Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

B72. oirszágös ülés i§12 májas 1-én, kedden. 199 kis emberekkel, akik Magyarországból származtak oda és tőlük hallom, hogy Horvátországban mily üldözéseknek vannak kitéve a magyarok a horvát közönség és hatóság részéről. Ott is ugyanazokat az eszközöket, amelyeket az imént ecseteltem, használják a magyarok ellen. Ha valamely ujabb állami teher jön, azt mondják, hogy ezt a magyaroknak köszönhetik, a magyarok rótták ki és bármi jön is, amit a nép nem szeret, amit különben elkerülni nem lehetne, mert még ha Horvátország maga uralkodnék is, akkor is»kénytelen volna a nép vállára rakni, mégis azt mondják, hogy a magyarok okozták és hogy azért kell szabadulni a magyaroktól, mert akkor nem lesznek ilyen terhek. Ezekkel az eszközökkel az egyszerű népet fel lehet izgatni és a magyarok ellen fel lehet lázítani. Nekünk tehát arra kell törekednünk elsősorban, hogy legalább saját hazánkban a közigazgatás ugy alakittassék át és az oly működést fejtsen ki, hogy a nép ne lásson benne mindenható urat, aki felette uralkodik, hanem jóakaratú kormányzatot, araelj az ő javát is munkálja és ha esetleg büntetni kell, akkor is a büntetés a gondviselés szinezetét viselje, mert az közérdekből történt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha közigazgatásunk erre a térre fog lépni és igy kezeli a nemzetiségeket, akkor, ha akadna is Magyarországon úgynevezett nemzetiségi izgató, aki a nemzetiségi népet a magyar állam, a magyarság, a magyar nemzet ellen akarja lázítani, hiába tenné, mert ezélját nem érhetné el. Én ezt tartom az első eszköznek arra, hogy a nemzetiségeket kibékítsük a magyar állameszme gondolatával és hogy a nemzetiségek ne lássanak bennünk ellenségeket. Arra nézve, amit t. képviselőtársam a kisbirtokosságra nézve elmondott, amint már emiitettem, igen sok tekintetben megértjük egymást és én azt hiszem, hogyha önök az eddigi nemzetiségi politikával és azon sérelmekkel szemben, amelyeknek más színezetet is lehetne adni, e térre lépnének és a nép jogos érdekeit igyekeznének megvalósítani, nemhogy elutasításra nem találnának a magyar kormány vagy a magyar képviselőház részéről, hanem ép ugy, mint a mi részünkről, segítséget nyernének. Miháli Tivadar: Helyes! Szabó István (nagyatádi) : Ha a magyar kormányzati pártok, szükségesnek tartják, hogy a nemzetiségekkel meg kell békülni, hogy a nemzetiségekkel szemben nem kell kiélesiteni a helyzetet, hogy meg kell őket érteni és hogy meg kell egymást értenünk; akkor én is ugyanazzal a joggal mondhatom, hogy a kisgazdák a nemzetiségi kisgazdákkal meg tudják egymást érteni, főleg ha félre- > vezetők nem állnak köztük. ij Miháli Tivadar: Hiszen eddig is megértettükegymást, csak az urak csinálták mindig a bajt. •: (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szabó István (nagyatádi): Az igen tisztelt kormány bemutatkozásakor az igen t. ministerelnök ur részéről elmondott programmbeszédre az a véleményünk, hogy igazán többet vártunk az igen t. ministerelnök úrtól. Ha a volt kormánynak és a volt ministerelnök urnak buknia kellett és pedig kétszer is azért, mert a katonai javaslatokat abban az ijesztő formában, melyben ma a képviselőház előtt vannak, törvényerőre emelni nem tudta és a választói jog tekintetében sem tudott olyan megnyugtató elveket felállítani, melyekbe az ellenzék is belenyugodhatott volna, a jelenlegi ministeTelnök úrtól mi azt vártuk volna, hogy mindkét téren újításokat és könnyítéseket hoz. Azt vártuk nevezetesen a katonai téren, hogyha a katonai javaslat, mely az összmonarchia érdekein belül azokat fogja leginkább megerősíteni, kik a magyar államot önálló államnak és a magyar nemzetet önálló, független nemzetnek elismerni nem akarják, feltétlenül olyan szükséges, hogy annak bármely formában törvényerőre kell emelkednie, — mondom, azt vártuk, hogy a ministerelnök ur a nemzeti jogok biztosításával is tud jönni és szemben ezekkel a terheltetésekkel és a központi hatalomnak adott erősítésekkel, a nemzeti jogokat is erősíteni és biztosítani tudja. Végtelenül sajnáljuk, hogy semmiféle ilyen biztosítékot, a nemzet jogainak biztosítását a t. ministerelnök ur hozni nem tudta, A volt kormány és az igen t. többség előbbi eljárását, a kormánybukás körülményeit, az uj kormány kialakulását és kinevezését gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam, Bakonyi Samu, Egry Béla és a többiek elég hosszan tárgyalták. A legtöbb kérdésben hozzájárulok gróf Apponyi Albert képviselőtársam fejtegetéseihez és mindenesetre elszomorodva kell látnunk az ellenzéken, hogy az a kormánypárt, mely ilyen óriási többséggel ül- a képviselőházban, nem tudta saját álláspontját megvédelmezni a központi, illetve bécsi hatalmakkal szemben. A kormánypárt ugyanis a rezoluczió álláspontjára helyezkedett és határozatilag lámondta, hogy ahhoz ragaszkodik, de a ministerelnök ur ujabb kinevezésénél elejtette azt. Ismeretes az Auffenberg-ügy is, melylvel nem kívánok hosszasabban foglalkozni, mivel sokkal kiválóbb politikusok foglalkoztak vele. De mikor a képviselőház többsége nem meri álláspontját érvényre jutattni és azt ugy fentartani, hogy azzal azután szükség esetén ellenzékre is menjen, én ezt az eljárást nem tartom a parlamenti viszonyoknak teljesen megfelelőnek. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ha egy többség elvet állit fel, hogy ezt akarja és ez az ő törekvése, elve, kívánsága, az volna a parlamenti követelmény, hogy ha azt megvalósítani nem tudja, menjen ellenzékbe és igyekezzék azt az ellenzéken érvényesíteni. (Helyeslés halj elől.) Justh Gyula : Nem pedig beállni közlegénynek ! Szabó István (nagyatádi): T. képviselőház ! Mindig engedünk és ha felmerülnek bizonyos követelések a nemzeti jogok tekintetében, mindig