Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-371
188 371. országos ülés 1912 májas 6-án, hétfőn. érdekében a kormány a legerélyesebb eszközökkel lépjen közbe. Nagy baj, hogy a társaság még az előfordulóbalesetek alkalmával is mindent elkövet, hogy a kártérítési pöröket lehetetlenné tegye. Tudomásomra jutott egy eset, hogy egy Angolországból itt időző urinőt április 30-án a villamoskocsiról való leszállása alkalmával baleset ért, az illető a társaság igazgatóságához fordult, ott pedig a lehető leggorombább formában elutasították, ugy hogy nem tudott a társaságnál egyént és hivatalos személyt találni, hol a panaszt elmondhatta volna. Méltóztassék meggondolni, hogy a külfölddel szemben midő konzekvencziái vannak annak, ha külföldi egyénekkel szemben ugy járnak el, hogy abból a társaságból, mely okozója volt a balesetnek, szó nélkül és gorombán kidobják. {Mozgás baljdól.) Azt hiszem, úgyis nyilvánosságra fog kerülni a dolog ; foglalkozni fognak vele. A kártérítési pörökben a bíróságnál egy érthetetlen praxis dívik. A bíróságok, a helyett, hogy példastatuálás szempontjából és ennek a modern intézménynek helyesebb mederbe való terelése szempontjából példás kártérítésekkel sújtanák a társaságokat, mindig azt kutatják, vájjon egy ujját vágta-e le a villamos, vájjon egy kezét vágta-e le, vájjon kiskoru-e, vájjon ifjú munkás,-e vájjon családfentartó-e vagy nem. Csak nagyon kevés esetben állapítanak meg olyan összeget, mely igazán kárpótolja az illetőt a balesetért. Ezek a társaságok külön ügyészi hivatalt tartanak fenn, melynek az a feladata, hogy előzetes eljárás utján a vétkesség bizonyítékait lehetőleg eltitkolják, eltussolják, hogy a társaság megszabaduljon a kártérítési kötelezettségtől. Sokkal magasabb összegbe kerül a villamostársaságoknak ezen kártérítési pörök elsimítása, mint a mennyit kártérítés fejében kifizetnek. A súlyosabb természetű baleseteknél az áldozatok vagy rögtön meghalnak, vagy akárhány esetben, mint pl. április hónapban négy esetben, meg sem lehetett állapítani, hogy a hulla kicsoda, mivel a hozzátartozók csak hetek, hónapok múlva tudják meg, hogy baleset történt, s akkorára előzetes eljárás utján elraktározzák a különböző bizonyítékokat a bíróságoknál, ugy hogy teljesen kilátástalan lesz az a kártérítési pör. Addig, míg a Máv-nál rendesen a személyzet szokott megsérülni a baleseteknél, itt a közönséget éri a baleset és a pörök tárgyalása alkalmával a villamostársaságok személyzete mindig mint mentő szerepel. A főváros rendőrségi közlegényei közül akárhány érthetetlen módon mindig kapható arra, hogy mint mentő-tanu szerepeljen. Utánajártam a dolognak és megalapítottam, hogy tömegesen fordul elő az, ugyanazon séma szerint, hogy rendesen mindig egy fiatal nő áll a kocsivezető mellett, aki a pör tárgyalása alkalmával szintén mint mentőtanu szokott szerepeim. Szmrecsányi György: A menyasszonya! Huszár Károly (sárvári) : Úgyszólván állandó raentőta-nu, kinek csak a neve változik, de egy teljesen kifejlődött szisztéma szerint azt mindig ott lehet találni. Polónyi Géza : Tanu-ambulanczia ! Egy hang (jobbfélől) : A fátyolos hölgy! Huszár Károly (sárvári): Azt hiszem, oly szomorú dolog 158 ember élete, hogy ilyenkor megszüntethetnők egy negyedórára a vicczeket, mert családok megélhetéséről, hozzátartozók életéről van szó ; itt semmiféle viccznek helye nincs. A Máv. összes vonalain nem fordul elő több baleset, mint a budapesti villamosvasutaknál és míg a Máv. százezreket fizet kárpótlás fejében, addig a vülamostársaságok sokkal kisebb összegeket fizetnek ki. Pedig oly horribilis jövedelmeik vannak, hogy gondoskodhatnának a balesetek áldozatainak sorsáról. így pl. menetjegyekért az utolsó esztendőben egyetlen villamostársaság 15 és fél millió koronát vett be ; 6 millió korona tiszta nyereségük volt, 200 K névértékű részvény osztaléka 32 K, vagyis 16%, a részvény értéke pedig a tőzsdén 800 K. Polónyi Géza: De most felerészben a város a tulajdonos. Már az ő bőrére is megy a kártérítés. Huszár Károly (sárvári) : Ugy látszik, hogy ez egy egész jó üzlet, amely megbírná azt is, hogy ne egyszerre szakítsák fel az egész főváros kövezetét és ne legyenek 13—14 napig ugyanazon a ponton, a főváros legforgalmasabb részén barrikádok, hanem minden éjszaka vagy minden nap csak annyit szedjenek fel, amelyet azon az éjszakán vagy a következő napon el tudnak végezni. A Kossuth Lajos-utcza és a Muzeum-körut sarkán már két hét óta valóságos ostromállapot van. A városnak az a része ugy néz ki, mintha ott permanens földrengés volna. Ott a kocsik elakadnak, az arra járó járművek összetörnek és igazán mindenkire nézve, de különösen az iskolába járó gyermekekre nézve életveszélyes a közlekedés. s .. ( , Szmrecsányi György: Ázsia ! Huszár Károly (sárvári) ; Onnan erednek a bajok, — és azt hiszem, ezt maga Sándor Pál t. képviselőtársam sem fogja tagadásba venni — hogy a villamostársaságok 18—19 esztendőn keresztül, a helyett, hogy gondoskodtak volna vonalaiknak állandó épségben tartásáról, telekspekulácziókba, házvételekbe mentek bele, tartaléktőkéjüket pedig ugy kamatoztatták, hogy az alépítményeket annyira elhanyagolták, hogy akárhány részén Budapestnek még ma is lóvasúti sínek vannak használatban. Zboray Miklós: Most cserélik ki Budán ! Huszár Károly (sárvári) : Nagyon jelentékeny szerepet játszik a baleseteknél a személyzet elcsigázása. Az 1909. évi rendőri évkönyvben is találunk erre nézve adatokat, mert maga a rendőrség is konstatálja ezt. A munkásoknak általában 12 órai munkaidejük van egyfolytában, a déli szünettel. Méltóztassék meggondolni, hogy ez az óriási fizikai erőt igénybe vevő munka különösen a nem légfékkel, hanem régi rendszerű fékekkel ellátott kocsiknál mekkora nagy fizikai megerőltetésbe kerül.
