Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-372
372. országos ülés 19 észre, hogy gróf Pejacsevieh ur ezen uiak nevében azt jelentette ki e t. házban, hogy a királyi biztosságra Horvátországban nem került volna a sor, ha előbb tétetett volna az általuk itt felhozott követeléseknek. Szóval épen az ellenkezőjét annak, amit a ministerelnök ur mondott. A ministerelnök ur nyüatkozata tekintettel Horvátországra, érdembeli semmi konkrét dolgot sem tartalmaz s főleg két irányban reklimináló. Még pedig abban, hogy a Horvátországban mutatkozó bizonyos tendencziákra hivatkozik és hogy visszautasítja a külső befolyásokat. Ez elsőre nézve kijelentjük, hogy az ezekre való hivatkozás értékét legjobban az iUusztrália, hogy a ministerelnök ur meg sem kísérelte, hogy konkrétul beszéljen és azt tartjuk, hogy nem méltó egy népképviselethez, hogy fontos állami tények tárgyalása alapjául kombináeziókat és ellenőrizhetlen híreket fogadjon el. A másodikra nézve pedig kiemeljük, hogy a ministerelnök ur szem elől téveszti nemcsak az összes kulturemberek nemzetközi szolidaritását a jog és az erkölcs terén, mely a társadalmi haladás eredménye, hanem azt a tényt is, hogy a Dalmát királyság jogilag Horvátország és Szlavónia alkatrésze és ezzel az egész állami közösségnek is alkatrésze, ami a Wekerle-kabinet ministereit is arra indította, hogy Horvátország és Magyarország ügyeiről dalmácziai testvéreinkkel is tárgyalásokba bocsátkoztak. Kinek lehet Horvátországot kivéve, nagyobb érdeke Horvátország alkotmányos életében és haladásában Dalmácziánál, melynek visszacsatolását a kiegyezés garantálja ? Hogy dalmácziai testvéreink még mindig túl, Ausztriában kénytelenek a saját és a mi ügyeinkről tárgyalni, ez csak annak a bizonyítéka, hogy mennyire sikeres a diktálás és a királyi biztosság politikája, melyet Horvátországban a magyar kormányok folytatnak. Mi ugyanazon az alapon, vagyis az 1868 : 1., ületve XXX. t.-czikk alapján állunk, mint a ministerelnök ur, de követeljük, hogy a horvát kérdés tárgyaltassék végre már komolyan és pedig a testvéri egyetértés érdekében, hogy a kiegyezési sérelmek, melyek akadályai a horvát kérdés egyetértő megoldásának, küszöböltessenek ki s hogy ezután az összes vitás kérdések oldassanak meg. Mindaddig, amíg Horvátországban királyi biztosság van, be kell látnia a ministerelnök urnak és e t. háznak, hogy mi nem hihetünk az ő komoly akaratában, hogy ezt a dolgot a jogegyenlőség és a testvéri egyetértés szellemében szeretné elintézni. A ministerelnök ur ugyan hangsúlyozta ezt az akaratot szavakkal és a legnagyobb előzékenységet Ígérte Horvátországnak, de miután e szavak és a jelenlegi állapot között olyan nagy disharmónia uralkodik, s miután a ministerehaök ur Horvátország követelései tekintetében semmi konkrét dolgot nem] mondott, mi mindaddig, amig ebben a tekintetben nem ismerjük az ő konkrét álláspontját, melyhez képest mi is állást foglalhatnánk, de különösen addig, amig Horvátország! május 7-én, kedden, 207 ban királyi biztosság van, nem lehetünk bizalommal a jelenlegi kormány iránt. (Helyeslés a horvátoknál.) Elnök : Szólásra Id következik ? Draskovich János jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton : T. képviselőház ! Talán nem veszik rossz néven az előttem szóló t. képviselő urak, hogy az imént elhangzott nyilatkozataikra érdemileg ez alkalommal nem reflektálok. Nem reflektálok pedig egyrészt azért, mivel nem tartanám politikailag helyesnek a fejleményeknek elébe vágni, de nem tartanám helyesnek azért sem, — és ezt mély sajnálattal kell kiemelnem — mert ennek a súlyos politikai válságnak az okairól ez a képviselőház semmiképen tájékoztatva nincs, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A t. múlt kormány egyáltalában megtagadott minden felvilágosítást e horvátországi fejlemények természete felől, az uj ministerelnök pedig beköszöntő beszédében olyan szűk területre szorítkozott a felvilágosítások tekintetében, hogy azokból mi a horvátországi nagy válság természetét és tulajdonságait nem ismerhetjük meg. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon óhajtandó volna tehát,—és ennek a kívánságnak pártunk részéről nem először adunk most kifejezést — hogy a kormány kötelességének ismerje a legteljesebb mértékben tájékoztatni a házat azokról az okokról, amelyek őt erre a súlyos lépésre, az alkotmány felfüggesztésére és a királyi biztosság behozatalára indították, (ügy van I a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Amint mondom, érdemileg nem kívánok nyilatkozni, annyit azonban már most is jelezhetek, — s ennek sem most adunk először kifejezést erről a pártról — hogy mi semmiképen sem helyeselhetjük azt az eljárást, hogy Horvátországban az alkotmány felfüggesztetik, nem helyeselhetjük s nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy ott királyi biztosság szerveztetett, amely a törvényhozás minden jogát önkényileg magához ragadta, nem helyeselhetjük azt, hogy ez a királyi biztosság minden polgári jogot, minden polgári szabadságot felfüggesztett és elkobzott és mi a magunk részéről mindenesetre oda fogunk törekedni, hogy ezeknek a sajnálatos és káros állapotoknak mielőbb vége vettessék. Viszont elvárjuk a horvátországi képviselő uraktól, hogy a maguk részéről ezt a feladatot szintén megkönnyítsék és hozzájáruljanak ahhoz, hogy ha voltak olyan illúziók, ábrándok, törekvések, amelyek a magyar állam egységével össze nem férnek, amelyek az ellen egyenes támadást képeznek, hogy ezek eloszlattassanak, mert ezáltal mindenesetre megnyílik az útja annak, hogy Horvátországban is minél előbb helyreálljanak az általunk is óhajtott alkotmányos állapotok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Annyit azonban mindenesetre ki kell jelentenem, hogy ezeknek az alkotmányos állapotoknak előidézésében a magyar nemzetnek semmiféle része nincs ; az véleményem szerint nem egyéb, mint egy elhibázott politikai lépé?, amelynek reparácziójára minden oldalról kölcsönös jóakarattal törekedni kell. (Helyeslés a baloldalon.)
