Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

176 371. országos ülés 1912 május 6-án, hétfőn. hogy a bizalmatlanságot, amely elődjének politikájával szemben ezekről a padokról megnyilvánult, a bizalom váltja fel. A ministerelnök urnak azt az elhatározását, ha az komoly és őszinte, mi az előzékenység megvonásával nem akarjuk megnehezíteni. De akkor azt hiszem, nem helytelen az a kivánság, hogy a ministerelnök ur, aki meggyőződhetett eddigi magunktartásából arról, hogy a helyzeten rontani nem akarunk, ne nyújtson alkalmat egy másik szereplésével arra, hogy pártjában azok a tényezők, amelyeknek sokkal kevésbbé fekszik a szivén a megértés politikája, mint, felteszem, a ministerelnök urnak, ne imputálhassanak neki olyan tendencziákat, amelyeket ezek a tényezők, megengedem, nagyon szivesen látnának, de amelyeknek érvényesülése a magyar politikai helyzetnek amúgy is elmérgesedett voltát csak még inkább megronthatja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur a választójogról tett nyilatkozatában többek közt azt is mondotta, hogy ő, a mennyire óhajtja a demokratikus választójogi reformot, annyira elzárkózik az elől, hogy bármiféle jelszavak érvényesüljenek azon szempontok kárára, amelyeket mint irányelveket a választójog kérdésében maga elé tűzött. Engedje meg, hogy ezzel szemben én kifejezést adjak annak a meggyőződésemnek, amely ennek a pártnak minden egyes tagjában él, hogy a mi politikánk a választójog kérdésében sem jelszó-politika, hanem az a szó legigazibb értelmében húsból és vérből való reálpolitika. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A választójog demokratikus reformjáról a t. ministerelnök ur azt mondotta volt a munkapárt értekezletén, hogy az a többségnek és a t. kormánynak is alapelve, amelynek megvalósitására nem kell őt kényszeríteni. Ezzel szemben én leszögezhetem azt a tényt, hogy az általános egyenlő választójog megvalósítása a mi pártunknak volt programmja attól a momentumtól fogva, amikor 1872-ben Irányi Dániel az általános egyenlő választójog megvalósitására és a titkos szavazás behozatalára a maga határozati javaslatát a párt nevében benyújtotta. Ha a t. ministerelnök sajnálattal emlékezik meg arról, hogy a választójog kérdésének 64 éves stagnácziója után sokkal nagyobb lépést kell tenni mi egyszerre, mint akkor kellett volna, ha a fokozatos fejlesztésnek azon az utján haladhattunk volna, amelyen más, boldogabb államok fejleszthették a maguk választójogát: akkor ezzel szemben meg kell állapitanom azt a históriai tényt, hogy hiszen a volt szavadelvü párt és az azt megelőző Deák-párti többség, amelynek utódjául jelentkezik a mostani tisztelt nemzeti munkapárti többség, 1867 óta akárhányszor rendelkezett alkalommal arra, hogy a stagnáló választójogot a liberális, demokratikus fejlesztés irányában reformálja. De nem ez történt a volt többségek részéről, hanem történt az, hogy amikor mi a magunk programmjához képest következetesen, országgyü'ésről országgyűlésre követeltük a választói jog demokratikus reformját, egy leküzdhetetlen falanxként állott velünk szemben a volt Deák illetve szabadelvüpárt és a mostam munkapárti többség, amelyeknek ellenállásán a mi programmhűségünkből folyó .követelésünk hajótörést szenvedett, így maradt meg a választói jog abban a formában, amelynek tarthatatlanságát ebben a házban ma már mindenki elismeri. Nem tagadhatom meg pártomtól annak megállapítását sem, hogy ez a kérdés odáig jutott, hogy ezt ma már semmiféle mesterkedéssel, az osztályuralom semmiféle görcsös féltésével nem lehet a napirendről levenni; az najmenden marad, halad előre feltartózhatatlan útjában a teljes érvényesülésig és ennek a pártnak az ehhez való szívós ragaszkodását az objektíve itélő történetíró kétségtelenül érdemnek fogja betudni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi folytattuk ezen ezélért a magunk küzdelmét a múltban, folytattuk a közelmúltban és biztosithatom róla a t. ministerelnök urat, hogy ha ezt a czélt közös akarattal el nem érhetjük, folytatni fogjuk a jövőben is mindaddig, amig az a róla fel nem tételezett letörési politika nem érvényesül, vagy pedig magát a czélt el nem érjük. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a küzdelemben el kellett és el kell szenvednünk mindenféle szidalmakat és gyanúsításokat. Mi azon ezélért, amelynek tisztaságát senki kétségbe nem vonhatja, ezeket szivesen elszenvedtük eddig és el fogjuk szenvedni a jövőben is. Es most is, am;kor még a t. ministerelnök ur is a kisebbség forradalmáról beszél velünk szemben, elviseljük ezt a szemrehányást is, de egyúttal rámutatunk ennek az igaztalan voltára. A kisebbség forradalma. Hát az igaz, hogy mi ma ebben a parlamentben kisebbségben vagyunk, de a nemzet igazi többségének az érvényesülését mi követeljük a t. kormánytól, (ügy van ! a baloldalon.) Ábrahám Dezső: Próbáljunk meg egy tiszta választást! Gr. Batthyány Tivadar: Tiszta választást, titkos szavazással! Bakonyi Samu: Ha önök azt hinnék, hogy ez a parlament mai összetételében a nemzet valódi többségét képviselné ,. . B. Hámos Antal: Mindig hipotézisnél marad ! Bakonyi Samu: ... akkor nem beszélnének a szavazati jognak széleskörű kiterjesztéséről, akkor a többségi akaratnak ezen érvényesülése nem szorulna arra, hogy a mai választók számát minél nagyobb mérvben növeljük meg, amint erre önök is törekednének. Igenis nem a kisebbség forradalma az, amely a mi harezunkban megnyilatkozik, hanem a nemzet valódi többsége akaratának érvényesülésére irányuló törekvés a mi harezunk. Mert nem szabad összetéveszteni a mai választók többségét a nemzet többségével, nem különösen akkor, mikor még a mai választók többségének akarata is olyan befolyások alatt nyilatkozik meg, amely befolyásokról nekem