Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

208 372. országos ülés 1912 május 7-én, kedden. A mi a kormány bemutatkozását illeti, ha igaz lehetne az, a mit a kormányelnök ur bemutató beszédében állított, hogy ez a kormány semmi egyéb, mint egyszerű folytatása a régi kormányzatnak, akkor ennek a vitának mi czélja és értelme sem volna, mert hiszen a múlt kormány programmjával, terveivel, szándékaival tisztában volt a ház minden pártja, azzal szemben állást is foglalt. Ha tehát semmi sem változott, akkor folytassuk ott, ahol elhagytuk, folytassuk azt az elszánt küzdelmet . . . (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Ráth Endre : . . . amelyet minden eszközzel letörni igért ! Lovászy Márton : . . . amelyet mi a véderő] avaslatok hátraszoritása és az általános titkos választójog kivivása érdekében folytatunk. Én azonban azt hiszem, hogy a válságok és a kormányváltozások sokkal fontosabb momentumai a nemzeti életnek, hogysem azokon egyszerűen keresztülsiklani lehetne. Ha kormányválság és kormányváltozás van, akkor — ez mindenesetre kimutatható — a nemzet életviszonyaiban, czélj aiban olyan mélyreható változás következett be, amelyhez a régi kormány az emberi természetben rejlő konzervatív hajlamoknál fogva alkalmazkodni nem képes és azoknak kielégítésére alkalmatlanná vált. Ennélfogva én azt hiszem, hogy egy uj kormány, amely ilyen válság folytán foglalta el helyét, sohasem lehet egyszerű és változatlan folytatása a régi kormányzásnak, (TJgy van ! TJgy van ! a baloldalon.) még akkor sem, t. képviselőház, ha ő maga azt állítja, hogy ő ilyen folytatása a régi kormányzati rendszernek. Mert itt azután két eset lehetséges : vagy nincs tisztában a kormány ezzel, vagy öntudatlanul válik ennek a politikának eszközévé. Ha pedig nem ez az eset forog fenn, hanem az; hogy csakugyan eltökélt szándéka ennek a kormánynak a régi politikát folytatni, akkor ennek természetes és elmaradhatlan következése az. hogy rövid idő alatt, sőt mondhatnám azonnal szemben találja magát azokkal a nehézségekkel, (TJgy van ! TJgy van! a baloldalon.) amelyek a régi kormánynak a boldogulását megakadályozták és akkor, t. képviselőház, rövid kisérletezés, rövid vergődés után annak a kormánynak az lett a sorsa, ami az előzőé. Ráth Endre: Lukács a barrikádokon ! Lovászy Márton : Hogy ez igy van, ezt Lukács László t. ministeremök ur kormányának az eddigi sorsa, állithatom, veszedelmesen kezdi bizonyítani. Az igen tisztelt ministerelnök ur kormányralépésének pillanatától fogva kétségbeesett erőlködést fejt ki az iránt, hogy bizonyítsa azt, hogy semmi sem változott, hogy ő egyszerű folytatása a régi kormánynak. Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani azt, hogy az igen t. kor mány a bizonyítás terén eddig is igen nagy sikereket ért el, de viszont lehetetlen meg nem állapítani azt, hogy amilyen mértékben sikerült a kormánynak bizonyítani a kormányzat változatlanságát, ugyanolyan mértékben szaporodtak meg a kormányzat nehézségei és növekedtek azok a bonyodalmak, amelyek a kormány boldogulásának az útjában állanak. Ugy hogy, t. képviselőház, bátran állithatom azt, hogyha az igen t. kormánynak véglegesen sikerül meggyőzni ezt a képviselőházat és közvéleményt arról, hogy itt az ő kormányrajutásával egy egyszerű személycserénél egyéb nem történt, ebben a pillanatban, meg vagyok győződve, hogy a kormányt el is éri a végzete, eléri ugyanaz a sors, mint az előző kormányt, (ügy van! a baloldalon. Zaj jobbfdől.) Elnök : Csendet kérek ! Molnár János : Hallottad vasárnap, hogy letörni akar ! Lovászy Márton : Majd válaszolok erre ! Ha felismerjük azt az irányt, amelyben a kormánynak haladnia kell, hogy boldogulhasson, akkor tisztában kell lenni azokkal az okokkal, azokkal a tényezőkkel, amelyek a volt kormánynak a bukását előidézték. (Halljuk! Haüjuíc! balfelől.) Mert hiszen, t. képviselőház, természetes dolog az, hogy csupán azoknak az okoknak a tiszta és világos ismeretével lehet az uj és sikerrel kecsegtető politikai irányt meghatározni. Mélyen t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert tegnap már felvetette azt a kérdést, hogy tulaj donképen miért is bukott meg gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök. T. képviselőtársam erre a választ nem találta meg. Nem találta meg, mivel azt mondja, hogy a múlt kormány nem vesztette el a koronának a bizalmát, nem vesztette el a többség bizalmát és igy semmiféle látható oka a múlt kormány bukásának nincsen ; ennélfogva szerinte itt egy rejtély előtt állunk, amelyet ebben a pillanatban megfejteni nem tudunk és igen kívánatosnak jelezte t. képviselőtársam azt, hogy ennek a rejtélynek az okairól és körülményeiről ez a képviselőház felvilágosittassék. De t. képviselőház, ha behatóan vizsgájuk a múlt kormány életének történetét, akkor mintha némileg oszlanék ez a homály és mintha bizonyos felvilágosításokat kapnánk ennek a bukásnak és ennek a kormány változásnak okairól. | Gróf Khuen-Héderváry Károly kormányának történetében egészen világosan két egymástól teljesen különböző periódus állapitható meg. Az első a véderőjavaslat beterjesztéséig, a másik pedig a véderőj avaslat beterjesztése napjától a bukásg terjed. Ez a két periódus egymástól lényegesen különbözik. Azt látjuk, hogy az első periódusban gróf Khuen-Héderváry Károly valósággal a szerencse fia volt; sikerült neki minden, amihez csak hozzányúlt. Az akadályok, amelyek mégis az ő kormányzatának útjába kerültek, mintegy önmaguktól simultak el. Bűnei, amiket elkövetett, nem részesültek abban a megtorlásban, amelyet megérdemeltek volna ; hibái, baklövései, vereségei elnézésben részesültek, egyszóval teljesen jogosult volt az az optimizmus és az a mosoly, amellyel gróf KhuenHéderváry bizonyos könnyedséggel intézte a politikai ügyeket. A láthatár pedig tiszta és derült volt.