ur is. ha felszólalásom során egy pár dolgot ismételek, de kénytelen vagyok ezt tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Én is arra az álláspontra helyezkedem, amit Polónyi Géza t. képviselőtársam is elfoglalt, hogy t. i. az ellenzékre nézve szinte veszedelmes volt c véderőj avaslatoknál a honvédelmi minister urnak szimpatikus, rokonszenves egyénisége, ami azonban nem ment fel eg}-etlenegy ellenzéki képviselőt sem attól a kötelezettségtől, hogy a honvédelmi minister ur fejtegetéseit bírálja és kritika tárgyává tegye. Az igen t. honvédelmi minister ur felszólalásában azt emiitette, hogy ádáz harezok folynak a magyar politikai mezőkön. Majd igy folytatta (olvassa) : »Az ádáz harezok alatt a boldogítandó ország erőtlenül terül el, jajgat, sir, tesped és vért veszit«. | Azt is mondja az igen t. honvédelmi minister ur, hogy nem egyszer megakasztotta már az ellenzék időhöz kötött, égetően sürgős javaslatok tárI gyalását a maga felfogása érvényesítése érdeké! ben, ami azután az országot fájdalmasan és erőI sen károsította. En azt hiszem, tartozunk egymással szemben : azon kölcsönös méltányossággal, hogy beismerjük, ' hogy azon több mint két év óta, amióta önök, j t. képviselő urak, kormányon vannak, bármikor ! terjesztettek is a ház elé a nemzet érdekében lévő | törvényjavaslatokat, mi egyetlen alkalmat sem ! használtunk fel arra, hogy ellenzéki álláspontunkat ; mindenáron érvényesítsük, csak azért, mert azok i kormányjavaslatok, sőt ellenkezőleg, méltóztat: nak rá emlékezni, hogy például az 1912. évi költségI vetés letárgyalását épen az ellenzék forszírozta i s sürgette, hogy igy a költségvetés mielőbb törvény j erőre emelkedhessek s méltóztatnak talán emléj kezni azokra az, elismerem, szocziális jelentőségű I javaslatokra is, amelyek tárgyalásánál szintén az i ellenzék nyújtotta önöknek a segédkezet és tanúsított előzékenységet, hogy azok a javaslatok mielőbb törvénynyé válhassanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azon pedig csodálkozni sem lehet, t. képviselőház, hogy a nemzetnek ezt az évszázados perpatvarját, ezt az évszázados küzdelmét ebben a perdöntő pillanatban nem akarjuk egyszerre, minden ellenállás nélkül átereszteni. Hiszen e kérdés körül konczentrálódott a magyar ellenzék álláspontja, ide konczentrálódott összes védekezése, a hadsereg nyelvi és egyéb nemzeti körülményei köré. Sí.ti Azt mondja az igen t. honvédelmi minister ur (olvassa) : »A t. közjogi ellenzék szerint az önálló magyar hadsereg nemcsak magyar, de osztrák és dinasztikus érdek is, mert megszüntet minden súrlódást Ausztria és Magyarország között, beviszi a hadseregbe a lelkesedést és kiküszöböli onnan azt a gyengítő elemet, mely a német nyelv használatával bevitetett.« ibban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tökéletesen igazat adhatok az igen t. honvédelmi minister urnak, bár ő ezt más értelemben mondotta. T. képviselőház ! Azzal a köteles tisztelettel, amelylyel a nemzetnek mindenkori uralkodójával szemben kell hogy viseltessünk, de mégis, igénybe véve a tárgyilagos történeti kritikát, foglalkozni óhajtok az igen t. honvédelmi minister urnak azzal a fejtegetésével is, amely odakonkludál, hogy az ő felfogása szerint a mohácsi vész után egyedül a Habsburg-dinasztiának volt köszönhető Magyarországnak a török járom alól való felszabadulása. Eitner Zsigmond : Ez ugyan nem áll! Ábrahám Dezső : Azt mondja a honvédelmi minister ur (olvassa) : »Magyarországot a török birodalom, számra nézve is erős, eminens katonai szervezete 150 évi, persze közben megszakított, dicsőséges ellenállás után a mohácsi ütközetben végkép letiporta és
