Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-382

382. országos ülés 1912 az a felfogás helyes volna, hogy nemzetünknek a nemzeti élet teljessége felé való törekvése álomkép, akkor az utolsó négy század történelmének mozgató rugói nem drámai erők, hanem egy hisztérikus nemzet lázálmai volnának és szinte érthetetlen volna az, ami mégis csak a nemzet erejére mutat, hogy minden egyes történelmi korszak felvonásának végén a hatalom békét köt a nemzettel, hogy ezen békealapról való gyorsabb vagy lassúbb lecsúszás ismét csak drámai összeütközések magvát rejtse magában. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Ilyen felvonás végződött a 67-ea kiegyezéssel és most újból tombol a harcz és újból felhangzik a nemzet mindennapi imája : A pacem da nobis, Domine ! E tragikai összeütközések mozgató rugói közt és különösen a véderő terén én mindenütt ott látom a meg nem értés, a félreértés mellett a nagyhatalmi állás kérdését és ezzel kapcsolatban épen sub titulo nagyhatalmi állás az 1867-iki kiegyezés u. n. megvédését is. Ezen nagyhatalmi állás keretében, kapcsolatban a véderővel akarom én megvilágítani, tragikai bün-e nemzetünknek azon törekvése, hogy békés eszközökkel a nemzeti élet teljességét akarja kivinni. Délibáb-e, álomkép-e ezen ezél kitűzése, melyet kergetve ingoványra lép és a vég nem lehet más, mint az elpusztulás, vagy szükségszerűen meg kell-e vivni ezt a harczot, amely elbukhatik ugyan, de feltétlenül elvész, széthull, mint az oldott kéve, ha a nemzeti élet teljességét kivívnia nem sikerül és a harcz meg nem. vivása épen azon tragikai bün amelynek a bukás az elkerülhetetlen, méltó büntetése. Félreértések elkerülése végett már itt, beszédem legelején, egész pontosan akarom álláspontomat körvonalozni. (Halljuk ! Halljuk !) Kifejezőbb szavakkal nem élhetnék, jobban nem domboríthatnám ki felfogásomat, mint egyik véderőbeszédében Bakonyi Samu képviselőtársam tette. »Mi nem a nagyhatalmi állásnak, nem a fennálló államjogi kapcsolatnak vagyunk ellenségei, csak annak, hogy a magyar állam szuverenitását e kapcsolatban elsikkasszák.* A nagyhatalmi állás kérdése szerintem magyar szemj)ontból két rovat alá esik. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kállay Ubul : Az egyik rovat a »követel<<, a nemzeti élet teljessége ; a másik rovat a tartozik* : Magyarország és Ausztria jelenlegi nemzetközi helyzete. Hogy a nagyhatalmi állás kérdését és az ebből levonandó összes konzekvencziákat igazságosan elkönyvelhessük, szerintem két adott tényezővel kell számolni: Magyarország történelmi hivatásával és Ausztriának ós Magyarországnak jelenlegi nemzetközi helyzetével, vagyis a történelmi erők folyton működő energiájával, amelynek, hogy ugy mondjam, a jelen fizikai anyagára való kihatása szabja meg az erőnyilvánulások mérvet, irányát és a jövő erő alakulatainak eredőit. május 29-én, szerdán. 325 Magyarország történelmi hivatása. Nemcsak magyar ember érezte át Magyarország történelmi hivatását, »Kelet népe« eljövendő' nagyságának álmát, — mint arra már Thaly Ferencz t. barátom is rámutatott — hanem idegenek is, egy Savoyai Jenő, egy Genz, egy Napóleon, sőt Bismarck is, bárha ők, mint idegenek, nem érezhették a szent varázs azon tüzét, mely Széchenyi lelkét elfogta, mikor a magyarság jövendő nagyságába bepillantott, mely nagyságnak épen a magyar történelem tanúsága, a magyar nemzet történelmi hivatása a legmegdönthetetlenebb alapja (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha van még történelmi logika e földön, ha van igazság, s ha van még e nemzetben erő e logika szellemében cselekedni is, igazát kiküzdeni is. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Magyarország történelmi hivatását egyik elhunyt nagy államférfiunk költői hasonlattal példázta. Amint a magyar szent korona ma két részből áll s az egyiket a szentszék küldte Nyugatról a magyar királynak, a másik pedig a Kelet, Bizancz ajándéka, ugy Magyarország történelmi hivatása volt a múltban, történelmi hivatása a jelenben, hogy összekötő kapocs legyen Kelet és Nyugat között, hogy a Nyugat műveltségét terjeszsze Kelet felé s a művelt Nyugatot megvédje a Kelet minden támadásától. Hát. t. ház, ez a jelkép széj3, a hasonlat költői és maga szinarany igazság, mert ez egy nagy világtörétnelmi törvénynek példázata, annak a világtörténelmi törvénynek, melyet annyi magyar államtudós és történettudós is fejtegetett, amelyre Thaly Ferencz is rámutatott, hogy igenis, itt, a Közép-Duna völgyén, lenni kell egy szerves, önálló államhatalomnak, mint az európai béke egyensúlyozó készülékének. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A rómaiak jmnnomai birodalma összedőlt, mert nem volt önáíló hatalom. Az avarok, a hunnok eltűntek, mert nem birtak egységes hatalommá, tömörülni. Egyedül a magyar nemzet felelt meg ezen világtörténelmi törvénynek, mint önálló, szerves állam s ez a magyarázata, hogy egy kis árva nép ezer éven át fenn tudta magát tartani, itt, Dévénytől Orsováig. (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Fenn tudta magát tartani, mert történelmi hivatása van. Az Árpádok korában ék volt Bizancz és a róm ai császárság között, majd évszázadokon át védte a kereszténységet az iszlám támadásaitól és 1526-ban, mikor a magyar impérium összetört, mikor a magyart oly vérveszteség érte, minőt hatalmas nemzetek sem heverhetnek ki, nem merült el, hanem kiállta még a török, tatár és a labancz sanyargatást is és él ma is és élni is fog, mert történelmi hivatása van. (Igaz ! Ugy van ! Tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Viszont, ha a jelenlegi külpolitikai helyzetet tekintjük, akkor is csak ennek a világtörténelmi törvénynek érvényességét állapithatjuk meg.