Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

S6i. országos ülés Í91% április 1-in, hétfon. 15 rült. Én mindenesetre igen szükségesnek találnám, hogy ennek a rezolucziónak hivatalos szövegét ismerjük, mert a ministerelnök urat és a Kossuth-pártot kivéve azt senki hivatalosan nem ismeri. Van ugyan a birtokomban egy rezolucziószöveg, a melyet a lapok közöltek, de erről nem tudom, hogy megegyezik-e a hiteles szöveggel. Ez a rezoluezió igy hangzik (olvassa) : »Mondja ki a képviselőház, hogy nem tartozik ama rendkívüli esetek közé, a mikor a tartalék első korosztályának legénysége és a póttartalék első három korosztálya tényleges szolgálatra visszatartható, illetőleg behívható, a következő három eset: 1. ha a törvényhozás megtagadja az évi ujonczjutalék megszavazását; 2. ha a törvényhozás az 1848 :IV. t.-cz. 5. §-ában megjelölt esetek miatt akadályozva van abban, hogy határozatot hozzon és 3. ha az évi ujonczjutalékról szóló törvényjavaslat még nincsen benyújtva.* A t. ministerelnök ur február hó 24-én itt a képviselőházban a rezoluezió harmadik pontjára vonatkozólag tett egy kijelentést, a mely igy hangzik {olvassa): »E tekintetben, különösen mivel tudom azt, hogy a többség tekintélyes számú tagjai is osztoznak abban a véleményben, a melyet t. képviselőtársam« — t. i. Désy Zoltán és Apponyi Albert képviselő ur — »felhozott, azt hiszem, nem lesz nehéz fennálló törvényeink alapján megállapitani a módot ezen aggályok eloszlatására mindazoknak a körülményeknek felsorolásával, a melyeket az előbb már voltam bátor jelezni, egy határozati javaslat alakjában, a melyet véleményem szerint a ház egyhangúlag fogadhatna el, mert ahhoz a kormány hozzájárulását is bejelentem, s a melyet azután, ha a ház már elfogadta, hozzájárulás czéljából átküldhetnénk a főrendiházhoz is.« Ezt a rezolueziót megtárgyalták márczius 8-án a munkapártban is, el is fogadták párthatározat alakjában, sőt a t. kormány állását kötötte ennek a rezolucziónak 0 felsége által történendő elfogadásához és a munkapárt is kimondotta gróf Tisza István t. képviselőtársam beszéde után, hogy olyan kormányt, a mely rezoluezió nélkül jön, egyáltalában nem támogatnak, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Most azt látjuk, hogy a t. kormány rezoluezió nélkül vállalt újból kormányzást és a t. ministerelnök ur itt ma egy kijelentést tett, a melyben azt mondja, hogy neki az irányt és az utat, a melyre lépnie kellett, 0 felsége jelölte meg. Eltekintve attól, hogy ez az eljárás, a mint azt Kossuth Ferencz t. képviselő ur is kifejtette, nem alkotmányos, én mindenesetre tudni szeretném, és vagyunk többen a közjogi ellenzék részéről, a kik tudni óhajtanok: mi volt tulajdonkópen az a súlyos körülmény és ok, a mi miatt a rezolueziót a ministerelnök ur, a kormány és a munkapárt elejteni volt kénytelen és vájjon igazak-e azok a híresztelések, a melyek a fővárosi lapokban megjelentek . . . Kállay Tamás: Nem! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Egry Béla: ... és különösen igaz-e az a híresztelés, a mely a »Pesti Hirlap« vasárnapi számában megjelent. Az erre vonatkozó kommünikét szives engedelmükkel szó szerint fel fogom olvasni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kállay Tamás: Olvastuk! Hegyi Árpád." Nem árt, ha még egyszer meghallják ! Kállay Tamás: Mi egyszerre meg tudjuk emészteni. (Zaj.) Elnök: Kérem Kállay képviselő urat! Egry Béla (olvassa): »A péntek délelőtti audienczián tulajdonképen már nem Khuené volt a szó, hanem a király beszélt, és a mit beszélt, körülbelül a következő volt: Hatvan éve uralkodom immár és negyvenöt éve mint koronás magyar király. Ez alatt az idő alatt mindig alkotmányosan uralkodtam és őrködtem az alkotmány épsége felett. Boldog örömöm tellett az ország gazdasági fejlődésében és kulturális felvirágzásában. Őszintén mondhatom, Magyarországnak nálam sohasem volt ós sohasem lehet jobb barátja. És most, ezek után, mélyen elszomorit, hogy olyan kívánságokkal állanak elém, a melyek fejedelmi jogaimat érintenék. Mélyen fáj nekem, hogy késő aggságomban bizalmatlansággal találkozom, mintha az ország törvényeit én akarnám csorbítani. Ha ez a rezolueziós követelés, folytatta e hirek szerint a király, nem hárittatik el, akkor — hiszen ön ismeri a viszonyokat — nem marad más hátra számomra, mint ... A király ez utóbbi szavain mély és benső izgalom reszketett át, a mely megdöbbentően fejezte ki azt a szót, a mit ki nem mondott, de igy is eléggé elárulta, hogy a királyt az újra kitöréssel fenyegető konfliktus immár a lemondás gondolatával foglalkoztatja. Ezt kellett ebből az érzelmi megnyilatkozásból Kimennek is megértenie, a ki e hírek szerint annyira elérzékenyült a király szavaira, hogy szemei könnybe lábadtak, s ő maga megdöbbenve vágta el a király szavait ezzel a felkiáltással: Az Istenért, Eelség ? A király erre igy válaszolt: Ez a pillanat nem alkalmas a szentimentáliskodásra. Hagyjuk ezt. Alapos megfontolás után beszélek és én a dolgokat jól meggondoltam. Ezzel önöknek számolni kell. És ha számolni akarnak vele, akkor hárítsák el a rezolueziós kérdésnek ezt a konfliktusát, még pedig gyorsan, rögtön. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Egry Béla: Hasonló értelemben kiséri megjegyzésekkel a királyi legfelsőbb kéziratot a kormány félhivatalos lapja, a »Magyar Nemzet*. IMndy Samu: Azt is elolvassa? Egry Béla: . . . nem olvasom azt fel egészen, bár önöknek t. képviselőtársaim nem lehetne elégszer elolvasni . . . csak egyes részeire