Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

200 372. országos ülés 1912 május 7-én, kedden. azt látjuk, hogy akiknek a többségi erő a kezükben van, azok mindig minden alkalommal engednek és egyetlenegyszer sem tudják a nemzet jogait megvédelmezni. Hova vezet ez ? Mindaddig engedünk, amig utóbb nekünk semmi sem marad és akkor majd nem tudjuk visszaszerezni azokat, amiknek ma még birtokában vagyunk. Azt mondhatja valaki, hogy ez az ország érdekében történik. Azok a t. kormánypárti politikusok, akik ezt az örökös engedménypolitikát folytatják, akik saját eszméiket, saját akaratukat bizonyos pillanatokban alárendelik a mások akaratának, azt mondják, hogy ez az ország érdekében történik és ők ezt az áldozatot az ország érdekében kénytelenek meghozni. Ha ez valóban ugy volna, hogy mindez semmi másért nem történik, mint azért, hogy belőle az országra előny származzék, akkor még én is elismerném jogosságát. De a mai pártviszonyok között, amikor azt látjuk, hogy vannak egyének, akik soha nem tudnak mások lenni, mint kormánypárti képviselők, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akik semmi szin alatt ellenzékbe menni nem mernek vagy nem tudnak ; amikor azt látjuk, hogy a kormányzó párt csak azért, hogy a hatalom birtokába jusson, oly eszközöket használ fel a választásoknál annak megszerzésére, hogy az egyáltalában meg nem engedhető ; amikor azt látjuk, hogy Magyarországon csak az a jeles és kitűnő ember, csak az jutalmazandó meg, aki a kormányzó párthoz tartozik, akkor felébredhet bennünk az a gondolat, hogy mikor az illetők az ország érdekében lévőnek mondják azt, hogy el kellett engedniök a nemzeti követeléseket és a saját elvüket s meggyőződésüket is: mindez talán nem is épen az ország érdekében, hanem inkább a párt érdekében történik. (Ugy van I a (szélsőbaloldalon.) Én a mai pártkereteknek ilyen szigorú elkülönítését nem tartom egészséges helyzetnek. Az, hogyha egy párt uralomra jut s ezt az uralmat mindenáron meg akarja tartani, de emellett a kormányzat minden előnyeit csak saját pártjára terjeszti ki, a többit pedig nemcsak mellőzi, hanem sokszor üldözésben részesiti, nem tekinthető egészséges állapotnak és amikor ilyenek az állapotok az országgyűlési pártok között, bizony, jogosan felmerülhet az a gondolat, hogy az a párt nem mindig csak az ország érdekében engedi el a meggyőződését, hanem sokkal inkább az uralom, a hatalom érdekében. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Amint mondottam, a véderőjavaslat tekintetében, amely ellen közjogi tekintetekből súlyos aggályok merültek fel s amely ellen erős küzdelmet folytattak, az uj kormány semmiféle javítást semmiféle nemzeti biztosítékot nem hozott. Nem tudom, hogyha itt 9—10 hónapig megakadályozták, ennek a törvén}']avaslatnak törvényerőre emelkedését, milyen eszközökkel akarja az uj kormány ugyanazt a törvényjavaslatot ugyanabban a formájában mennél előbb tető alá juttatni. En a magam részéről az uj kormány megalakulása alkalmából annyit jelenthetek ki, hogy közjogi tekintetekből is teljesen elvetendőnek tartom ezt a javaslatot, hogy azt közjogi tekintetekből oly hiányosnak és oly gyatrának vélem a magyar nemzet jogai szempontjából, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy megszavazását semmikép sem ígérhetném meg senkinek, sőt törvényerőre emelkedése ellen minden erőmet kifejteni akarom, mely a törvényes keretek közt rendelkezésemre áll. Az obstrukczió kérdéséről nem akarok részletesen beszélni. Az én kevés pártommal obstrukcziót csinálni sem tudok, megakasztani sem tudok semmit, annyit azonban kijelentek, hogy bármikép történjék is a pártok között a választójog tekintetében a megállapodás, nem tartom helyesnek, ha valamelyik ellenzéki párt előre kijelenti, hogy semmiféle körülmények között nem fog obstruálni, mert az igen t. kormány előre Ígérte, hogy nem zárkózik el apró módosítások elől. Ha már most az ellenzék előre azt mondja : én semmiféle körülmények közt nem fogok az obstrukczió fegyveréhez nyúlni, akkor olyanformán áll szemben a kormánypárttal, mint két hadsereg, amelyik harczba megy és az egyik előre biztosítja a másikat, hogy ő az öreg ágyukat otthon fogja hagyni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A jelen helyzetben erre az eshetőségre mindig szükségünk van, hogy a kormány az ország érdeben, (Zaj jobbfelől.) igen az ország érdekében oly módosításokba egyezzék bele, melyekre az országnak nagy szüksége van, de amelyekről nem szívesen akarnak hallani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ami pedig ezeknek a katonai javaslatoknak másik részét illeti, azt nevezetesen, hogy oly óriási terhet hoznak Magyarországra, mely nem áll arányban gazdasági viszonyainkkal, mikor azt látom, hogy ez a teherviselés a kisebb embereket érinti és azok fogják azt jobban megérezni nagy általánosságban : én mint a kisemberek képviselője, ha a közjogi aggályokat lehetne is némileg csillapítani, az ilyen terhes katonai javaslatoknak csak ellenzője lehetek. (Helyeslés a szäsobalodalon.) Amit a ministerelnök ur a választójogról hozott, az sem elégíthet ki bennünket. Mindenki tudja, hogy a jövő politikai tengelye a választójog körül forog s ez lesz az a pont, hol a különböző pártok talán megegyezésre tudnak jutni. Mi ezen a téren joggal elvárhattuk volna az uj ministerelnöktől azt, hogy miután azt mondotta, hogy a választójognak demokratikusnak, liberálisnak és haladószellemünek kell lennie, amit mi is aláírunk, ennek folyományaképen oly választójogi tervezettel álljon elő, amely ezeknek az eszméknek megfelel. Mikor ő jogos igényekről, jogos aggodalmakról beszél, én azt látom, hogy ő a jogosaknak mondott aggodalmakat fölibe helyezi a valóban jogos igényeknek és követelményeknek. A választójog kérdésében négyféle irány és csoport észlelhető. (Halljuk!) Az egyik csoport minden korlátozás nélkül feltétlenül egyenlő választójogot akar mindenkinek adni, aki csak