Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-372

196 372. országos ülés 1912 májas 7-én, kedden. Más tekintetben a hadseregnél érvényesüíniök kell mindazon jogoknak, amelyek a pozitív törvények értelmében érvényesitendők ugy a nemzetiségekre nézve, mint egyáltalában a hadsereg vezérletére és vezetésére nézve. De határozottan kijelentjük és felhívjuk a kormány figyelmét, hogy óvakodjék attól, hogy a hadsereg bizonyos politikai pártok, vagy a mindenkori kormány szolgálatában álljon. A hadsereg nem szabad hogy befolyásoltassák politikai áramlatok által; mert látjuk, nap-nap után megtörténik nálunk, képviselőválasztások alkalmával, népgyűlések alkalmával, hadgyakorlatok alkalmával, hogy a katonaság és a polgárok közt összetűzések történnek, amely összetűzéseknek sokszor nagyon komoly és szomorú következései vannak, és az állampolgárokban nagymérvű jogosult ellenszenvet és haragot támasztanak a hadsereg ellen. Szükség van tehát a hadsereg nevelésére és a modern igényeknek megfelelő irányítására, hogy tudja az a katona, hogy az ő vitézségét, erejét akkor mutassa meg, amikor háborúba megy és az ellenséggel kerül szembe, itthon pedig a czivilistát tekintse testvérnek, bánjon vele mint testvérrel, mert sajnosán kellett tapasztalni, hogy a szocziális érzéket a hadseregben nem fejlesztették ; elvárjuk azonban, hogy a jövőben ez is megtörténjék. A napirenden levő kérdések közt elsőrendű fontosságggal bir a nemzetiségi kérdés. Mártonffy Márton (közbeszól). Mihail Tivadar: Sajnálom, hogy a nemzetiségi kerületekből való képviselő urak közbekiáltásaikkal folyton zavarnak. Mártonffy Márton : En nem vagyok nemzetiségi kerületből való, magyar kerületből való vagyok ! Miháli Tivadar: Igen sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur e fontos kérdéssel programmbeszéde rendén nem foglalkozott, hanem csak mellékesen érintette és pedig két helyt. Az egyik helyt, ahol a horvát viszonyokról beszélt és a másik helyet, ahol az általános választói jogról beszélt, de csak indirekté, amennyiben kifejezéseiből és az egész mondatszerkezetből arra lehet következtetni, hogy a nemzetiségiekről beszél, de magát a szószerinti kifejezést nem közjogi értelemben használja, mert, ugy látom, hogy — talán tévesen — idegenajku honpolgárokról beszél a ministerelnök ur. En az országban lakó nemzetiségieket és a horvát testvéreket nem tekintem és nem tekinthetem idegenajku lumpolgároknak és ezen kifejezés ellen a nemzetiségi párt és az összes nemzetiségek nevében itt ünnepélyes óvást emelek. (Derültség.) Az »idegenajku polgárok<< kitétele és elnevezése alatt én értem azt a néhány idegen polgárt, aki ma vagy tegnap vagy nem tudom mikor költözött be ide Törökországból vagy Amerikából vagy nem tudom honnan. (Ellenmondások.) Azok az idegenajku honpolgárok, de az országban levő nemzetiségek ezen kategóriákhoz nem tartoznak é: nem- tartozhatnak, mert az országban lakó nemzetiségek autochton ős-nemzetiségek ezen országban és mint etnikai individualitásoknak mindig megvolt az a joguk, hogy saját nyelvüket és kultúrájukat fejleszthették. (Zaj a baloldalon.) Ennélfogva a nemzetiségekről, amidőn említést teszünk, nem lehet őket azzal bántani, hiszen sértő is az a kifejezés, hogy: idegenajku állampolgárok ! (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Azt nem mondta !) Gr. Lázár István : Idegenajku honpolgárok ! Miháli Tivadar : Akármely nyelvre lefordítjuk ezt az »idegenajku« szót, nagyon furcsán veszi ki magát. Ugy az országban levő nemzetiségekről, mint külön a horvátokról a nemzetiségi törvény intézkedett és amidőn a nemzetiségek egyenjogusitásáról beszéltek, korántsem gondoltak arra, hogy ezt ugy fogják venni és érteni, mint olyan állampolgárokat, mint olyan individualitásokat, akik etnikailag jogaikban különböznek. (Zaj.) Nem akarok ez alkalommal a nemzetiségi kérdéssel foglalkozni és nem fogom a nemzetiségi sérelmek egész hosszú sorozatát felsorolni. Tény az, hogy az 1868 : XLIV. t.-czikk valamennyi intézkedésében a nemzetiségi kérdést akarja megoldani és habár az akkori nemzetiségi párt képviselői törvényjavaslatot nem adtak be . . . Polónyi Géza: Nem is volt nemzetiségi párt akkor! Miháli Tivadar: Tessék meggyőződni, volt nemzetiségi párt, Mocsoni Sándor vezetésével, és ez a párt, miután az elvi kérdésekre meg nem egyezhettek, kivonult és protestált a törvényjavaslat ellen. Tessék megnézni az országgyűlési naplóban. (Zaj.) De ha a jogokot fejlesztem akarták volna, természetesen idővel ezen intézmény is fejlődhetett volna, de nemcsak hogy ezt nem tettek meg, hanem retográd irányban dolgoztak azóta a kormányok és mindazon intézkedéseket, amelyek kedvezőek voltak a nemzetiségekre nézve, részint figyelmen kivül hagyták, részint hatályon kivül helyezték későbbi törvényekkel, illetve ministeri rendeletekkel, ugy hogy a nemzetiségek az országban mint etnikai individualitások ma törvényen kivüli állapotban vannak. (Nagy zaj és mozgás a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) És, t. képviselőház, az a kormányrendszer, amely félszázad óta az országban uralkodik, folyton-folyvást,* fokozatosan a nemzetiségeket mind szűkebb és szűkebb körre szorította és nemzetiségi jogaiktól megfosztotta. Egyedüli mentsvár volt, különösen a románságra nézve, amely még megvolt és megmaradt: a templom és az egyház. A legközelebbi lemondott kormány azonban jónak látta ezen egyház eüen súlyos támadást intézni és a pozitiv törvények és pápai bullák rendelkezéseit figyelmen kivül hagyva, a román görög-katholikus egyházmegye területéből körülbelül 70—80 községet kiszakítani, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) anélkül, hogy a görög-katholikus egyházat vezető román püspöki kar a maga idejében és a maga