Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

m 361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. Egry Béla: ... itt a ház szine előtt újságokból olvastam ki (Zaj a jobboldalon.) és felvilágosítást kértem a ministerelnök úrtól, hogy mi igaz ebben a dologban, gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam komoly időkben előhozott tréfának minősitette. (Ellenmondás jobb felől.) Gr. Andrássy Gyula: Nem arra mondtam! (Felkiáltások jóbbfelől: Nem arra mondta ! Zaj.) Elnök *. Csendet kérek, t. ház ! (Zaj.) Kérem, szíveskedjenek meghallgatni a szónokot. Egry Béla: T. képviselőház! Tizéves képviselői működésem alatt soha tréfát nem űztem felszólalásaimból és megkövetelem mindenkitől, hogy felszólalásomat respektálja, (Helyeslés a széisőbalóldálon.) különösen akkor, mikor nem a saját személyemben, hanem egy csoportnak képviseletében emelem fel tiltakozó szavamat a képviselőházban. Mi nem teszünk ugy, mint Andrássy Gyula gróf t. képviselő ur tett a rezoluczióval, melynek ő szülőapja és a melyhez heteken keresztül toborozta a folyosón a híveket... (Igaz! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Ez a férfias! (Zaj.) Bakonyi Samu: Ugratni és azután megugorni ! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Egry Béla: ... és mikor azután a rezoluczió férfias megvalósítására kerül a sor, akkor elejti a saját szülöttjét. (Zaj a jobboldalon.) Mándy Samu: Maguknak se kellett! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egry Béla : Ezt én, április elseje lévén, áprilisi tréfának minősítem. (Helyeslés a széisőbalóldálon. Zaj jóbbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. (Zaj.) Elnök: Csendet kérekí Gr. Andrássy Gyula: A t. képviselő ur azt mondta, hogy én az ő egész felszólalását tréfának minősítettem. (Zaj a széisőbalóldálon.) Téved, ezt nem mondtam. Én azt hallottam, — és ugy látom, hogy tévesen hallottam — hogy a t. képviselő ur egy határozati javaslatot nyújtott be, melylyel magáévá tette a rezolucziót. Ezt a mai körülmények között tréfának mondtam. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés a középen.) Elnök : Kérem a kéjsviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Szólásra ki következik? Lovászy Márton jegyző: Zboray Miklós! Zboray Miklós (Zaj és közbeszólások jóbbfelől.) Van, de nem változtatom. (Élénk helyeslés lalfelől.) T. ház ! Azok közé tartozom, kik az u. n. alkotmánybiztositéki törvényeket olyan várfalaknak tekintik csak, melyekbe a nemzet férfitagjai bevonulhatnak, megvédhetik az országot, nemzetünk függetlenségét, szabadságát és jogait, de azok a várfalak, azok az alkotmánybiztositéki törvények semmit sem érnek, ha mögöttük nincs egy nemzet, mely kész jogaiért életét és vérét áldozni. (Élénk helyeslés a bal- és széisőbalóldálon.) Ahhoz, hogy ebben a kérdésben egy rezolucziót hozzon ez a nemzet, mely rezolució, ugy mint egykoron az u. n. nemzeti küzdelemben hozott házhatározat, mintegy a nemzet jogaiért vivott küzdelem sírköve legyen, hozzájárulhatunk, a gyászpompát nem akadályozhatjuk, abban a feltevésben, hogy a nemzet és király közti béke a nemzet erősödésére, az ország fejlődésének javára szolgál. Ma azonban hol állunk ? En emlékezem, hogy a pártok vezérférfiaí a pártok nevében egy rezoluczióban egyeztek meg, mely a nemzet jogait volt hivatva biztosítani, vitás kérdéseket tisztázni, a nemzet jogait erősíteni. Illetékes másik helyen ezt nem fogadták el és ugyancsak ületékes ajkakról azt hallottuk, hogy aggodalmak támadtak. Láttuk, hogy a pártok nagynevű vezérei Ö felségét rossz tanácsadói ellen meg akarták óvni a rezoluczió védelmében ; láttuk, hogy a törvényhatóságok hoztak határozatokat, mintegy a nemzet akaratát érvényesitve oly czélból, hogy ez a nemzet ezen rezoluczióval álljon és e rezoluczióval éljen. Ma azt hallom, hogy oly hangulat volt odafenn illetékes tényezőnél, hogy hazafias kötelesség félreállani. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ez a férfiasság!) Azt olvasom a munkapárti értekezleten elhangzott ministerelnöki szavakból, hogy ha nem teszszük ezt, szomorú helyzet állott volna elő ; olvasom, hogy a nemzetről kellett volna elhárítani az ország veszedelmét, a mely fenyegette. Olvasom gróf Tisza István beszédéből, hogy lehetővé kell tenni Ö felségének a kormányzást; hallom a ministerelnök ur szavaiból, hogy lehetővé kell tenni a lelkiismeretes uralkodást. Olvasom és hallom közszájon forogni, hogy előttünk állott egy nagy katasztrófa, a mely vagy abban állott volna, hogy Ö felsége lemond, vagy az alkotmányosság megakad, vagy abban állott, hogy lemondván, a jövendő uj király nem koronáztatja meg magát. (Élénk ellentmondás és zaj a jobboldalon : Felkiáltások : Hol olvasta ezt ?) Azért hozom fel, hogy módjuk legyen megczáfolni. Itt van előttem egy manifesztum, melynek őszinte szavát, nagy gondolatait feltétlenül elismerem. Ott áll a királyi szó : Mi sem állott tőlem távolabb, mint az alkotmány folytonosságát megakadályozni. En feltétlenül hiszek a magyar király szavában; (Felkiáltások a jobboldalon : Szép magától !) feltétlenül, hátsó gondolat nélkül elfogadom, hogy ugy van, a mint egy élte alkonyán levő köztiszteletben álló uralkodó mondja. Azonban kérem a t. ministerelnök urat : nyilatkoztassa ki, hogy nem igazak azok a ráfogások, mintha küszöbön állott volna annak a lehetősége, hogy az alkotmány veszélyben forgott; (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki mondta ?) mintha küszöbön állott volna, hogy az alkotmányt felfüggesztették volna; (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ki mondta ? ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát mi volt ? Mitől félt ?) hogy küszöbön állott volna az, hogy a király lemondásával utódja alkotmányellenesen akart volna kor