Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-371
372. országos ülés 1912 május 6-án, hétfőn. 187 egyesületnek hivatalos statisztikájából és a rendőrség által hozzám hiteles másolatban eljuttatott jelentésből vagyok bátor néhány adatot felsorolni. A Mentőegyesület jelentése szerint 1910-ben 269 villamos elgázoláshoz vonultak ki, ami az összes elgázolásoknak 26%-át tette ki. 1911-ben megszaporodtak a balesetek, mert 373 volt, ami az egésznek már 31%-a. Ez évben pedig, leszámítva az utolsó két napon történt nagyszámú balesetet, összesen 154 elgázolás történt, ami az összes elgázolásoknak már 43%-át teszi ki, vagyis a százalék felszökött 26-ról 43-ra, az abszolút szám pedig 130-ról 154-re. Ezzel szemben az államrendőrség hivatalos jelentése szerint 1908-ban 108 elgázolás történt, 32 halálesettel; 1909-ben 295 elgázolás, 43 halálesettel ; 1910-ben 266 elgázolás, 37 halálesettel; 1911-ben pedig 378 elgázolás, 33 halálesettel. Itt van azután — részletesen nem akarom felolvasni — a folyó évről szóló jelentés, melynek csak a végeredményét olvasom fel. E szerint ebben az esztendőben előfordult összesen, a tegnapi és tegnapelőtti balesetek leszámításává] 18 haláleset, 79 súlyosabb természetű elgázolás és 77 könnyebb, vagyis összesen 163 baleset. Polónyi Géza : Négy hónap alatt! H USZár Károly (sárvári) : Összegezve mindezeket, azt tapasztaljuk, hogy négy év és négy hónap alatt összesen 178 emberéletet pusztított el a villamos és 437 embert tett nyomorékká. Bármilyen formában történnének ezek a szerencsétlenségek, akár tűz, akár víz, akár robbanás vagy házösszeomlás révén, az egész világ ugy foglalkoznék vele, mint szoktak foglalkozni rendesen az ilyen szerencsétlenségekkel, hogy az egész világ részvétét felkeltenék. És ezen tömeges, meggondolatlanságból és kellő óvatosság, hiányából származó balesetekkel szemben a rendőrség, az ellenőrzésre hivatott városi közegek és maga a kormány tétlenül áll és semmi olyan intézkedést nem tett, mely elszaporodásukat lehetetlenné tenné. Már odáig jutottunk, hogy valahányszor ilyen karambol történik, az utczán a publikum sorából felhangzanak a kiáltások, hogy össze kell rombolni, fel kell gyújtani a kocsikat és a főváros közönségének, a szegényebb népnek elkeseredése ezen bajok miatt akkora, hogy nagyon félő, hogy bármely pillanatban olyan katasztrófa törhet ki, mely még az eddigieknél is sajnálatosabb volna. Szmrecsátiyi György: Lincselés! Könnyen megtörténhet! Huszár Károly (sárvári): Az első dolog az volna, hogy a villamos-társaságokat utasítani kell, hogy menetsebességüket csökkentsék. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ha leszámítjuk azt az időt, mely az áram hiánya, a kocsik hiányos felszerelése miatt elvész s így a villamosok az utczákon állanak, még mindig be lehet ezt hozni, (Ugy van I balról.) Hiszen a villamos nem luxus közlekedési eszköz, hanem tömegszállitásra berendezett intézmény. Akik ezt az olcsó közlekedési eszközt akarják igénybe venni, talán tiz perczczel előbb fognak elindulni útjukra, ha tudják, hogy néhány perczczel később érnének czéljukhoz és igy nem lesznek kitéve annak, hogy embereket elmakacsolnak a törvényszéken azért, mert a villamoson nem tudtak kellő időre megjelenni. Az iskolásgyermekek egy órát, másfél órát késnek el rendszeresen az iskolából a villamos miatt. A balesetek legnagyobb perczentje onnan ered, hogy a kocsivezetők kötelesek meghatározott idő alatt megtenni, a fordulót. Ha pl. egy tapasztalatlan falusi embernek a csizmája beleakad a villamossínbe, Budapesten 8—10 percznyi akadály van ; ha egy kocsi kereke megakad, megáll az egész vonalon a forgalom. Ennek a következménye azután, hogy a szegény kocsi vezetőt megbírságolják. Sándor Pál: Dehogy! H USZár Károly (sárvári) : Kérem, azok a kocsivezetők, akiket megkérdeztem, különböző helyeken, egytől-egyig ezt a feleletet adták. Sándor Pá!: Tévedés ! Huszár Károly (sárvári) : A kocsívezetők azután kénytelenek az ut további folyamán az elvesztett időt behozni, s ezért különösen a külterületeken sokkal sebesebben vágtatnak, mint ideben. A künnlakó gyári munkások és asszonyok, akik egész nap munkában vannak, képtelenek a gyermekek felett felügyeletet tartani, azoknak nevelőt tartani, és igy történik azután, hogy a gyári munkásoknak az utczán szaladgáló gyermekei áldozataivá lesznek a robogó, száguldó guillotinenak. A közönség felvilágosítása tekintetében nagyon sokat tehetne maga az iskola, a sajtó és a főváros, ha plakátok utján figyelmeztetné, de azt hiszem, mindennél nagyobb oktatás az a tömeges baleset, amely mostanában fordult elő, mert hiszen ezek oly elrettentő példák, hogy a közönségre való hatásuk tagadhatatlanul nagy. Nagyon szomorú, hogy a város közigazgatási bizottsága, a viílamostársaság igazgatósága, a közlekedési bizottság, sok tekintetben a kereskedelmi ministeriumban előzőleg volt ministerek, a városnál érdekelt polgármesterek ugy össze 1 vannak gabalyodva, hogy tulaj donképen nem. lát tisztán az ember, nem tudjuk, hogy ki képviselte a törvénynek és az országnak és * a fő városnak az érdekeit a társasággal szemben, mert tudvalevően ezek az igazgatóságok a volt kereskedelmi ministereknek és a bukott polgármestereknek lerakodó telepei; hiszen ezek 1 az emberek adták meg tulaj donképen a szerződéseket ezeknek a vállalatoknak. Tudjuk, hogy a városházán úgyszólván dirigálnak azok a klikkek, amelyek ezeknek az igazgatóságoknak közvetlen anyagi befolyása alatt állanak. (Úgy van ! balfelől.) Itt arra van szükség, hogy az ország népének és a. főváros közönségének személyi közbiztonsága 24*
