Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

371. országos ülés Í912 május 6-án, hétfőn. 173 nek abban az erkölcsi támogatásban, amelyre talán számíthatnának és amelyre talán szükségük is van. (Mozgás és felkiáltások jobbfelól: Ez ugy is van ! De ez az óbstrukczió gyümölcse !) Méltóztatnak visszaemlékezni arra, kogy midőn a szabadelvű párt kisebbségbe jutott és a függetlenségi párt és a vele szövetkezet pártok érték el a többséget, akkor a mi helyzetünknek egyik nehézségét az okozta és amit nekünk politikai hibaként is szemünkre hánytak, az az volt, hogy olyan követelményeket képviseltünk, amelyek — bár azokat én ma is a legszerényebbeknek és a legjogosabbaknak tartom — ellenkezéssel, redukálhatatlan ellenkezéssel találkoztak a királynál és hogy ezáltal a király és a nemzet közötti egyetértést megzavartuk. Nos hát, t. képviselőház, mi megbuktunk; jöttek önök ; feléledt a többség más név alatt, a mely az u. n. legorthodoxabb állásponton állott, t. i. azon az állásponton, amelyet nem csupán a törvényből, de a törvénynek az utolsó évtizedekben folytatott alkalmazásából mentettek. Jöttek önök és hoztak nagy erkölcsi áldozatot azzal, hogy vállalták a véderőreform keresztülvitelének nagy feladatait nemzeti ellenértékek nélkül. Nagy erőfeszítéssel létesült tehát — és ennek nem akarok bírálatába bocsátkozni, csak a tényt konstatálom — egy ilyen többség, amely kiküszöbölte azt, amit mi, szerintük mint gyuanyagot, mint ellentétet, a király és a nemzet közt, behoztunk. Nos hát mi a következmény ? Heiyreállott-e az egyértelműség, az egyetértés a nemzet és a király közt 1 (Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Nem buknak-e felfelé ministerek, akik ennek a többségnek változatlan bizalmát élvezik ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy van ! Már az ötödik kormány van itt ! Mozgás. Halljuk ! jobbfelól.) Történt-e bármi is abban az irányban, hogy önöket erkölcsileg támogassák; hogy önöknek erkölcsi erejét növeljék ? Történik-e bármi is, hogy az a többségi eminens jog, amelyet itt érvényesíteni akarnak, más irányokban érvényesüljön és kifejezésre jusson ? Gál Sándor : Pedig a jó viszony helyre van állitva ! Gr. Apponyi Albert: Nem kell-e azt mondani és azt állítani, a politikai erőket mérlegelve, hogy mikor a többség azon tényezők részéről, a honnan az erkölcsi támogatást méltán várhatna, abban nem részesül, akkor az a többség nem léphet a letörésnek, a mindenáron való saját akarat-érvényesitésnek útjára, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.. Mozgás jobbfelól.) hanem arra van utalva nemcsak saját helyzete, hanem az ország helyzete folytán is, hogy keresse a megértésnek és megegyezésnek politikáját és annak útjait. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás jobbfelól.) Ha a t. ministerehiök ur ezen az utón akar haladni, kívánom neki a sikert és akadályt nem fogok útjába gördíteni, természetesei) ellenzéki álláspontom fentartása mellett; ha azonban más utón próbál haladni, akkor csak azt mondhatom, hogy minél hamarabb ér ez a kísérlet véget, annál jobb az országra nézve. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ? Hammersoerg László jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. ház ! (Zaj a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások balfelől: Szünetet kérünk!) Elnök (csenget) : Kérek csendet! (Felkiáltások balfelől: Szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) tt^ Eiílök : Az ülést újból megnyitom. Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. A szo Bakonyi Samu képviselő urat illeti (Halljuk ! Halljuk !) Bakonyi Samu : T. képviselőház ! Én teljes mértékben hozzájárulok az előttem szólt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak ahhoz a szinte felhivásszerü kijelentéséhez, amelyet a t. kormányhoz mementóképen intézett, arra vonatkozólag, hogy a maga terveit esetleg a letörésnek azt hiszem, a mai helyzetben elmondhatjuk, letört politikájával akarná megvalósítani. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelól.) Justh Gyula: Többszörösen letört. (Zaj jobbfelól.) Bakonyi Samu : Mikor ezen hozzájárulásomat kijelentem, félreértések kikerülése végett azt is hozzáteszem, hogy ezt nem azért teszem, mert ennek a letörésnek a tendencziája — amelyet némelyek, azt hiszem, mégis sokkal kevesebben, mint a hogy a látszat buzgó feltüntetésével ezt bizonyítani és a t. ministereinök urnak tegnapi beszédébe beleimputálni akarnák — ellenünk akarna irányulni. Azt hiszem, hogy eddig is elég sikerrel meggyőzhettünk arról mindenkit, hogy minket letörni végre is nem oly könnyű dolog (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Próbálják meg !) Justh Gyula : Jeszenszky ottmaradt, az igaz ; ez a reményhorgonyuk. (Zaj.) Bakonyi Samu: Méltóztassanak arról meggyőződni, hogy nem azért teszem ezt a hozzájáruló kijelentést, mint hogyha akár én, akár pártom, amelynek megbízásából ma szólni szerencsém van, az ezen tendencziának érvényesülésre iránj^uló kísérletektől bármi tekintetben visszariadna, hanem igenis az országnak jól felfogott érdekében csatlakozom ehhez a figyelmeztetéshez, mert azt is ki kell jelentenem, hogy a mai, kétségtelenül nehéz helyzetben a felelősség súlyát mindenkinek egyaránt át kell éreznie. (Felkiáltások jobbfelól: Az igaz!) Meg fognak arról győződni, hogy én a magam részéről átérzsm, de mindenkinek át kell éreznie, a többségnek és a kisebbségnek egyaránt, mindenki felett pedig a kormánynak. De elismerem azt is, hogy a felelősségnek ebből a sulyából a mostani helyzetben talán több nehezedik mi reánk, az én pártomra, mint nehezednék más normális körülmények között egy kisebbségi pártra. (Halljuk !) Ezt meg kell állapitanom azért, mert hiszen