Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-382

328 382. országos ülés 1912 kiált fel : »Wie man zu sagen beliebt, gewährten Konzessionen«. Vivmány-politikával, junktim-politikával akarnak nevetségessé tenni akkor, amikor az 1867: XII. t.-ez. 12. paragrafusa, szerint expressis verbis, »a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését s az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek meghatározását stb. mind a törvényhozás, mind a kormányzat köréljen az ország magának tartja fenn«. (Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Visszatérve a kilenczes-bizottság programmjára, Pítreich fejtegetései azt bizonyitják, hogy, igenis, e bizottság programmja könnyen megvalósítható lett volna, de viszont (Zaj. Elnök csenget.) megvilágítják a chlopyi hadparancs keletkezésének történetét és épen ez az összefüggés a chlopyi hadparanccsal erősített meg engem abban a meggyőződésben, hogy a kilenczes-bizottság programmját kielégítőnek ne tartsam. Azt mondja Pítreich : >>Diesbezüglich darf ich ohne Berührung von Geheimzuhaltendem — itt közbevetve emelem ki, hogy tehát e téren még ismeretlen titkok is vannak — darauf hinweisen, dass das Neuner Komitee genau wusste war als aimehmbare Grundlage seiner Beratung dienen könne; dass der Natúr der Sache nach hierin Unzulässiges nicht erhalten sein konnte ; dass der Allerhöchste Anneebefehl von Chlopy erst nach Bekanntgeben dieser Grundlage erlassen wurde, und sein Inhalt nicht nur den Zweck verfolgte, die Armee zu beruhigen, sondern auch dem Komitee die Uberzeugung einnossen, dass Se. Majestät sich vom Boden zulässiger Massnehmen in ArmeeAngelegenheiten nicht abdrängen lassen könne«. Tehát azt mondja Pítreich, hegy a chlopyi hadparancs idején Ö felsége nem engedte magát bizonyos vívmányok megadásától elijesztetni, de ma ugy látjuk, hogy Auffenberg erősebb ember, mint Pítreich, mert ő a nemzet ujonczmegajánlási jogánál képes volt a korona súlyát is latba vetni, íiogy ezen törvényadta jogunktól elüttessünk. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Ha az ember Pítreich ezen röpiratát, sine ira et studio, végigolvassa, egész oldalakat czitálhatna azon kívánságok helyessége mellett, melyeket mi a véderő javaslat elleni küzdelmünkben felállítottunk. Azt mondja pl. (olvassa) : »In österreich rnuss die durch Pragmatische Sanction Ungarn und seinen Nebenländern gewäbrleistete, rücksichtslos vollzogene staatsreclitlíche Stellung Ungarns mit den daraus naturgemäss in Wirlíung tretenden Konsecpienzen ehrlích und offen anerkarmt, es daher auch unterlassen werden in der Behandlung der zwischen beiden iStaaten unvermeidlich eintretenden Gegensätze den Mangel solcher Anerkennung walten zu lassen, oder gar Gelegenheiten zu benützen, um eine gegen die Stellung Ungarns, daher auch gegen das bestehende staatsrechtliche Gefüge der Monarchie gerichtete Bewegung zu insceniren, gleichviel, ob der Ánlass in Űrsachen des leidigen Bassen-, oder des egoistisch, nach Augenblieksmájus 29-én, szerdán. erfolgen stehenden Klassenkampfes oder in Vorurtheilen betreffs Veränderungen in Heeresorganismus gégében ist.« Tehát Pítreich igenis figyelmezteti Ausztriát, hogy Magyarország közjogi állásához ne nyúljon, hogy Magyarország közjogi állását el kell ismerni, mert ez a hadseregre nézve is fontos. Jelenleg azonban már ott vagyunk, hogy törvényadta jogaink sem érvényesülnek. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) (Az elnöki széliét Beöthy Pál foglalja el.) T. ház ! Eléggé tárgyilagos vagyok ezen kijelentésekből azt is megállapítani, hogy a közelmúltban a hadsereg szerellenie sok tekintetben talán mégis más, mint volt régen. Mindenesetre örvendetes, ha olyan nagy állású katonák, mint egy Pítreich, Schönaich, ma tisztultabb felfogással beszélnek Magyarország és Ausztria viszonyáról. De ma, ugy látszik, megint az Auffenbergek hangja az irányadó és a különböző katonai szaklapokban ismét megszólalnak a General der Infanterie von Lang-ok. Ha javulásról beszélhetünk, talán csak annyiban lehet róla szó, hogy a magyargyülölet nyilvános kitörései ma megszűntek. Ám mindezzel szemben bátran kérdezhetem, hogy a magyar állam tót, oláh, szerb, stb. szülötte hol találja meg a magyar államot, a haza jelvényeit, a magyar jelleget, a magyar indulatot, a magyar szellemet — mint Kerkapoly mondta — a magyar hadseregben, mely a közösnek csak kiegészítő része ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A kaszárnya falain belül elsikkad a magyar állameszme és nincs semmi, de semmi, ami a haza e szülötteit arra emlékeztetné, hogy ők mégis csak magyar állampolgárok. Sőt tovább megyek. Még ott is, hol a katonai élet szorosabb összeköttetésbe jut a polgári élettel, nagyon gyakran csak a nemzeti eszme húzza a rövidebbet. (Igaz! Ugy van ! a báloldalon.) Egy teljesen jelentéktelen, de mégis jellemző esettel illusztrálhatom ezt, mely a közelmúlt napokban, körülbelül 10—14 napja történt. (Halljuk! Halljuk !) Az u. n. concours hippique-en, melyet polgári egyesületek rendeztek, de amelynek versenyeiben és melynek zsűrijében legnagyobb részt katonatisztek vettek részt, az első nap versenyeredményét Budapesten, Magyarország fővárosában német nyelven hirdették ki. (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon : Hallatlan!) Ha mi álomképekben élünk, ha mi álomképekben ringatódzunk, akkor elérhetetlen tündérálmokat álmodott Kerkapoly. De ez nem álom, hanem történelmi alkotmányunk és törvényeink által biztosított jogunk, melynek alapján közjogi önállóságunk integritásához teljes mértékben ragaszkodunk, mert ebben látjuk nemcsak hazánk, de az uralkodóház és a nagyhatalmi állás legbiztosabb pülérét, legbiztosabb támaszát. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a tiszta 67-nek, vagy amint Thaly Ferencz mondotta, a magyar 67-nek megvédése, a tiszta 67-nek megvalósítása, amelyet most mi negyvennyolezasok követelünk nem pártpoliti-