Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

14 361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. ugy önmaga, mint ministertársai miért fogadták el újból a kormányzással való megbízást. Én azt hiszem, t. ház, hogy a ministerelnök urnak ezen nyilatkozatából valami kimaradt, Tisztelem egyénileg a kormány férfiait, mint ellenfél is tisztelem a kormánypártot és ezért meg vagyok győződve, hogy csakis ugy vállalhatta el ez a kormány az ujabb megbízatást, és csakis ugy lehet ebben az egész munkapárt szolidáris, ha ők azon princzipiumot, melyet -a rezoluczióban lefektettek, ma is vallják és csakis a súlyos körülmények kényszeritették őket arra, hogy ettől eltérjenek. (Helyeslés.) Én magam leszek utolsó, ki a kormány férfiainak szemére vetem, hogy ilyen nehéz körülmények között a megbízatást vállalták, (Elérik helyeslés és taps jobbfelöl,) de kívánom viszont, hogy a magyar politikusok reputácziója kedvéért elmondassák itt az, hogy a mire ennek az egész háznak nagy többsége még néhány héttel ezelőtt esküdözött, az ma is áll és azt még ma is valljuk. (Helyeslés balfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most tapsoljanak í) Báró Podmaniczky Endre: Hisz vállaljuk! (Derültség a szélsöbaloldälon. Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Gróf Zichy Aladár: Csakis akkor és ugy van súlyos veszély abban a politikai fellegben, mely előttünk áll, ha akadna magyar ember, ki a magyar törvényeket Magyarország ellen értelmezni hajlandó. Ha Magyarországon nem akadnak politikai szereplésre olyanok, kik az alkotmány veszélyeztetésére vállalkoznak, akkor még ma is van elég alkotmányhiztositékunk. Ezen meggyőződésben hozzájárulok Kossuth Ferencz határozati javaslatához magam és pártom nevében. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lovászy Márton jegyző: Egry Béla! Egry Béla: T. ház! Alkotmányos államban a parlamentarizmusnak legprimitívebb követelménye . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Egry Béla: . . . hogy olyan esetben, mikor a kormány beadja lemondását és ez a lemondás 0 felsége által elfogadtatik, a lemondott ministerelnök előterjesztést tesz O Felségének az iránt, hogy kire bizza az ország ügyeinek vezetését, más szavakkal utódot ajánl a felségnek. A ministerelnök ur ezen parlamenti szokástól eltérőleg akkor, mikor a lemondás alkalmából az audiencziáról kijött, kijelentette maga is, hogy ö utódot nem ajánlott. Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a ministerelnök ur a háta mögött ülő pártban nem talált egyetlenegy alkalmas férfiút sem, csak önmagát arra, hogy a hatalomhoz való görcsös ragaszkodása miatt (Fölkiáltások a jobboldalon: Nem igaz!) önmaga vehesse ismét kezébe az ország kormányzatát. Legalább erre enged következtetni az egész proczedura, mely a lemondás után lefolyt éjs a mely arra tendált, hogy újból ő neveztessék ki ministerelnöknek és ő alakítsa meg a kormányt, mert valamennyi államférfiú a túloldalon, a ki az audienczián megjelent, 0 felségének őt ajánlotta, a mi ellen nemcsak hogy kifogásunk nem lehet, hanem a mit a t. túloldal álláspontját figyelembevéve, honorálnunk is kell. Igen természetes, hogy 0 felségének jogában áll kinevezni ministerelnöknek azt, a kit akar. Én nemis ebből, hanem abból a szempontból teszem ezt szóvá, hogy a kormány kinevezésénél külbefolyások érvényesültek, nevezetesen a külügyminister és az osztrák ministerelnök gyakoroltak befolyást arra, hogy a kormányt újra a ministerelnök ur vállalhassa. (Felkiáltások jobbfelöl; Ez fáj!) Holló Lajos barátom egy pár szóval rámutatott erre a dologra. Én magából a törvényből fogom bizonyítani azt, hogy ez az eljárás törvény- ós alkotmányellenes. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldälon.) Az 1867 : XII. t.-cz. 27. §-a azt mondja, hogy egy közös ministeriumot kell fellállitani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek sem a magyar korona országainak, sem 0 felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E ministerium a közös ügyek mellett sem az egyik, sem a másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. A törvénynek ezen világos és félremagyarázhatlan kijelentéseivel szemben azonban azt láttuk, hogy a magyar válság megoldása tárgyában tanácskozásokat folytatott a ministerelnök ur a külügyministerrel és az osztrák ministerelnökkel audienczia előtt ópugy, mint audienczia után és az ezekkel folytatott tanácskozások után mentek ezek az urak és ment ő ismét audiencziára^. Én csak abból a szempontból, nehogy ez az eljárás törvényesnek és alkotmányosnak lássák, a közjogi ellenzék részéről, azon pártcsoport részéről, melyet a házban képviselni szerencsém van, óvásomat és tiltakozásomat jelentem be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Óvásomat és tiltakozásomat a miatt is, hogy a magyar ministerek Bécsben tanácskoznak. Ez is törvényellenes és alkotmányellenes, miután a törvény világosan előírja, hogy az ország határain belül kell az ilyen tanácskozásokat folytatni. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Mielőtt a pártonkívüli csoport állásfoglalását az újból kinevezett kormánynyal szemben megokolnám, ki kell jelentenem azt, hogy mindenekben csatlakozom előttem szólt Holló Lajos t. képviselőtársam fejtegetéseihez ós elfogadom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatát. T. ház! A hivatalos lapban megjelent legfelsőbb királyi kéziratból, a melyet a ministerelnök ur ellenjegyzett, arról győződtünk meg, hogy a válságot az a nézeteltérés okozta, a mely a rezoluczió lényege tekintetében felme-