Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

16 361. országos ülés 191% április 1-én, hétfőn. hivatkozom, pl. azt írja, történelmi jelentőségű momentumoknak itéli, a lefolyt negyvennyolcz óra előtt történteket és azt mondja, hogy a válságnak a színfalak mögött lefolyó rejtelmei a szerencsétlen befejezett válság perspektíváját, felette nyugtalanító színben tüntetik fel. Azt mondja, hogy a kormány megdöbbentő események­nek vágta be az útját. Nagy és keserű ese­mények kelyhét távolította el a nemzet ajkától a ministerelnök elhatározása, mert a megpróbál­tatásnak a kelyhe — negyven év óta a leg­keservesebb megpróbáltatásé — már szinte meg volt töltve a hűséges magyar nemzet, sőt a monarchia számára. Czáfolat ezekre mindezideíg nem érkezett, igy tehát ezeket valóknak kell elfogadnom. Ma reggel azonban megjelent egy lap, a mely közli a »Cs. és Kir. Távirati Irodának« következő czáfolatát (Olvassa): »A mai reggeli lapok gróf Khuen-Héder váry Károly ministerelnök pénteki kihallgatá­sáról oly részleteket közölnek, melyek a nyil­vános megvitatásban messzemenő következteté­sekre adhatnak okot, másrészről azonban a valóságnak nem igen felelnek meg. Minthogy a kihallgatás- során lefolyt beszélgetés a fennálló gyakorlat szerint nem megy át a nyilvánosságba, nem kell külön kiemelni, hogy a közölt rész­letek hitelességre nem tarthatnak igényt.« Kétségtelen dolog, t. n képviselőház, hogy a ministerelnök urnak az 0 felségével folytatott beszélgetései a legnagyobb titoktartás mellett történnek és a legnagyobb titoktartást is igény­lik, s azok mégis napvilágra jöttek. Én tehát, hogy a dolog és a helyzet tisztáztassék, egyenes felszólítást intézek a ministerelnök úrhoz, a ki a most legutóbb felolvasott czáfolatot mai kije­lentésében ismét megczáfolta, hogy mi igaz abból, a mi a Pesti Hírlapban megjelent; igaz-e hogy O felsége lemondással fenyegetődzött és igaz-e, hogy oly sötét színben lett lefestve a következő uralkodó állásfoglalása, ugy Magyar­országgal, mint a monarchiával szemben? Sem Ő felsége, sem a trónörökös nem fogják megköszönni e kijelentéseket (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) és azt, hogy, ha tényleg meg­történtek ezek az intim beszélgetések, hogy ezek a nyilvánosságra kerültek. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Előttem felszólalt t. képviselőtársaim hossza­dalmasabban foglalkoztak ezzel a kérdéssel, a kér­dést úgyszólván teljesen kimerítették és épen ezen oknál fogva nem szándékozom e kérdéssel bőveb­ben foglalkozni, (Felkiáltások a jobboldalon : Ez a helyes! Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) hanem "az általam képviselt csoport nevében és megbízásából kijelentem, hogy a legkérlelhetetle­nebb harczot fogjuk folytatni a véderőjavaslatok ellen, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a melyek a nemzet teherviselési képességével abszolúte arányban nem állanak, a melyek minden nemzeti engedmény nélkül irtóztató pénz- és véráldozatokat követelnek a nemzettől és küzdeni fogunk az álta­lános, egyenlő és titkos választójog mielőbbi meg­valósításáért , . . (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Pluralitás mellett is kell ? (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Önöknek kell ? Zaj. Elnök csenget.) Egry Béla : . . . mert mi ezt a parlamentet egészséges parlamentnek nem tarthatjuk és mert az általános választói jog benne van a minister­elnök ur programmjában, benne van a trón­beszédben is, azért annak legsürgősebb és leg­szükségesebb megvalósítását fogjuk követelni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány iránt bizalommal nem viseltetek és Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatá­hoz csatlakozom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik % Lovászy Márton jegyző: Andrássy Gyula gróf! Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! (Hall­juk ! Halljuk!) Talán nem fogják szerénytelenség ­nek venni, hogy noha nem beszélhetek egy párt nevében, hanem csak a magam nevében, most mégis felszólalok. (Halljuk ! Halljuk !) Teszem ezt azért, mert én közvetítettem azon megállapodást, a mely a mai napon bomlott meg és a mely a mai helyzethez vezetett. (Hall­juk ! Halljuk !) Ezért kötelességem ezen uj fordu­lattal szemben álláspontomat lehető rövidséggel, de félreismerhetetlen világossággal kifejteni. (Hall­juk ! Halljuk !) Én a magam részéről teljesen helyeslem a ministerelnök ur eljárását. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az ő helyén magam is igy cselekedtem volna. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen) De tovább megyek, t. képviselőház, nem képzelek lelkiismeretes ma­gyar embert az ő helyében, a ki abban a perczben másként cselekedhetett volna, mint a hogy ő cselekedett. (Taps és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az a kézirat, a melyet mindnyájan ismerünk, bizonyítja, hogy olyan hangulattal találkozott a ministerelnök, a melyet tekintetbe nem venni nem lehetett. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Otyan hangulattal kellett találkoznia, a melyet tekintetbe nem venni bün lett volna, nem a király, hanem a nemzet iránt. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Kun Béla: Hát a nemzet jogai ? (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Miért nem hátráltak meg mindjárt ? Folytonos zaj. Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula: . . . a melyet tekintetbe nem venni történelmi fontosságú hiba és törté­nelmi fontosságú hálátlanság lett volna. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) En nemcsak a kormány intenczióját helyes­lem, hanem helyeslem eljárásának leglényegesebb részeit. Én nem tudtam volna megnyugvással el­fogadni azt, hogy a ministerelnök ur holmi formu­lával akarta volna a nemzetet félrevezetni, hogyha egy formulára akarta volna ráfogni, egy olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom