Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-371
37Í. országos ülés Í9i% május 6-án, hétfőn. 175 és annak a helyébe abszolút kormányzatot léptetett, hogy, mondom, a t. volt kormány és a mennyiben szintén ez utat követi, a mostani t. kormány is, ennek az elhatározásnak tulaj donképeni okait, az ezen okokban rejlő veszedelmek imminens voltát, a parlament bírálata elől egyszerűen elvonja, (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy a magyar államegység és a magyar államnak Horvátország területén való felelőssége szempontjából tulaj donképen nincs is alkalmunk, hogy a kormány elhatározását minden elfogultság nélkül ment elbírálás anyagává tehessük. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Akármennyire is egyértelemben legyünk a tekintetben, hogy Horvátországban minden oly áramlatnak, amely a magyar állam egysége, a magyar állam eszméje ellen tör, teljes mértékben egyesült erővel ellene kell szegülni: e mellett a mindenekfölött kiemelkedő szempont mellett sem lehet reánk nézve indifferens, hogy a közszabadságok ügye hogyan kezeltetik országunknak egy olyan jelentékeny területén, mint aminő Horvát Szlavon-Dalmátországok területe. (Igazi ügy van! a szélsőbaloldalon.) Különösen ha figyelembe veszszük, t. képviselőház, azokat a visszahatásokat is, amelyeket ez a rendszer, az alkotmányosság felfüggesztése gyakorol nemcsak Horvátországban, hanem annak határain kivül is, gyakorol Bosznia és Herczegovina népességében is, a hol ez az eljárás határozott averziót kelt, a hol azt a rokonszenvet, amely eddig a bosnyák lakosság igen jelentékeny részében Magyarország irányában élt, gyűlölködő ellenszenvvé kezdi átváltoztatni. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Arról a visszahatásról, t. ház, amelyet az osztrák tényezők között a t. volt- kormánynak ez a fellépése és elhatározása kelt, Apponyi Albert t. képviselőtársam már előzőleg bizonyos nyilatkozatokat tett. Azokat én minden tekintetben a magamévá teszem és azokhoz hozzátenni valóm vajmi kevés van. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Én csak arra akarok rámutatni, hogy azt a czélt, amelyet bizonyára maga elé tűzött ezen intézkedések megtételével a t. volt kormány, a mely czél bizonyára a mostani t. kormány előtt is lebeg, egyáltalán nem fogja elérni ilyen rendszerrel, ilyen intézkedéseknek a kelleténél minden esetre máris továbbnyuló íentartásával, ily intézkedések nem fogják erősiteni azokat az érzelmeket, amelyek Magyarország és a magyar államegység irányában épen a t. kormány nyilatkozatai szerint is amúgy is meggyengittettek bizonyos eléggé el nem ítélhető áramlatok által; ily intézkedések a rokonszenv helyébe lépő ellenszenvet semmi esetre sem fogják enyhiteni, hanem, fájdalom, azt kell hinnem, minden tekintetben csak fokozni fogják, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, a horvát politikának ezek a sajnálatos bajai sokkal messzebb időkre nyúlnak vissza az 1868 : XXX. t.-cz. létrejötténél. Visszanyúlnak azokra az időkre, amikor a magyar nemzet aspiráczióival szemben az osztrák felfog t'.LkJ.:. Ül mely magát dinasztikusnak mondotta, a Horvátországban megnyilatkozó szeparasztikus törekvéseket, amelyek mindig dinasztikus ssinben állittattak be, mindenkor szította. Ezzel szemben annak a meggyőződésemnek kell nyíltan kifejezést adnom, hogy egyedül az a horvát politika volt helyes, amelyet a függetlenségi és 48-as párt követ és amely a koaíiczió kezdetén érvényesülni kezdett, (ügy van! a baloldalon.) Nem téveszthetjük ugyanis szem elől a történelemnek azt a tanulságát, hogy pl. a magyar nemzeti királyság fennállásának idején nem voltak ellentétek horvátok és magyarok közt, hanem abban az időben a horvát nemzet a magyar nemzettel vállvetve, együtt igyekezett mindenkor megvédeni egyforma lelkesedéssel és vitézséggel a magyar állam területének egységét, a magyar állameszmének sérthetetlenségét. Ábrahám Dezső : Közös hőseink voltak! Bakonyi Samu : Ebből a tanulság az, hogy magyar nemzeti politikát kell követni és ennek követése ismét helyre fogja állítani azokatJ_az óhajtott, fájdalom, rég letűnt időket, amikor a horvát és magyar nemzet közti testvéri egyetértés az egységes magyar államnak és a közös dinasztiának dicsőségére, erejének gyarapítására érvényesítette a maga hatalmát. ('Helyeslés balfelől.) Hiszen, t. képviselőház, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a horvát-magyar viszonynak még az a történelmi alakja is, akit később azután a horvát elszakadási törekvések legerősebb exponenseképen vitt harezba ellenünk ez a helytelen értelemben felfogott dinasztikus politika: Jellasich is a maga pályájának kezdetén a magyarhorvát testvériségnek, egyetértésnek és együttérzésnek volt nagyon is ékesen szóló kifejezője. Hiszen ifjú korában lelkes hangú verseket irt e mellett; ép a múltkor akadt kezembe »Eine Stunde der Erinnerung« czimü verskötete, a melyben himnuszokat zeng a magyar-horvát testvériség megerősítésére. Deák Ferencz, mint mondani szokás, fehér lapot adott a horvátoknak. Ezt a fehér lapot az a politika, amelynek legexponáltabb képviselője a volt ministerelnök ur, a maga felfogásával, horvátországi politikai magatartásával, amelyet, ugy látszik, a ministerelnöki székben is követni akart, teleirta a gyűlölködés, a félreértés, a szeretetlenség soraival. Nekünk ezeket erről a lapról le kell törölnünk és helyébe kell Írnunk ismét a magyar régi nemzeti poÜtikának azt az irányzatát, amely szeretetet, megértést hirdetett és gyakorolt. Azért én a magam részéről nem kérhetem elég nyomatékosan a ministerelnök urat arra, hogy ugy irányítsa a maga elhatározásait, hogy ezeknek a kivételes állapotoknak a lehető legnagyobb gyorsasággal vethessen véget. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur a maga programmbeszédében egy kijelentést tett, amelyről ő méltán gondolhatta, hogy rokonszenvesen fog hangzani a mi fülünkben is. Azt mondotta ugyanis a ministerelnök ur, hogy ő azzal az elhatározással jön,
