Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

3ÖÍ. országos ülés lH% április 1-én, hétfőn. ú hogy igyekszem letető rövidséggel megvilágítani a helyzetet kiindulási pontjától kezdve. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ennek az egész akcziónak a kiindulási pontja az volt, hogy a pártonkívüli függetlenségiek, a függetlenségi és 48-as párt, valamint a függetlenségi" kisgazda-párton kivül a véderőjavaslat elleni u. n. obstrukczióban, vagyis a házszabályok szerint való legerősebb akozióban résztvett a Kossuth Ferencz t. képviselő nr elnöklete és vezetése alatt álló függetlenségi pártnak egy része is. Ekkor egy nap gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felállott itt és kifejtette pártjának követeléseit a véderőj avaslattal és az evvel kapcsolatos kérdésekkel szemben; felsorolta azokat a pontozatokat, a melyek teljesítését ő kívánja és a melyeknek teljesítésével szemben ő és pártja hajlandónak nyilatkozott, hogy a rendkívüli, bár a házszabályok szerint megengedett eszközök alkalmazását a harcz folyamán elejtse, illetőleg azokat ezen harcz folyamán tovább alkalmazásba ne vegye. Ez tény, a melyet, azt hiszem, senki leczáfolni és letagadni nem akar. Gróf Apponyi Albert akkoriban elsorolta feltételeit és kifejtette azt, hogy a mennyiben pedig az ő feltételei, a melyek — az ő kifejezése szerint — a nemzeti birtokáüomány biztosítását foglalják magukban, nem teljesíttetnének, akkor ő is, pártja is indokoltnak tartja a rendkívüli eszközök alkalmazását. Ebből indult ki a tárgyalás, a melyből később a rezoluczió kérdése domborodott ki és a melynek folyamán azután a kormány, a t. többség, gróf Andrássy Gyula és csoportja meg a Kossuth Ferencz elnöklése alatt álló párt között ebben a kérdésben bizonyos entente állott elő. Én a magam részéről ebben az akczióban nem vettem részt, még pedig többrendbeli okokból. Egyik okom az volt, hogy gróf Andrássy Gyula egyik beszédéből láttam, hogy itt tulaj donképen — ha nem is a ház ezen oldalán, hanem más oldalain — a felvetett kérdésnek felkarolásával a mi ellenállásunk izolálását is czél ózták. Hangsúlyozom, hogy ezt nem teszem fel az igen t. testvérpártról, de hogy ez a czélzat másoknál megvolt, az egészen bizonyos. Mihelyt pedig erről győződtem meg, hogy itt ellenünk megy az akczió, igen természetes, hogy önmagam ellen harezot nem folytatok és azért ebben az akczióban részt nem vehettem. Megerősitette ezt a felfogást a ministerelnök urnak február 21-én elmondott beszéde és az a kommentár, a melyet ahhoz a félhivatalos sajtó fűzött, a mikor t. i. a ministerelnök ur felsorolásából kimaradt az a pont, hogy akkor, mikor parlamenti küzdelmek akadályozzák meg az ujonezok megajánlását, ez az egész rezolueziós mozgalom meg akarta adni a jogot a királynak, hogy a tartalékosokat bentartsa, a póttartalékosokat behívja. Minthogy én az 1905. év Julius havában Bánffy Dezső által előterjesztett és a ház által elfogadott határozat alapján állottam, kisebbítését, csökkentését láttam a nemzet részére vindikált és a törvényhozás által interpretált jognak és már csak ezen okból sem csatlakozhattam ezen mozgalomhoz. Még kevésbbé tehettem azt, hogy olyan mozgalomhoz csatlakozzam, a mely az 1910 január havi hasonló házhatározatot kisebbítette volna, a melyet én voltam szerencsés beadni, a melyet a ház akkor elfogadott. Én tehát nem akartam önmagamat dezavuálni. De nem vehettem részt ebben az egész mozgalomban egy más, ezeknél még fontosabb oknál fogva sem, ez pedig a következő. (Halljuk ! Halljuk !) Mi egész harezunk és küzdelmünk során azon az állásponton állottunk, hogy a véderőkérdésnek immár 12 év óta folyó tárgyalásai és huza-vonája során meggyőződtünk arról, hogy a magyar parlament, a mely a mai választójogra van felépítve, gyenge arra, hogy a nemzetnek törvénybe iktatott jogait biztosítsa. (Ugy van la szélsőbaloldahn.) Én tehát ebből a szempontból is előbbre kívántam tenni a parlamenti reform megoldását. Ebből a szempontból ugy én, mint pártom azon állásponton állottunk, hogy ne vessünk a kérdésbe közbevetőleg más kérdéseket, ne idézzünk elő inczidenseket, hanem elsősorban is és mindenekelőtt állítsuk helyre az egyensúlyt a királyi hatalom és a nemzeti hatalom között azáltal, hogy ezt a gyenge nemzeti hatalmat az általános, egyenlő, titkos és községenkénti törvény megalkotásával erősítsük meg, erősítsük meg az alkotmány sánczaiban küzdők számával, erősítsük meg azzal a presztizszsel, azzal az erkölcsi sulylyal, a mely egy ilyen népparlament egy szűk körű parlamenttel szemben bir. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek voltak a fő okai annak, a miért én és elvbarátaim ebben az akczióban részt nem vettünk. De megvallom egész őszintén, volt még egy szempont, a mely bennünket ettől távol tartott és ez az az előrelátás, hogy a munkapártiak, a kiknek mozgalma a vezérekkel az élén olyan erőteljes felbuzdulással indult meg, csak addig buzgólkodnak, kuruezkodnak, a míg azt hiszik, hogy sikert fognak elérni. Páholyból néztük a dolgokat, mert meg voltunk győződve, hogy a mikor törésre kerül a sor, a mikor arról lesz szó, hogy a hatalom mellett maradj anak-e meg vagy ellenzékbe menjenek . . . Polónyi Géza : Ezért nyelték le a békát! Gróf Batthyány Tivadar: ... önök az elsőt valósítják meg, beadják a derekukat és ott maradnak a hatalom mellett. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az igazi alkotmányos felfogás és eljárás, ha egy párt, a mely hatalmon van, állást foglal egy fontos kérdésben, a mellett határozatot hoz, odáig megy, hogy saját kormányát a lemondás elé viszi álláspontja miatt: az igazi parlamentáris alkotmányosság szabályai szerint egy ilyen pártnak és kormánynak nem szabad egy, álláspontjával homlokegyenest ellenkező állásponttal ide visszatérni és pedig hatalommal a kezében, hanem helye az ellenzékben van és a nemzetre appellálva kell a maga igazát érvényre juttatni. (Helyeslés a baloldalon.)