Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-375

575/ országos ülés 1912 május 17-én, pénteken. 243 senkinek sem jutott eszébe azt mondani, hogy ez megaláztatása egyik vagy másik tényezőnek. (Vgy van ! Vgy van ! jobbfelől.) Aszal sem akarok bővebben foglalkozni, váj­jon az a beleavatkozás, amelyről t. képviselőtársam a hadügyininister ur személyével kapcsolatosan megemlékezni szíves volt, csakugyan a magyar törvényhozás interpretáczionális jogába való be­avatkozást képezett-e, s nem volt-e egyszerűen bizonyos aggályoknak kifejezésre juttatása arra az esetre, ha beáll az a körülmény, amidőn a tarta­lékosok vagy póttartalékosok nem áüanak a had­sereg rendelkezésére és ennek következtében a had­sereg harczképessége bizonyos mértékig tangál­tatik. Mondom, mindezekkel a kérdésekkel nem akarok foglalkozni, de felvetem azt a kérdést, hogy ha csakugyan mind állanának azok a sérel­mek, amelyekre t. képviselőtársam utalt, vájjon képezhetnének-e ezek a sérelmek indokot arra, hogy mi a saját legvitálisabb kérdéseinknek meg­oldását elodázzuk? (Vgy van! Vgy van! jóbb­fdől.) Itt egy sajátságos felfogással állunk szemben. Valahányszor vagy közös intézmények, vagy közös szükségletek kielégítéséről, vagy közös érdekeknek megóvásáról van szó, nálunk az a sajátságos fel­fogás uralkodik, hogy az, ami közös, az nem a mienk, az idegen. (Élénk felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Vgy is van ! Ellenmondás jobbfelől. Hall­juk ! Halljuk !) Bocsánatot kérek, a közösség fo­galma már magában kizárja azt, hogy az idegen volna ; az a hadsereg épen annyira a mienk, mint a monarchia másik államáé . . . (Vgy van ! Vgy van ! jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: Kellene, hogy legyen. Lukács László ministerelnök:... annak a hadseregnek harczképes állapotban való feritar­tása épen annyira szolgál a mi biztonságunknak, mint a monarchia másik állama biztonságának. (Vgy van ! jobbfelől.) És épen azért azt merem ál­lítani, hogy reánk nézve az, hogy ez a hadsereg ne devalválódjék értékében, épen olyan fontos, emi­nens kérdés, mint a monarchia másik államára nézve. (Igaz! Vgy van! a jobboldalon.) Én nem akarom most kifesteni azokat a ve­szélyeket, amelyek a mai nemzetközi viszonyokból kifolyólag bekövetkezhetnek abban az esetben, ha mi nem gondoskodunk arról, hogy hadseregünk az igényeknek minden tekintetben képes legyen megfelelni. (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon). Egy­szerűen csak utalok arra, hogy a saját fiainknak, a saját népünknek okozunk annál nagyobb bajt és kellemetlenséget, minél tovább tartjuk őket bi­zonytalanságban katonai kötelezettségüknek mi­ként yaló teljesítése iránt, minél később kapnak erről értesítést és tájékoztatást. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Tessék kérni a rendes ujonezjutalékot!) Egy hang (a jobboldalon): Hát a kétéves katonai szolgálat semmi ? Lukács László ministerelnök: Ebből kifolyó­lag én nem tehetem magamévá azt az inditványt, amely felvettetett és azért az ország jól felfogott érdekében arra kérem a t. képviselőházat, — ter­mészetesen remélvén, hogy békés tárgyalások fognak lehetővé válni — hogy a törvényjavaslatot a holnapi ülés napirendjére kitüzetni méltóztassék. (Elénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Elfogad­juk !) Elnök : Szólni senki sem kívánván, fel fogom tenni a kérdést. Elnöki előterjesztésem az volt, hogy a véderő­javaslat tárgyalása a holnapi ülés napirendjére tű­zessék ki. Ezzel szemben gróf Apponyi Albert kép­viselő ur elleninditványt nyújtott be, amely a sza­vazás előtt még egyszer fel fog olvastatni. Szász Károly jegyző (olvassa az ellenindit­ványt). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az én napirendi javaslatomat elfogadni, szemben gróf Apponyi Albert képviselő ur elleninditványával, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az én javaslatomat fogadják el, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik.) Azt hiszem kimondhatom, hogy a ház több­sége az elnöki inditványt fogadja el és igy gróf Apponyi Albert képviselő ur elleninditványa el­esett. Előbbi bejelentésemhez képest következik most Urmánczy Nándor képviselő ur sürgős interpellá­ciója. (Nagy zaj és mozgás. Elnök csenget.) Csen­det kérek, t. ház, az interpelláczió következik. (Folytonos zaj. Elnök ismételten csenget.) Csendet kérek, t. ház ! Urmánczy Nándor: T. képviselőház ! (Foly­tonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Tessék, kérem, helyeiket elfoglalni. Urmánczy Nándor: T. képviselőház! (Foly­tonosan tartó zaj. Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem, szí­veskedjenek helyeiket elfoglalni. Urmánczy Nándor: T. ház! Folyó hó 13-án délután Ítéletidő vonult végig az ország keleti részén. A rettenetes vihar főleg Maros-Torda, Szolnok-Doboka és Kolozs vármegyékben végzett hihetetlen pusztítást. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget) : Kérek csendet! Urmánczy Nándor : Perczek alatt falvak rom­halmazzá váltak. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, tessék helyei­ket elfoglalni. (Folytonos zaj.) Sümegi Vilmos: Nagy nemzeti katasztrófa nem érdekli őket, csak a véderő. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: DeJwgy nem !) Elnök : Méltóztassanak, kérem, csendben meg­hallgatni a szónokot. Urmánczy Nándor: A fergeteg nyomában jégeső zúdult a szerencsétlen vidékre; a termés nagy részét el is pusztította. Számos haláleset kö­vetkezett be és nagyon sok súlyos sebesülés tör­31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom