Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-371
174 371. országos ülés 1912 május 6~án, hétfőn. nem csinálunk belőle titkot, hogy jól érezzük azt, hogy ennek a mai helyzetnek felidézésében talán az én pártomnak, mely a harczot eddig folytatta, nem épen a legkisebb része vagyon. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelol.) A felelősségnek ez az átérzése mindenekelőtt azt teszi kötelességemmé, hogy feladatom teljesitésében lehetőleg a legnagyobb tárgyilagossággal igyekezzem eljárni. És miután egy kormányprogrammal állunk szemben, kell ezen kormányprogiamm tartalmát vizsgálat tárgyává tennem, még pedig azzal a hidegvérrel, azzal a nyugalommal, amelyre ez idő szerint talán sokkal nagyobb szüksége van ennek a parlamentnek és az általa mindenesetre képviselt országnak. Ezzel a hidegvérrel nézem tehát meg azt, hogy ezen előterjesztett programmban a t. ministerelnök urnak mi olyan, amit mi is megnyugvással fogadhatunk és mi olyan, a mi bennünk nyugtalanságot kelthet a mai helyzet kulcsát képező legfontosabb probléma megoldása teldntetében. Ami a kormányprogrammnak szocziális és kulturális tartalmát illeti, ki kell jelentenem, hogy abban mi sok olyan pontot találunk, amelynek támogatásától nem akarnánk elzárkózni. Sőt azt is meg kell állapitanom, hogy a t. ministerelnök ur jOTOgrammjának ezen pontjai olyanok, amelyeket a legnagyobb erélylyel épen a mi pártunk, a függetlenségi és 48-as párt sürgetett kezdettől fogva. Ilyen a t. ministerelnök urnak a tisztviselők helyzetének javítására vonatkozó kijelentése, a tisztviselők családi pótlékának most már konkrétebb formában való megigérése, a nyugdíj törvény revíziója ; ilyen, amit különös örömmel üdvözlünk, a tanítók helyzetének javítására irányuló kijelentése, ilyen a munkás-szanatóriumok leállításának terve, a progresszív adózás elvének kiterjesztése az örökösödési illetékekre és a hadmentességi dij kiszabására. Ilyen azután — amit talán nem épen az utolsó helyen kell említenem — a ministerelnök ur programmkijelentései közül az is, amellyel gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak a véderő-vita során előterjesztett határozati javaslatához való hozzájárulását nyilvánítja. Mert ha már nekünk a mostani erőviszonyok között nemzeti téren — sajnos — nem sikerült nagyobb, sőt egyáltalában semmi haladást tenni, egyáltalában nem jelentheti ennek a határozati javaslatnak az elfogadása annak a felfogásnak igazságát, aminek gróf Tisza István t. képviselőtársunk a delegáczióban adott azzal kifejezést, hogy bizonyos mértékben jónak látta ennek a határozati javaslatnak a jelentőségét iüuzóriusnak feltüntetni, nem gondolva meg, vagy talán épen meg is gondolva azt, hogy ugyanezzel a lekicsinyléssel egyúttal a t. ministerelnök urnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját is rontja a maga értékében. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnálattal nélkülözöm azon programmszerü nyilatkozatok között, amikor a már elkészült vagy készülőben levő törvényjavaslatoknak hosszú enumerácziójávai lép a ház elé a ministerelnök ur, a telepítési törvényjavaslatnak legalább a megemlítését, (Vgy van ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) amit pedig mi mindenkor sürgettünk és a szocziális szempontok tekintetében a birtokmegoszlás legészségesebb fejlődése tekintetében elengedhetetlennek és szintén igen sürgősnek tartunk. Holló Lajos: Es a városi tisztviselők fizetésrendezésének kérdését. Bakonyi Samu : Talán még nagyobb mértékben fájlalom azt, hogy ugyancsak hiányzik abból a felsorolásból a sajtószabadság kérdésének érintése is, amelyre nézve j3edig a t. ministerelnök ur elődje és a ház ellenzéke között az egész ház egyértelmű helyeslésének megnyilatkozása közben itt a nyilt fórumon úgyszólván megegyezés jött létre, amikor a t. volt ministerelnök ur hozzájárult Lovászy Márton t. barátom által benyújtott törvényjavaslat tárgyalásának elrendeléséhez. De a tárgyalásnak még csak előkészitőstádiumába sem jutott ez a nagyon fontos kérdés, amely alkotmánybiztositéki törvényeink között mindenesetre egyik legkiválóbb helyet van hivatva elfoglalni. A t. ministerelnök úrról azonban, mint aki az előző kabinetnek is tagja volt, fel kell tételeznem, hogy talán csak feledékenységből történt, hogy ez ügyet nem érintette beszédében. Ha ezen feltevésemben tévednék, ki kell jelentenem, hogy én és pártom mindenesetre a legnagyobb nyomatékkal fogjuk a t. ministerelnököt figyelmeztetni arra, hogy ha már egyszer kijelentette, hogy az előbbi kabinetnek összes törvényjavaslatait továbbra is fentartja, ezen törvényjavaslat tekintetében is ragaszkodj éle elődjének felfogásához. Székely Ferencz igazságügyminister: Csak tessék időt engedni! (Zaj a szélsőbaloldahn.) Holló Lajos : Most is pauza volt két hétig \ (Zaj.) Justh Gyula : Az idén már mind meg lehetett volna csinálni ! (Zaj. Elnök csenget.) Egy hang (a jobboldalon) : Nem lehet diktálni ! Egy hang (a izélső':a!oldalonJ: Itt nem lehet, de Bécsben lehet diktálni ! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház ! (Folytonos zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak ! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! Apponyi Albert t. képviselőtársam is foglalkozott a ministerelnök urnak a horvát kérdésre vonatkozólag tett kijelentéseivel. En sem zárkózhatom el azon kötelezettség teljesítése elől, hogy miután a t. ministerelnök ur programmbeszédében erre kiváló súlyt helyezett, ezzel szemben is állást ne foglaljak. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Azt hiszem, nem lehet közöttünk véleménykülönbség a tekintetben, hogy a magyar állameszmének talán legkényesebb kérdése épen Horvátországgal való viszonyunk ügye. Mindenekelőtt két dolog nem lehet reánk nézve közömbös, t. ház. Az egyik az, amit Apponyi Albert t. képviselőtársam is igen helyesen érintett, hogy az előbbi t. kormány, amikor magát egy oly lépésre határozta el, amelylyel a magyar állam területének egy részén az alkotmányos állapotot megszüntette
