Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-375
242 375. országos ülés Í9i2 eszköz felhasználásával fog szembeszállni a véderő] avaslattal. (Helyeslés . a szélsőbaloldalon. Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Mi is !) Elnök : Csendet kérek ! Justh Gyula: T, képviselőház! Épen ezért, midőn hozzájárulok Apponyi Albert t. barátom indítványához, nagyon kérem a t. házat, ne méltóztassék napirendre kitűzni a véderő] avaslatot. (Zaj.) Ha megegyezés nem előzi meg a véderőnek napirendre tűzését, az teljesen meddő törekvésnek fog bizonyulni. (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Majd meglátjuk ! Ott leszünk! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Justh Gyula : Másfelől pedig arra kérem a ministerelnök urat, hogy a mindnyájunk által óhajtott béke érdekében (Felkiáltások jobbfelöl: Látjuk !) olyan választójogi tervezettel álljon elő, mely az ő . . . (Felkiáltások jobb/elől: Az ön!) . . . nem, kérem, az önök álláspontjának felel meg és megfelel a ministerelnök ur álláspontjának, mert hiszen a ministerelnök ur több beszédében kijelentette, hogy ő az általános szavazati jognak a hive, másfelől pedig a többség is programmj ába belevette az általános szavazati jogot. (Felkiáltások jobbfelöl: Álljuk !) Elnök: Csendet kérek. Justh Gyula : Olyan javaslattal álljon elő, mely megfelel az általános szavazati jog követelményeinek. Annyival is inkább kérhetem ezt, mert hiszen eltekintve attól, hogy ez a ministerelnök ur programmjában, a többség programmjában benne van, amellett két királyi leiratban és a képviselőház két válasz feliratában is erősen hangsúlyozva van. Kijelentem különben ismételten, hogy Apponyi Albert t. barátom javaslatához hozzájárulok. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ." A ministerelnök ur kivan szólni. Lukács László ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk !) Semmi sem bizonyítja jobban parlamenti állapotaink beteges voltát és abnormitását, mint az a körülmény, hogy itt bizonyos mértékig küzdelmet kell folytatnia a kormánynak és a többségnek azért, hogy a parlament a maga normális munkásságát folytathassa, holott rendes viszonyok között talán épen ellenkezően állana a dolog. (Ugy van! a jobboldalon.) Mindenesetre igen jellemző, de sajnálatosan jellemző tünet az, hogy a parlament egyik kisebbségi pártjának vezére kijelenti, hogy abban az esetben, ha az ő kivánsága nem teljesül, ők a legerősebb eszközökkel fogják a parlament normális működését megakadályozni. (Ugy van/ Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Én ehhez a kérdéshez most hozzászólni nem kivánok. Hogy minő felfogásban vagyok az obstrukczióról, annak már kifejezést adtam máskor is és ezzel a kérdéssel ez alkalommal nem kivánok foglalkozni. Mindenesetre megjegyzem azt, hogy én igyekeztem, sőt talán elmentem a méltányosságnak és az előzékenységnek olyan határáig. (Ugy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon). május íl-én, pénteken. Polónyi Géza : Azt sem tudják, miről van szó ! (Derültség a baloldalon.) Ertsey Péter: Csak maguk tudnak mindent! Lukács László ministerelnök: ... az előzékenységnek olyan határáig, épen a t. Justh-párttal szemben, amelyért az imént gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamtól mintegy szemrehányást kaptam. (Gróf Apponyi Albert tagadólag int.) Én azonban ezt kötelességemnek tartottam megtenni, mert hiszen a betegségnek forrása abban az eljárásban van, amelyet a t. Justh-párt követ az obstrukozióval, (Ugy van! a jobboldalon.) nekem tehát az orvoslást ott kellett keresnem, ahol a bajnak fészke van. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ertsey Péter: Ki kell operálni! Lukács László miniszterelnök: Nem bántam meg ezt az eljárásomat, mert kötelességem volt és a saját lelkiismeretem megnyugtatása is megkövetelte, hogy mindent megteg} r ek a normális állapotok helyreállítása végett. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Odáig menni azonban, hogy én diktáltassam magamnak, hogy egy törvényjavaslatnak rmlyennek kell lennie, (Ugy van ! a jobboldalon.) hogy azt a kisebbség elfogadhassa : bocsánatot kérek, odáig menni nem vagyok hajlandó. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Odáig menni nem lehet, mert a kormány, amelyet felelősség terhel, csak akkor érdemli meg ezt a nevet, ha tud vezetni és irányítani, nem pedig ha engedi magát vezettetni és irányittatm. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen,) Áttérve már most Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam indítványára, mely oda irányul, hogy a véderőjavaslat ne tűzessék napirendre, erről talán lehetett volna még diskurálni akkor, ha t. képvisetársam meg tudta volna jelölni azt az időpontot, hogy mikor tűzessék hát napirendre a véderőtörvényjavaslat. Mert hiszen minden párt elismerte és elismeri, hogy véderőnk olyan állapotban van, amelyen minél előbb segíteni kell és igy semmiféle kormány, amely felelősségének tudatában van, a bizonytalanságnak ezt a kérdést ki nem teheti, (Ugy van! jobbról.) bizonytalan időkig ennek a kérdésnek megoldását el nem halaszthatja. (Helyeslés jobbfelól.) De tiszteletteljes nézetem szerint a megokolás is, amelyet a t. képviselőtársam ennek a javaslatának indokolására felhozott, nem olyan, amely minket álláspontjának helyességéről meggyőzni képes volna. Nem akarok most azzal a kérdéssel foglalkozni, vájjon az a tény, hogy a törvényhozás két faktora között bizonyos kérdésben nézeteltérés forog fenn, képez-e megalázást a nemzetre nézve. Hiszen minden alkotmányos, monarchikus államban előfordulhat és előfordul tényleg olyan eset, hogy a törvényhozás két faktora bizonyos kérdésre nézve különböző nézeten van, (Ugy van ' jobbfelól.) amely azután vagy kiegyenlítést nyer, vagy nyitott kérdésnek marad és megoldása alkalmasabb időpontra halasztatik el. Azt hiszem, soha
