Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

372. országos ülés 1912 május 7-én, kedden. 211 sem volt, úgyszólván ellenzék sem volt és mégis bekövetkezett a nemzet veresége, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az oknak tehát sokkal mélyebben kell feküdnie. Lealáztatásaink, vereségeink sorozatának oka abban van, hogy ellenségeink felismerték azt az eltávolodást, amelyre a t. ministerelnök ur a munkapártban mondott beszédében szintén hivatkozott, t. i. hogy a magyar parlament eltávolodott a magyar néptől és a magyar parlament nem fejezi ki a nép igazi akaratát, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez oly végzetes gyengesége ennek a parlamentnek, hogy ezen az a körülmény, hogy van-e obstrukczió vagy nincs, teljességgel nem változtat semmit, sőt merem állitani, hogy ha obstrukczió van, akkor legalább némi jele mutatkozik annak az ellenállásnak, a melylyel némi erőt tudunk kifejteni. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Justh Gyula." Lenyelték Auffenberget! Lovászy Márton : Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy (olvassa) : »Minő tekintélyivel birhat egy állam és annak barátsága minő sulylyal birhat, amelyről tudva van, hogy egy csekély számú ember képes az egész állami gépezetet megakasztania Én ezzel a csekély számú emberre való hivatkozással szemben egészen nyugodtan vetem fel azt, hogy e mögött a csekély számú ember mögött az ország népének miihói állanak, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) amelyek megígért jogaikat követelik és ezek a milliók . . . (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Justh Gyula : Jeszenszkyt kell kihallgatni eskü alatt ! Lovászy Márton : . . . kölcsönzik nekünk azt az erőt, amely minket kifejtett ellenállásunkban is sarkal. Én bátran állithatom, hogy a mögöttünk álló tömegeket és a mögöttünk álló erőt nem cserélnénk el a t. többség háta mögött álló tömegekkel és erővel. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt kérdi a t. ministerelnök ur, hogy minő sulylyal, minő tekintélyivel birhat egy állam, amelyben csekély számú ember képes megakadályozni a törvényhozás működését. Hát én azt kérdem : minő súllyal, minő tekintélyivel birhat az az ország, amelyről köztudomású egész Európában, hogy választóközönsége megvehető ? (Ugy van ! Igaz ! Taps a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Közönséges liczitácziót csináltak ! Lovászy Márton: Minő tekintéllyel birhat az az ország, amelynek polgárait azért, mert jogaikat merik gyakorolni, a közhatóság üldözi ? (Ugy van ! Igaz ! a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Az igazságügyminister a birák ellen feg3^elmit indíttat ! Lovászy Márton : Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy mi, a kisebbség, rá akarjuk oktrojálni akaratunkat a többségre és ez a parlamentarizmus természeti törvényeivel teljesen ellenkező eljárás. Mikor mi ezzel szemben azokra az ígéretekre hivatkozunk, melyeket a jogtalan tömegek a királytól, az egymást követő kormányok egész sorozatától és a parlamenttől kaptak, akkor azt a választ nyerjük, hogy egyik kormánynak az ígérete és elvállalt kötelezettségei a másik kormányt nem kötelezik ; hogy ez a másik kormány jön egy uj programmal, uj kötelezettségekkel és csak ezeket tartozik figyelembe venni. Én teljesen elismerném ennek az álláspontnak a jogosultságát akkor, ha ez a nemzet nem állana másból, mint királyból, kormányból és parlamentből (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy ne méltóztassanak elfeledni azt, hogy ezeknek az Ígéreteknek birtokosai nem mi vagyunk, nem a parlament, nem a kormány, hanem ezeknek az Ígéreteknek birtokosai ezen a parlamenten kivül állanak és őket ezeknek az Ígéreteknek teljesítésétől egyetlenegy kormánynak, egyetlenegy parlamentnek megfosztania nem lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Innen van azután az, hogy ezeknek á jogtalan tömegeknek követelése a magyar közéletből nem mellőzhető, ezeknek akarata behatol ebbe a terembe és követek a maga érvényesülését. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur terrorizmusról beszélt és azt mondja, hogy mi, a kisebbség, terrorizmust gyakorlunk s ennek múlhatatlan következménye azután az, hogy következik utána a többségi terrorizmus. Az igen t. ministerelnök ur a sorrendben tévedett. Mert ha az, amit mi mivelünk, kisebbségi terrorizmus — amit én tagadok — akkor is feltétlenül megelőzte azt egy állandóan alkalmazott többségi terrorizmus, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) melyet az egész országban gyakorolt az igen t. nemzeti munkapárt a hivatalos hatalom segítségével. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy őket nem kell kényszeríteni arra, hogy a haladás útjára lépjenek, (Zaj.) hogy ők készek uj rétegeket bevonni a parlament szervezetébe, de azt ne követelje tőlük senki sem, hogy a nemzetnek és a kultúrának évszázadokon át felhalmozott kincseit, mint egyszerű felesleges balasztot kidobják. Darvai Fülöp : Színarany igazság ! Lovászy Márton : Méltóztassanak megmondani, ki követelte ezt önöktől ? Lukács László ministerelnök: Majd megmondjuk ! Lovászy Márton : Miért emelik ellenünk azt a képtelen vádat, hogy mi a nemzetnek és a kultúrának összegyűjtött kincseit mint haszontalan balasztot ki akarjuk dobni ? A mi eljárásunknak, a mi törekvésünknek melyik mozzanata az, amelyik ennek a vádnak emelésére az igen t. ministerelnök urat feljogosítja ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, de én azt hiszem, ha valaki a nyilvánosság előtt ilyen súlyos vádat 27*