Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

372. országos ülés 1912 május 7-én, kedden. 195 korrektivum felállítása által ezen osztály önhibáján kivül korlátozásban és jogfosztásban részesüljön. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ami a t. ministerelnök ur második tételét illeti, hogy t. i. a magyar állam nemzeti egysége rnegóvassék, erre nézve, a nemzeti egység fogalma tekintetében, nem vagyunk tisztában mi nemzetiségiek és nem vagyunk különösen egy véleményen a magyarokkal. Mi ugy fogjuk fel, t. ház, ezt a kérdést, hogy ez az ország egységes ezer év óta és daczára ennek ezen országban a mostan meglevő nemzetiségek, mostani nyelvükben, mostani kultúrájukban és etnikai individualitásukkal léteztek és semmi ok sincs arra, hogy valaki felvesse a kérdést, hogy azért, mert ez az ország több nemzetiségből áll, hogy ennek az országnak a nem magyarajku nemzetiségei számban körülbelül a felét vagy ennél is nagyobb részét teszik a lakosságnak, a magyar statisztikai adatok szerint, mégis tény az, hogy ez még nem hozatott fel a múltból indokul arra, hogy az a ténykörülmény, hogy léteztek a nemzetiségek, ez a magyar állam egységének megbontására vezetett volna. Az utóbbi időben a sovinisztikus politika hivei találták fel ezt, valahányszor a kiváltságos osztály részére bizonyos előnyöket akartak elérni; mindig ezt a mumust használták fel, hogy meg van támadva a magyar állam egysége, a nemzeti egység. A történelem mutatja, hogy ezek a nemzetiségek akkor, amikor az ország veszélyben volt, együttesen védték meg az országot. (Ellenmondás a jobboldalon.) Gr. Lázár István : Kivált Erdélyben ! Miháli Tivadar: Azt hiszem, 1848-ban nem a nemzetiségek hívták be a külföldi ellenséget és azt gondolom, hogy mert 1848-ban az a nép hű volt a királyához és császárjához, ez neki bűnül fel nem róható. Polónyi Géza : Császárjához ! Miháli Tivadar: Ilyen momentumokban a szenvedélyek lángolnak fel mindig, amelyek miatt az ügy érdeme szenved. (Mozgás.) Én azt hiszem, hogy csak az igazságot konstatáltam akkor, amikor azt mondottam, hogy a nemzetiségek a múltban a magyarokkal együttesen keltek a haza védelmére és hoztak áldozatokat. Polónyi Géza: A császárért! Miháli Tivadar: T. ház ! Hogyha az igen t. ministerelnök ur azt a kifejezését, hogy »a magyar államegység biztosítása czéljábók — ugy értelmezi, hogy különösen a nemzetiségekkel szemben kivételes intézkedéseket tegyen az uj választói törvényben, ez ellen természetesen határozottan tiltakozunk és tiltakoznunk kell, mert a nemzetiségek nem szolgáltattak semmi okot arra, sem a múltban, sem a jelenben, hogy őket politikai jogaiktól kivételes intézkedésekkel megfosszák . .. Mártonffy Márton : Ezt senki sem akarja ! (Elénk felkiáltások a ház minden oldalán: Senki sem akarja !) Miháli Tivadar : . . . és hogy különleges intézkedésekkel biztositsák a magyar faj hegemóniáját, egységét és ilyen módon kiváltságos helyzetbe hozzák. A szabad versenyben a magyarok úgyis erősebbek, mert előbbre vannak a fejlődésben, mint a nemzetiségek. Polónyi Géza: Hát a honfoglaló és honfentartó nemzet, az semmi ? Miháli Tivadar: A honfentartó nemzet igenis nagy fogalom és mi ragaszkodunk ahhoz, ugy és abban az értelemben, amint azt ezer év óta gyakoroltuk. Ha mi, külömböző nemzetiségek, ezt az országot ezer éven keresztül fenn tudtuk tartani minden támadás ellenében, egy második ezer éven át is fenn fogjuk tartani, de elmúlt az az idő, amikor a kormányok erőszakoskodásokkal vagy privilégiumokkal vagy bármiféle törvényes intézkedésekkel megfoszthatták az országban lakó nemzetiségeket nemzetiségi jogaiktól. (Zajos jelkiáltások : Senki sem akarja !) Id. Erdély Sándor : Esze ágában sincs senkinek. Miháli Tivadar: Az országban lévő nemzetiségek a törvények szerint is a magyarokkal együtt alkotják a magyar áUamot és ennek a magyar államnak létezését és egységét, amint a tények mutatják, senki sem vonta és senki sem vonja kétségbe ; de ha az urak az egységet a nyelvi egységben keresik, ezt nem fogják elérni, mert a nemzetiségekben a nemzeti öntudat már olyan foira fejlődött, hogy azt kiirtani nem lehet. Polónyi Géza: Nem is akarja senki! Csak föderatív államot nem akarunk! Miháli Tivadar : Amiket a ministerelnök ur az áltilános szavazati jog mikénti megoldására nézve, mondott, azokkal mi ezek szerint nem érthetünk egyet. Áttérek most egy másik kérdésre. Minden okos politikus előtt tisztán áll a dolog, hogy az ország politikai helyzetét domináló kérdések közül a katonai kérdések a legfontosabbak. Tulaj donképen a katonai kérdések felszínre kerülése az oka annak, hogy a ház.ma nem munkaképes. A nemzetiségi párt nevében ezúttal is csak röviden kívánom jelezni, . . Polónyi Géza: Nemzetiségi párt ! Mi az ? ! Miháli Tivadar : . . . hogy valamint a múltban a nemzetiségek mindig fényes példáját adták áldozatkészségüknek, mikor az ország, a haza és trón biztonságát kellett megvédeniök, ugy a jövőben is teljesíteni fogják és szivesén teljesitik. Minden kultúrállam erőteljesen fejleszti ma hadseregét és most is érvényes az a régi elv, hogy si vis pacem, pára bellum. Nagyon természetesen, ebből az következik, hogy mi csak helyeselni tudjuk azt, ha a véderő fejlesztésével foglalkozik a törvényhozás, hogy a monarchiát abba a helyzetbe hozza, hogy fontos történelmi szerepét a jövőben is teljesíthesse, ugy mint a múltban. De akkor, amikor a katonai terhek törvényhozási utón megállapitandók lesznek, tekintettel kell lenni az ország lakosainak teherviselési képességére, amelylyel a terhek emelésének arányban kell áüania, 2S*