Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-375

575/ országos ülés 1912 május 17-én, pénteken. 243 senkinek sem jutott eszébe azt mondani, hogy ez megaláztatása egyik vagy másik tényezőnek. (Vgy van ! Vgy van ! jobbfelől.) Aszal sem akarok bővebben foglalkozni, vájjon az a beleavatkozás, amelyről t. képviselőtársam a hadügyininister ur személyével kapcsolatosan megemlékezni szíves volt, csakugyan a magyar törvényhozás interpretáczionális jogába való beavatkozást képezett-e, s nem volt-e egyszerűen bizonyos aggályoknak kifejezésre juttatása arra az esetre, ha beáll az a körülmény, amidőn a tartalékosok vagy póttartalékosok nem áüanak a hadsereg rendelkezésére és ennek következtében a hadsereg harczképessége bizonyos mértékig tangáltatik. Mondom, mindezekkel a kérdésekkel nem akarok foglalkozni, de felvetem azt a kérdést, hogy ha csakugyan mind állanának azok a sérelmek, amelyekre t. képviselőtársam utalt, vájjon képezhetnének-e ezek a sérelmek indokot arra, hogy mi a saját legvitálisabb kérdéseinknek megoldását elodázzuk? (Vgy van! Vgy van! jóbbfdől.) Itt egy sajátságos felfogással állunk szemben. Valahányszor vagy közös intézmények, vagy közös szükségletek kielégítéséről, vagy közös érdekeknek megóvásáról van szó, nálunk az a sajátságos felfogás uralkodik, hogy az, ami közös, az nem a mienk, az idegen. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vgy is van ! Ellenmondás jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Bocsánatot kérek, a közösség fogalma már magában kizárja azt, hogy az idegen volna ; az a hadsereg épen annyira a mienk, mint a monarchia másik államáé . . . (Vgy van ! Vgy van ! jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: Kellene, hogy legyen. Lukács László ministerelnök:... annak a hadseregnek harczképes állapotban való feritartása épen annyira szolgál a mi biztonságunknak, mint a monarchia másik állama biztonságának. (Vgy van ! jobbfelől.) És épen azért azt merem állítani, hogy reánk nézve az, hogy ez a hadsereg ne devalválódjék értékében, épen olyan fontos, eminens kérdés, mint a monarchia másik államára nézve. (Igaz! Vgy van! a jobboldalon.) Én nem akarom most kifesteni azokat a veszélyeket, amelyek a mai nemzetközi viszonyokból kifolyólag bekövetkezhetnek abban az esetben, ha mi nem gondoskodunk arról, hogy hadseregünk az igényeknek minden tekintetben képes legyen megfelelni. (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon). Egyszerűen csak utalok arra, hogy a saját fiainknak, a saját népünknek okozunk annál nagyobb bajt és kellemetlenséget, minél tovább tartjuk őket bizonytalanságban katonai kötelezettségüknek miként yaló teljesítése iránt, minél később kapnak erről értesítést és tájékoztatást. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Tessék kérni a rendes ujonezjutalékot!) Egy hang (a jobboldalon): Hát a kétéves katonai szolgálat semmi ? Lukács László ministerelnök: Ebből kifolyólag én nem tehetem magamévá azt az inditványt, amely felvettetett és azért az ország jól felfogott érdekében arra kérem a t. képviselőházat, — természetesen remélvén, hogy békés tárgyalások fognak lehetővé válni — hogy a törvényjavaslatot a holnapi ülés napirendjére kitüzetni méltóztassék. (Elénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Elfogadjuk !) Elnök : Szólni senki sem kívánván, fel fogom tenni a kérdést. Elnöki előterjesztésem az volt, hogy a véderőjavaslat tárgyalása a holnapi ülés napirendjére tűzessék ki. Ezzel szemben gróf Apponyi Albert képviselő ur elleninditványt nyújtott be, amely a szavazás előtt még egyszer fel fog olvastatni. Szász Károly jegyző (olvassa az elleninditványt). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az én napirendi javaslatomat elfogadni, szemben gróf Apponyi Albert képviselő ur elleninditványával, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az én javaslatomat fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Azt hiszem kimondhatom, hogy a ház többsége az elnöki inditványt fogadja el és igy gróf Apponyi Albert képviselő ur elleninditványa elesett. Előbbi bejelentésemhez képest következik most Urmánczy Nándor képviselő ur sürgős interpellációja. (Nagy zaj és mozgás. Elnök csenget.) Csendet kérek, t. ház, az interpelláczió következik. (Folytonos zaj. Elnök ismételten csenget.) Csendet kérek, t. ház ! Urmánczy Nándor: T. képviselőház ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Tessék, kérem, helyeiket elfoglalni. Urmánczy Nándor: T. képviselőház! (Folytonosan tartó zaj. Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Urmánczy Nándor: T. ház! Folyó hó 13-án délután Ítéletidő vonult végig az ország keleti részén. A rettenetes vihar főleg Maros-Torda, Szolnok-Doboka és Kolozs vármegyékben végzett hihetetlen pusztítást. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget) : Kérek csendet! Urmánczy Nándor : Perczek alatt falvak romhalmazzá váltak. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, tessék helyeiket elfoglalni. (Folytonos zaj.) Sümegi Vilmos: Nagy nemzeti katasztrófa nem érdekli őket, csak a véderő. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: DeJwgy nem !) Elnök : Méltóztassanak, kérem, csendben meghallgatni a szónokot. Urmánczy Nándor: A fergeteg nyomában jégeső zúdult a szerencsétlen vidékre; a termés nagy részét el is pusztította. Számos haláleset következett be és nagyon sok súlyos sebesülés tör31*