Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

206 372, országos ülés 1912 májas 7-én, kedden. közjogi részében semmiféle következményekkel sem járhat. A horvát-szlavon-dalmát királyság képviselete a királyi biztosság behozatalával és a horvát országgyűlés összehívására megállapított idő leteltével már magában véve is illegálissá vált és ezen a jogi tényen semmit sem változtathat a horvát képviselők álláspontja, mert ez a kérdés abszolúte jogi természetű. Ezen felfogás megindokolására semmiféle különös jogi dedukczió nem szükséges, mert már első tekintetre mi sem természetesebb, mint hogy az alkotmány felfüggesztésével jogilag megszűnnek a belőle eredő összes törvényhozói funkcziók is. Kötelességünk különösen hangsúlyozni ezt a szomorú tényt, az alkotmányos szervezetben mutatkozó akadályokat határozott tiltakozásunk jeléül azon politikával szemben, melynek első rekvizituma Horvátország részére az erő, legnagyobb művészete pedig a királyi biztosság. A jelenlegi horvátországi királyi biztosság azonban nemcsak hogy felfüggeszti a törvényhozás működését, hanem maga veszi át a törvényhozói funkcziók teljesítését. Mi nem tudjuk, van-e a ministerelnök urnak tudomása erről és miután ő erről a körülményről egy szót sem szólt, kénytelenek leszünk a kir. biztos összes tetteiért a legutolsó részletekig e t. házban a ministerelnök úrtól magyarázatot követeim. A meglevő sajtótörvény helyett a királyi biztos rendeletet adott ki, mely megváltoztatja és megszünteti a törvény lényeges határozatait; sőt mi több, azzal és a sztrájkról szóló rendeletével szerencsésen az ipartörvény, azaz a közös törvényhozás mezejére is tévedt. Többek között a büntető törvényt is igen érdekes módon kezdte reformálni. így például uj kihágást teremtett, melyet az követ el, aki a királyi biztosság rövidéletüségéről szóló híreket terjeszti. (Derültség a szélsőhaloldalon.) Ezen rendelet alapján már két polgár záratott be s áldozatául esett az uj horvát minister, Josipovich ur is, igaz, hogy nem személyesen, mert a királyi biztos ur nem férhet hozzá, hanem csak egy nyilatkozatában. Ugyanis a minister urnak következő nyilatkozata koboztatott el: (Elénk derültség. Olvassa) : »Azonban ki kell jelentenem, hogy a magyar állam fontos érdekének tartom, hogy Horvátországban a királyi biztosság minél előbb szüntettessék meg, hogy ott egy perozig se tartassanak fenn a kivételes rendszabályok, amikor erre nem lenne szükség.« (FelMáltások jobbfelől: Amikor nem lenne szükség!) Horvátországban ezt nem volt szabad kinyomatni. Horvátországban nem engedik ezt olvasni. (Tovább olvassa) : A ministerelnök ur elismeri, hogy a törvény értelmében, melynek ő az őre, a királyi biztosságnak nincs semmi jogi alapja, azonban ő is preczedensre hivatkozik. Ez az egyetlen préozedens 1883-ból való, csakhogy ez nem jogi preczedens, mert a horvát országgjüilés akkori többsége határozottan tiltakozott az ellen. Bátor leszek felolvasni az erre vonatkozó részeket az 1884 január 14-diki bizottsági jelentésből. Ezek a passzusok a következők : »más természetű azonban a fósérelem, hogy a Tisza Kálmán magyar királyi ministerelnök ellenjegyzésével ellátott 1883 szeptember 4-iki legfelsőbb leirattal királyi biztos nevezetett ki a horvát és sziavon királyság közigazgatása részére«. Továbbá : »De még abban az esetben, ha valóban szükség lenne a hasonló rendszabályokra, a magyar kir. ministerelnök törvény szerint nincs felhatalmazva arra, hogy ilyen rendszabályokat ajánljon a horvát és sziavon királyságok területe részére, melyeknek teljes autonómiája ugy a végrehajtás, mint a törvényhozás terén az összes belügyekben, a vallás- és közoktatásügy és az igazságszolgáltatás terén a kiegyezési törvényben van garantálva«. Továbbá : »Ez az alaptörvény csak arra hatalmazza fel a ministerelnök urat, hogy a bán kineveztetését terjeszsze elő és jegyezze ellene Továbbá : »Ezzel a tettel, királyi biztos kinevezésével, a maga lényegében sértetett meg ezen királyságok alaptörvénye*. A horvát országgyűlés külön nyilatkozatában tiltakozott ellene, még pedig szószerint a következőképen : »A magyar kir. ministerelnök ezen alkotmányellenes és törvényellenes tette ellen.<< Érdekelni fogja bizonyára a t. házat az a körülménjr, hogy akkor Horvátországban gróf KhuenHéderváry volt a bán és ahogy ezt a határozatot az ő többsége hozta, természetesen egyetértésben vele és kormányával. Polónyi Géza: Nagyon jó ! (Derültség jobbfelől) Szíezák Lajos : Nem lehet jó, ha Polónyinak tetszik ! Popovics Sándor: A preczedensre való hivatkozás amint ebből is kitűnik, nincs megindokolva. Az állami szükségre való hivatkozás a ministerehiök ur és az ő felelősségének a dolga, mert az állami objektivitás és határ nélküli fogalom és mindig annak a felfogásától függ, aki reá hivatkozik. Az államszükség sem a jog, sem az alkotmány, hanem a karhatalom eredménye. Az államszükséget mindig az erősebb fogja diktálni. Mi alkotmányos szempontból a leghatározottabban vagyunk kénytelenek visszautasítani a reá való hivatkozást és pedig nemcsak most, amikor Horvátországról van szó, hanem egyszer és mindenkorra és az egész közös törvényhozás területére nézve, a ministerelnök ur idegen nyelvű állampolgárokról beszélt. Ez alatt kétségtelenül nem érthette Horvátországot, mert a horvát-szlavón és dalmát királyság a kiegyezés értelmében külön politikai területet és egyéniséget képez. Kétségtelen, hogy Horvátországra csak az a passzus vonatkozott, melyben a ministerelnök ur kifejezetten azokra az urakra hivatkozott, amelyek az előbbi kormány alatt horvát gravamenekkel álltak e tisztelt ház elé. Ezek az urak, mondja a ministerelnök ur, bizonyságot fognak tenni a magyar kormány előzékenységéről. A ministerelnök ur nem volt épen a legszerencsésebb azzal az állításával, mert nem vette