Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

372. országos ülés 1912 május 7-én, kedden. 209 Egészen más képet mutat, t. képviselőház, a másik periódus, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) amikor az ég egyszerre beborult, a nehézségek felhői egymás után tornyosodtak; amihez hozzáfogott a kormány, nem sikerült; tervei füstbe mentek és még azok a tervek is, ame­lyeket nehéz helyzetéből való kimenekülésére akart felhasználni, balul ütöttek ki reá nézve, sőt köz­vetlen okai lettek a kormány bukásának. Olyan feltűnő a;,különbségbe két periódus között, hogy annak okát igazán nem nehéz meg­találni. (Halljuk ! Halljuk!) Én azonban, mivel a véderőjavaslat beterjesztése és tárgyalásának erőszakolása képezi itt az elválasztó vonalat, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mégis téve­désnek tartanám, ha valaki ebből a körülményből azt állapítaná meg, hogy a kormány bukásának oka egyedül a véderőj avaslat volt. Az én véle­ményem és meggyőződésem szerint a véderő­javaslat beterjesztése csupán az alkalmat szolgál­tatta arra, hogy a kormány helyzete megnehezüljön és tarthatatlanná váljék, azonban a valódi ok, erős hitem és meggyőződésem szerint a választói jog kérdésében rejlett. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) T. képviselőház ! Abban az első periódusban gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya még meglehetősen választójogi kabinetnek volt tekint­hető. Ráth Endre: A szép szombathelyi beszéd ! Sümegi Vilmos: Az újpesti! (Elnök csenget.) Lovászy Márton : Akkor a kormány a választói jog programra]ával jött, a ministerek sorban nyilatkoztak ; némelyik igen elismerésre­méltó demokratikus érzéssel és liberalizmussal a választójog elhalaszthatatlansága, sürgőssége, fel­tétlen mellőzhetetlensége mellett. A trónbeszéd­ben a választói jog kérdésének megoldása mint sürgős, elodázhatatlan és legfontosabb feladat volt jelezve és az igen t. többség válaszfelirata szintén elismerte ezt, habár bizonyos kautélákat is kötött hozzá. Egyszóval a választói jog meg­alkotása tekintetében táplált remények! a látszat szerint egészen jogosan fűződhettek hozzá gróf Khuen-Héderváry Károly kormányához. A választóvonalat azután, amint mondottam, a véderőj avaslat beterjesztése képezte. A véderő­javaslat beterjesztése a választói jog hiveinek és, a választói jog elnyerésére törekvő nagy tömeg­nek olyan csalódást hozott, amely megfosztotta őket reményeiktől, mert a véderőj avaslat beter­jesztése és tárgyalásának erőszakolása folytán világossá vált ugy a választói jogot követelő nagy tömeg, mint az egész közvélemény és a parlament ellenzéke előtt az, hogy a kormánynak nem lehet komoly szándéka a választói jogot megalkotni, mert ha ez komoly szándéka volna, akkor nem lett volna szabad megcselekednie azt, hogy a választói jog elé olyan tárgyat tűzzön napirendre, amely a választói jog megalkotását okvetlenül hosszú időre elodázza (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) s amely olyan bonyo­KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XYI. KÖTET. dalmakat fog előidézni, amelyek a választói jog megalkotását legalább is nagyon kétségessé teszik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A változásnak tehát az az oka, t. képviselőház, hogy annak a hajtóerőnek iránya, amely a választói jog követelésében rejlik, addig, mig a véderő ­javaslat be nem terjesztetett és annak tárgyalása nem erőszakoltatott, kedvező volt a kormányra nézve, a véderőreform beterjesztése és tárgyalásá­nak erőszakolása után pedig ellene fordult ez a hajtóerő és annak iránya kedvezőtlenné vált. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ez az oka annak, hogy amig az első periódus­ban gróf Khuen Hédervárjr Károly kormányát igazán a szerencse környékezte, addig később, amikor ezen nagy ballépést elkövette, egyik bal­siker a másik után érte, mig végre helyzete telje­sen tarthatatlanná vált. Bukásának tulajdonképeni oka tehát az, hogy gróf Khuen Héderváry Károly kormánya nem ismerte fel a parlamenti és a poli­tikai helyzetet, a múló sikerek folytán elbizakodva ellenfeleit lekicsinyelte, (Igaz ! Ugy van ! a szélso­baloldalon.) saját magának és pártjának erkölcsi erejét túlbecsülte . . . Darvai Fülöp : Ezt nem tette ! (Zaj.) Lovászy Márton : ... és ennek következtében olyasmire vállalkozott és vállalt feltétlen kötelezett­séget, amire nézve kötelezettségének azután eleget tenni, azt beváltam nem volt képes. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Az a kérdés áll előttünk, hogy vájjon az igen tisztelt ministerelnök ur kormánya felismerte-e ezt az okot, amely a múlt kormány bukását okozta s hajlandó-e ebből egyrészt a tanulságokat, más­részt a konzekveneziákat levonni. (Halljuk ! Hall­juk ! a szélsobaloldalon.) Vannak jelek, amelyek arra vallanak, hogy ez a felismerés megtörtént, de, sajnos, vannak jelek arra nézve is, hogy ez a felismerés annyira felü­letes és homályos, hogy armak mihamarabb való eltűnésétől kell tartanunk. (Mozgás.) Ráth Endre : Majd előveszszük a véderőjavas­latot! A jó öreg napirend előtti felszólalásokat! (Zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton : Kétségtelen dolog az, hogy a kormányelnök ur beköszöntő beszédében mondott azon nyilatkozata, hogy a múlt kormánynyal szem­ben fennálló bizalmatlanságot el kell oszlatni, ked­vező jel, mert arra mutat, mintha a kormány fel­ismerte volna, mintha felismerni látszanék a hely­zet igazi súlypontját és mintha a kormány annak komoly megorvoslására törekednék, amivel a kor­mány egyúttal a bizalmatlanság jogosultságát, ha nem is közvetlenül, de közvetve teljes mérték­ben elismeri. Ráth Endre : Va-árnap este meg is erőíitette a bankett-beszédben ! (Mozgás.) Lovászy Márton : Viszont, amint mondtam, vannak jelek, amelyek ennek ellenkezőjére valla­nak. (Halljuk I Halljuk! a szélsobaloldalon.) És ezek közt legelső sorban áll az, hogy a kormány eddigelé még mit sem tett e bizalmatlanság elosz­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom