Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-382

326 382. országos ülés 1912 május '29-én, szerdán. Magyarországnak — és Ausztriának is — ma sem más a hivatása, mint hogy biztositsa az európai békét, hogy biztonsági szelepe legyen az európai egyensúlynak, a germán és szláv világelemek összeütközésének elkerülésére; tiltó gát akár az egyik, akár a másik túlsúlyra jutása ellen, vagy, hogy egy kedvenez diplomácziai hasonlattal éljek: az európai konczertnek hangfogója legyen, nehogy egyik hangszer túlharsoghassa a másikat. És ha Ausztria történelmét behatóbban vizsgáljuk, ha a jelenlegi külpolitikai helyzetet behatóbban elemezzük, akkor, azt hiszem, mincbyájan megállapíthatjuk, hogy exczentrikusan a nagy német császárságtól, sem egy más germán hatalom vagy az orosz birodalomtól, egy másik szláv hatalom létre nem jöhet; létre nem jöhet e kettőt összevéve sem, sem íöderalisztikus, sem trialisztikus alapon, mert ezzel az uralkodóház saját létének ásná meg sir ját, mivel a nemzetek a íaji gravitáczió czentripetális törvénye szerint ezen alakulat vagy az egyikbe, vagy a másikba olvadna vagy pedig felosztva, mind a kettőbe. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha pedig ez igy van — pedig igy van. — akkor azt hiszem, azt is megállapíthatjuk, hogy itt az u. n. monarchiában ténylegesen ható erő csak kettő van : a Habsburgok trónja és a magyar birodalom, (Ugy van ! a baloldalon.) és hogy a monarchia ezen szerteszét húzó, nemleges elemei között e két tényleges erőnek szoros egyesülése és egymást kölcsönösen megértő kifejlődése föltétlenül szükséges. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Hisz a magyar árva az európai nagy nemzetek családjában; u. n. faji rokonaitól a földrajzi távolságok egész világa választja el"; (Ugy van! baljelöl.) igy irredentizmust sem erre, sem arra nem táplálhat; reája támaszkodva teljesíthetik a Habsburgok legbiztosabban történelmi hivatásukat, mert hiszen mi magyarok sem germánok, sem szlávok nem lévén, az európai egyensúlyt legjobban biztosítjuk; a magyarra támaszkodva teljesítheti csak az uralkodóház történelmi hivatását. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez, t. ház, a nagyhatalmi állás kérdése a magyar imperializmus felfogásában, amely imperializmus csak ujabb hatalmat, fényt s dicsőséget áraszthatna az uralkodóházra. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) A nagybatalmi állás ezen magyar felfogása adta már 1848-ban Kossuth Lajos tollára a következő szavakat (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » Adjon Ferencz Károly atj^ai szereteténél fogva hozandó áldozatban Ferencz Józsefben Budára egy ifjabb királyt. E nemzet mint győzhetetlen óriás fogja őt védeni még a poklok ellen is !<< (Ugy van! balfelől.) De ezen felfogást, t. ház, nem fedi ám a bécsi körök, az Auffenbergek eszmemenete, (Felkiáltások balfelől: De nem ám!) sőt ellenkezőleg. Pedig ez a bécsi felfogás abba az elkerülhetetlen kátyúba fog vezetni, amelyet ugyancsak Kossuth Lajos — és ez nagyon ráillik, t. ház, a mai helyzetre is — igy jellemzett (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Amint fejedelmünk egy, ugy egyirányúnak kell lennie a politikának, amely a nevében kormányzó két ministerium által követtetik ; ha amaz urak ott Bécsben ellenünk működnek ; ha a közös uralkodó szekerét ingatag irányban hátraránczigálják, mig mi a hűség és törvény ösvényein nyiltan, loyalis következetességgel előre vonjuk, a kétfelé rángatott szekér törni fog okvetetlenül*. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a feneketlen kátyút a legerősebb szekér sem fogja kibírni. De ha én, mint 48-as, a történelmi logikát igy állítom be, amint be is kell állítanom, akkor vonjuk le az összes logikus következtetéseket: hogy igenis, a Habsburg-ház nem nélkülözheti Magyarországot; hogy Magyarország a Habsburgház trónjának és a nagyhatalmi állásnak legbiztosabb támasza lévén, a nemzeti élet teljességét élő Magyarország nem a forradalmi, sovinisztikus lázálmoknak szülötte, hanem a dinasztiának legfontosabb, tényleges létérdeke is. És én azt hiszem, hogy ezen világtörténelmi törvény hatása alatt jött létre az 1867-iki kiegjrezés is. Ezen következtetéseket, t. ház, nemcsak én állítom, a 48-as közkatona, hanem állította ezt és a tények egész sorozatával támogatta egy, fájdalom, már régen elhunyt, par excellence hatvanhetes politikus, Beksics Gusztáv, aki még mást is állított, amit mi már, sajnos, itt ezen padokon elhinni nem tudunk és ez az, hogy az 1867-nek logikus következménye Magyarország praedomináló helyzete Ausztria felett, Magyarország túlsúlya Ausztria felett : hogy az u. n. monarchiát az 1867-iki kiegyezés keretein belül csakis Magyarország által lehet állandósitani. (Ugy van ! balfelől.) Sajnos, a múltban az uralkodóház ezt nem értette meg. A legtávolabb áll tőlem behegedt sebeket feltépni akarni, de épen azért ismét csak egy 67-es politikusnak, ismét csak Beksics Gusztávnak szavaival akarok élni (olvassa) : »Es ez a ködkép már rég valósággá lesz, ha nincs a megvalósulás útjában végzetes ellenható erő. Gonosz és átkos tévedés, amely aczélkarmaival három századon át tépte és rontotta Magyarországot és vele a monarchiát. E tévedés és népsanyargató átok az volt, hogy a magyar nemzet és a monarchia érdekellentétesek, örök belválságba sodorta ez a Habsburgok örökét s létrehozta azt a nyiltan fellépő, vagy titkos rendszert, hogy a magyar nemzet kifejlődése legyőzhetetlen gátak közé kerüljön«. Itt meg kell jegyeznem, hogy Beksics Gusztáv műveinek egész szelleméből folyik, hogy monarchiái érdek alatt itt a »rosszul felfogott monarchiái érdeket« kell érteni, mert egy másik művében ezt írja (olvassa) : »A Habsburgoknak egy világtörvény hatása alatt a Közép-Dunánál nagy és hatalmas monarchiát kellett teremteniök. Meg kellett teremteniök Magyarország által, de ők meg akarták teremteni Magyarország ellenére.« (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Am most megfordítva rólunk állítják, hogy kerékkötői vagyunk azon megértésnek, amely az