Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

37í. országos ülés Í912 május 6-án, hétfon. m nem kell kritikát mondanom, mert hiszen elmondotta azt már a t. ministerelnök ur elődje, aki itt a házban, nyilt szinen, a legnagyobb kif akadásokkal beszélt azokról a választási visszaélésekről, amelyeket olyanoknak jellemzett, hogy ha semmi egyéb ok nem volna is a választói jog reformjának sürgőssége mellett, maguk ezek a visszaélések, amelyeket ez a mai érvényben lévő választási törvény lehetővé tesz, megkövetelik a reform mielőbb való létesítését. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Szmrecsányi György: Kiíenczvenöt- embert csuktak be most is vesztegetés miatt! (Elnök csenget.) Mártonffy Márton: Kevés! (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Bakonyi Samu: A t. ministerelnök ur a választói jog kritériuma gyanánt két szempontot állított fel. Az egyik a nemzeti szempontok érvényesítésére irányul. Én azt hiszem, hogy soha még j^arlamenti párt ellen rosszhiszemübb, rágalmazó bb gyanúsítás nem hangzott el, mint ellenünk azok részéről, akik nem tudnak kifáradni annak hangoztatásában, hogy a mi választójogi felfogásunk a magyar nemzet befolyását, hegemóniáját fogja ebben az országban aláásni. Bikádí Antal: Maguk sem hiszik! Bakonyi Samu: Hogyan lehet rólunk mondani olyant, akik mindenkor a legnagyobb kitartással képviseltük a legnemzetibb álláspontot. Rólunk feltételezni és hirdetni ilyent nem más, mint azon közönséges rágalmak egyike, aminőket, fájdalom, a magyar politikai élet túlontúl sokat mutat fel. (Ugy van! a baloldalon.) Mi is a nemzeti szempontok álláspontján állunk, de ez nem azt jelenti, hogy a magyar nemzet szuj^remácziáját és hegemóniáját erőszakkal és igazságtalansággal akarjuk föntartani. Ne feledkezzenek meg arról, akik az igazán demokratikus és általános egyenlő választói jog reformja ellen még a rágalmazásoktól sem riadnak a maguk harczában vissza, hogy semmivel sem lehet jobban megerősíteni a külföldi közvélemény előtt annak a feltevésnek valóságát, hogy itt a magyar elem igazságtalan és hogy erőszakkal tartja fenn uralmát, mint annak a félelemnek hangoztatásával, hogy az általános választói jog a magyar szupremácziának megszűnését, végét jelenti. Mi nem erőszakkal, nem igazságtalansággal, hanem igazi testvéri szeretettel, kulturális fölénynyel, az államfentartó képesség erejével akarjuk a jövőben is, mint történt az ezer éven át, a magyarság uralmát fentartani. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Ez lesz az igazi hegemónia, ez lesz a nemzeti szupremáczia, amely lefelé is és felfelé is elég erővel fog bírni arra, hogy bebizonyítsa, hogy az állami szuverenitásnak egyenrangú tényezője a nemzet és a szuverenitás másik tényezője a korona. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) XÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. XVI. KÖTET. Az erőviszonyok mai megoszlása mellett, t. képviselőház, amikor a szuverenitásnak ez a két tényezője, fájdalom, igen gyakran egymással szemben áll, ennek az igazi nemzeti hegemóniának, a magyarság ezen igazi szujjremácziájának érvényesülése, mint lefolyt tiz esztendei küzdelem tanúságai is bizonyítják, teljességgel lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt mondják nekünk, hogy hiszen sok szó fér ahhoz, lesz-e ereje az általunk kívánt és sürgetett népparlamentnek ahhoz, hogy a magyar nemzet aspirácziói a megvalósuláshoz bármily mértékben közeledjenek. Mi ebben nem kételkedünk. A mi meggyőződésünk szerint ezt az erőt, amelyet ma nélkülözünk, egyedül a népparlament adhatja meg a nemzet vágyakozásának. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De vannak kételkedők és ezektől azt kérdem, hogy vájjon ennek a mai u. n. osztályparlamentnek volt-e s van-e ereje arra, hogy csak egy lépéssel is közelebb vigye a megvalósuláshoz azokat a nemzeti vágyakozásokat, a melyek — nem kételkedem benne — ép ugy élnek a többség minden tagjának, mint a nemzeti ellenzék legszélsőbb árnyalata minden tagjának kebelében. És különösen most, mikor rámutatunk arra, hogy az osztrák támadásokat nincs elég erőnk visszaverni, meg szabad-e feledkeznünk arról, hogy ezeknek a támadásoknak az ereje odaát Ausztriában csak nőtt velünk szemben a népparlament ottani megvalósítása által és hogy ezzel szemben nekünk ugyanazt a fegyvert kell a támadó fél mellének szegeznünk ? Ugyanazt az erőt kell magunknak, a magyar állam érintetlen igazságainak megszereznünk, amely erő ott most még fokozódott az osztrák népj>arlament tényezőinek összetartása által, amely tényezők, bárminő válaszfal és ellentét legyen is közöttük, az ellenünk irányuló kirohanásokban mind egyesülnek és felfegyverkeznek a népparlament legnagyobb erejével. A t. ministerelnök urnak másik vezető szempontja az, hogy, amint monda, az érettebb, komolyabb, műveltebb r elemek befolyását jövőre is biztosítani akarja. Én a t. ministerelnök urat bátor vagyok figyelmeztetni Kossuth Lajosnak egy nyilatkozatára, amelyet 1848. április 2-án tett volt az alsóházban akkor, amidőn a megyei törvényhatóságok ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Ebben a nyilatkozatában azt mondta Kossuth Lajos, (Halljuk! Elnök csenget.) hogy a nemesség még soká megtarthatja befolyását, ha a népnek nem szegül ellene s ha a nép jogainak érvényesítésére irányuló törekvésekkel szembe nem áll. Ez áll a mai intelligencziára nézve is, a mely a nemességnek mint történelmi szervezetnek helyére lépett. Meggyőződésem az, hogy az intelligenczia jogos befolyásának érvényesülése leginkább attól függ, hogy milyen mértékben 23