Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

212 372. országos ülés 1912 május 7-én, kedden. emel egy párt ellen, akkor annak bizonyításával is tartozik. (Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Már pedig azt szeretném én látni, hogy az, amit mi követelünk: a magyar demokráoziának a követelménye, egy liberális, egy általános jellegű választójognak a követelése hol és mikor semmisítette meg vagy dobta ki a nemzeti kultúrának, a nemzeti előhaladásnak és a nemzeti boldogulásnek kincseit. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vagy amikor a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy mi azt követeljük, hogy az állam hajóját iránytű és kormányrúd nélkül bocsássuk a habokba, ezzel szemben azt kérdem, hogy a mi nemzetünk hajója a mostani viszonyok között nem hasonlit-e sokkal inkább iránytű és kormányrúd nélküli hajóhoz ? (Élénk helyeslés és taps a szélsóbaloldalon.) Amikor mi arra törekszünk, — amely törekvés jogosultságát az igen t. ministerelnök ur is elismeri — hogy igenis, uj vért bocsássunk bele ebbe a parlamentbe és annak erőit a nép millióival és a választás teljes és tökéletes szabadságával erősítsük meg, akkor akarjuk ellátni a mi nemzetünk hajóját azzal az iránytűvel, azzal a kormányruddal, amelyet most az önök rendszere alatt olyan sajnálatosan nélkülözünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy őt czéljainak elérésében semmiféle akadályok viszszatartani nem fogják és hogy minden rendelkezésre álló eszközt igénybe fog venni. Nagyon helyes. En is azt tartom helyesnek, hogy ha egy államférfiú maga elé tűzött egy czélt, amelynek helyességéről, igazságáról meg van győződve, akkor bátorsággal és rendületlen elhatározottsággal kövesse ezt a czélt (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és semmiféle akadálytól ne riadjon vissza. Én tehát az igen tisztelt ministerelnök urnak ezt az elhatározását teljes mértékben helyeslem, csak arra kérem, hogy az akadályokban ne tegyen különbséget : ne tegyen különbséget azon akadályok között, amelyek előtte állanak és azok között, amelyek a háta mögött állanak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Abból az állításából az igen tisztelt ministerelnök urnak, hogy czéljait minden rendelkezésre álló eszközzel el fogja érni, azt kellene következtetnünk, hogy az igen tisztelt ministerelnök urnak talán igen bő arzenálja áll rendelkezésére a foganatba vehető eszközöknek. Én azonban, nem tehetek róla, ugy találom, hogy ez az arzenál meglehetősen szűk és fogyatékos. Hiszen a jelenlegi körülmények között az igen tisztelt ministerelnök ur számára csupán három ut áll nyitva. Az egyik a parlamenti erőszak, a másik az uj választás, a harmadik az ellenzékkel való megegyezés. A legnagyobb fantázia és leleményesség mellett sem vagyok képes egy negyedik utat találni. Ami az első utat illeti, a parlamenti erőszakot, ne vegye tőlem rossz néven az igen t. ministerelnök ur, ha én őt erre régebbi nyilatkozatai alapján képesnek és hajlandónak nem tartom. A ministerelnök ur Körmöczbányán tartott beszédében, de más alkalommal is olyan határozottan állást foglalt a parlamenti erőszak éhen, hogy nincs jogom feltételezni azt, hogy az igen t. ministerelnök ur most régi álláspontját megváltoztatja és egyenesen átcsap az eüenkezőbe és a parlamenti erőszak tervét óhajtaná megvalósítani. Polónyi Géza: Akkor Tisza István ellen volt ez a beszéd tartva, most pedig eüenünk van tartva ! (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Ami a választások elrendelését illeti, ez módjában áll az igen t. ministerelnök urnak. De, t. képviselőház, mit jelent mindenkire nézve ez a választás ? Annyi bizonyos, hogy mostani viszonyaink között, a mostani korhadt, romlott választói rendszer mellett mindenki visszariad attól és senki sem óhajtja azt, hogy választások tartassanak és megismétlődjenek azok a botrányos visszaélések, amelyek miatt nekünk magyaroknak egész Európa előtt szégyenkeznünk kell. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De t. képviselőház, én nem hiszem, hogy ez az eszköz az igen t. ministerelnök urat csak egy lépéssel is előbbre vihetne czéljában. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur szerezhet magának újra többséget, egy pillanatig sem kételkedem benne, hogy ezt meg is szerzi. Azt is tudjuk, t. képviselőház, hogy feldulatnék az egész társadalomnak a békéje. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Jeszenszky!) Egy hang (a jobboldalon): Nem mindenhová keü Jeszenszky ! Sümegi Vilmos: Pénz kell! Polónyi Géza: 400.000 koronát költöttek el Léván ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton : Arról is meg vagyok győződve, t. képviselőház, hogy egy uj választás által újból feldulatnék az egész magyar társadalom békéje, amely békét nem a politikai eUentétek dúlnak fel, hanem feldúlnak azok az eszközök, amelyeket nálunk választások alkalmával igénybe vesznek. De állithatom azt is, t. képviselőház, hogy a ministerelnök urnak a küzdő ellenzéket kiirtani nem sikerül és az igen tisztelt ministerelnök ur két-három hónapi időveszteség utján ott lenne kénytelen felvenni a küzdelmet, ahol azt körülbelül egy esztendővel ezelőtt gróf Khuen-Héderváry kényszerült felvenni. Ez sem vezet tehát czélhoz, t. képviselőház (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és igy meggyőződésem szerint az igen tisztelt ministerelnök urnak csak egy útja van : a tisztességes megegyezésnek az útja. Polónyi Dezső: Vagy a lemondás ! Lovászy Márton : Éz már azután a befejezés ! És ezt az utat egészen tisztán és világosan (Zaj. Elnök csenget.) megmutatta Bakonyi Samu barátomnak tegnap beadott határozati javaslata. Vissza kell térnem oda, t. képviselőház, hogy