Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

383. országos ülés 1912 m azután feldarabolta. Igazságtalan Ítélet tehát a mohácsi vészt csak egyeseknek és osztályoknak tulajdonítani. En a mohácsi bukás alapiát nem a királyban, nem a főnemességben, nem is a polgári osztály és a párasatok torzsalkodásában,, vagy erkölcstelenségében látom, mint némely történetíró, de a megváltozhatatlan, kedvezőtlen viszonyokban és káros intézkedésekben.« Azt mondja továbbá az igen t. honvédelmi minister ur (olvassa) : »Mohács után a török uralom bekövetkezését nem lehetett feltartóztatni még azzal sem, ha nem két, de egy királyt választanak 1526-ban. Hogy két király az ország amúgy is gyenge védőképességét még jobban csökkentette, ez kétségtelent Szükségesnek tartottam ezeket felolvasni azért, mert fejtegetésemben hivatkozni fogok a honvédelmi minister urnak ezen álláspontjára. Azt mondja továbbá a honvédelmi minister ur (olvassa) : »A már befészkelt török uralmat Magyarország egyesegyedül csak a magyar koronát viselő fejedelmekkel nem tudta volna leráznk. Támogatja ezen további álláspontját a következőkkel (olvassa) : »Ismétlem, hódoltságunkból a Habsburg-ház nélkül és önmagunkra hagyatva aligha szabadultunk volna és ha valami csodálatos úton-módon mégis kiszabadultunk volna, a múltban ólálkodó más halálos veszélyeket önmagunkra hagyatva nem kerültük volna ki«. Ugyancsak még ezen érvének támogatására felhozza a következőket (olvassa) : »Ilyen körülmények között s mert sok történelmi műben nem az objektivitás, de a bűnbak-elmélet vezeti a tollat, a fejedelmekről általában s főleg a Habsburg-házbeliekről sokszor található igen egyoldalú, sőt némelykor fájósán érintő rajz, amely erős előítéletre vezet, a történteket színezetten láttatja és károsan befolyásolja a jelen és a jövő politikai kérdésének megitélését«. Az igen t. honvédelmi minister ur kezdi a mohácsi vészen. Méltóztassék megbírálni tökéletesen, elfogulatlanul a mohácsi vészt és annak utókövetkezményeit. En, ha a történelmet nézem, igazat adok azon közmondásnak, hogy »historia est magistra vitae«, a történelem az élet tanítómestere. Ez arra a reményre jogosít bennünket, hogy igenis okultunk a multakból, de bizni fogunk és bíznunk kell a jövendőben is. Azt mondja fejtegetésében az igen t. honvédelmi minister ur, hogy a káros intézmények okozták a mohácsi vésznek bekövetkezését, űjra egy 67-es iróra hivatkozom, hivatkozom megint Beöthy Ákosra. Ez »A magyar államiság íenmaradásárók szóló nagy művében a következőket mondja (olvassa) : »A magyar nemzet élete és fennállása nagy problémájának egyik alkatelemét épen azon kérdés alkotja, hogy vájjon ezen iszonyú csapás, vagyis a mohácsi vész azért méretett-e reá, mert szervezete felbomlott, mert az önálló államiság életképességével többé nem bir«. S milyen konklúzióra jut ez az iró ? Azt mondja (olvassa) : »Ki kell mondanom, hogy a magyar állam nagy veresége nem vezethető ilyen csüggesztő indokokra iájus 30-án, csütörtökön. 341 vissza, ezen nagy katasztrófa abból származott, mert az ország akkor, amikor oly válságnak volt kitéve, amely a legegészségesebb államoknál is megesik s hozzá melyből saját erejénél fogva okvetlenül ki is tudott volna lábolni — s ezt különösen hangsúlyozom — fizikailag egy erősebb állammal függött össze, mely is ezen túlerőnél fogva egyszerűen a földhöz vágta<<. íme ennek az Írónak klasszikus tömörségű kijelentései. Ezen eléggé tárgyilagos történetirónak kijelentéseiben kételkedni aligha szabad. T. képviselőház ! Az igen tisztelt honvédelmi minister ur hivatkozott a török uralomra. Méltóztassék az akkori magyar politikai helyzetet és történelmet megnézni és méltóztassék összehasonlítani Törökországnak is akkori hatalmát, a maival. Hiszen amikor a mohácsi vész bekövetkezett, akkor volt Törökország hatalma teljében, akkor fejtette ki offenzívait, akkor volt világhódító hatalom, s azután folyton vissza- és visszafelé sülyedt. Hivatkozik az igen t. honvédelmi minister ur Lengyelország példájára is. Lengyelországot, igaz, belszervezete és tökéletlen alkotmánya volt az, amely végpusztulásba vitte. Nem egészen a »Nyepozvolim<<, amint legutóbb Farkas Pál igen t. képviselőtársamtól is hallottam, hanem az a tökéletlen alkotmányjogi berendezés, amely Lengyelországban abban az időben uralkodott. Lengyelország körülbelül azt a jDéldáját mutatta akkor a történelemnek, amelyet egy mostani választásnál találhatunk. Hogyha ma egy kerület megüresedik, kik az első kortesek ? Azok a korcsmárosok, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akik gondoskodnak arról, hogy pro és kontra ellenjelöltek állíttassanak, mert hiszen eminens érdekük az, hogy ezt a jó üzleti alkalmat kihasználhassák. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbjelöl.) És ez tökéletesen ilük Lengyelország történetére is. Hiszen Ponjatovszkyt, I. Katalin ezen kegyenczét ez az orosz czárnő több mint 120.000 katonával ültette be a lengyel trónra, de nemcsak katonai őrséggel és katonaság védelme alatt ültette be, hanem egy pár százezer arannyal is. Es ugyancsak ez a tisztelt Lengyelország mintha megérezte volna a magyar politikai választási rendszerek példáját is, mert hiszen tudjuk, hogy az ottani ellenzék Szászországgal paktált és Szászországtól 50.000 aranyat kapott a választásra. Nagyon ügyesen és okosan osztották be ott a dolgot. De, t. ház és t. honvédelmi minister ur, tökéletesen más volt Magyarország jwlitikai helyzete és politikai erkölcse is abban az időben, mert hiszen méltóztassanak az 1505. évi országgyűlés határozatára gondolni, amely a következőket jelenti ki (olvassa) : »Az ország rémséges szétrombolása és csufságos pusztulása egyedül az idegen uraknak és királyoknak tulaj donitható.« Ez volt az ok, igen tisztelt honvédelmi minister ur, nem pedig Magyarországnak tökéletlen berendezése. A Jagellóknak, az akkor idegen vér-