Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-368
144 368. országos ülés 1912 április 17-én, szerdán. nék, hogy Magyarország alkotmányát felfüggeszszék ? Szterényi József: Ilyet ne méltóztassék nekem imputálni; én többségről beszéltem, mert többségben voltak ! Polónyi Géza: Már most egy kis türelmet kérek, mert ezekkel a folytonos közbeszólásokkal eltérítenek a témától. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Néhány szóval kell csak foglalkoznom e kérdéssel; megérdemli, hogy megvilágítsuk a ma történteket. Méltóztassék figyelembe venni a gróf Pejaesevich által előterjesztett deklarácziót abból a szempontból, amelyet a t. képviselő ur most diffikultál. Mit látok én abban a deklaráczióban ? Látom első részében annak az ünnepélyes és újból való enuncziátumát, hogy a horvátszlavon-dalmátországi képviselő urak törhetetlen hűséggel ragaszkodnak az u. n. kiegyezési törvényhez. (Helyeslés.) Ezt melegen üdvözöljük, rokonszenvvel támogatjuk és helyeseljük. (Éljenzés jobbfelől.) Most ugrom egyet és a végére térek rá, amivel szintén egyetértek. A t. képviselő ur társai nevében azt mondja, hogy óhajtandónak tartaná, hogy ezek a sajnálatos körülmények mentül hamarább szűnjenek meg. Ezt föltétlenül aláírjuk és azt hiszem, minden autorizáczió nélkül mondhatom, hogy osztatlanul helyeseljük t. kéjwiselőtársunk óhaját. (Helyeslés.) De ám, most a közepére ennek a nyilatkozatnak van egy kis reflekxióm. Ha jól értettem a gróf Pejaesevich által előterjesztett deklarácziót, — mert mindig nehéz első hallásra egy ilyen aktáról korrekt és helyes véleményt alkotni, én pedig szeretném elkerülni a félreértést — ezen nyilatkozat tartalmában találkozom valamivel, ami, azt hiszem, az orvosságát jelöli meg annak, hogy ezeken az állapotokon miként lehet és kell segíteni. A t. képviselő urak ebben a deklaráczióban azt mondják, hogy ha a magyar kormány teljesítette volna azokat a kívánságokat, melyeket a képviselő urak előterjesztettek, akkor nem következett volna be Horvátország területén az az állapot, hogy ott államellenes tendencziák is megnyilatkozzanak. Hát, t. uraim, kegyes engedelmükkel ez annyit jelent, hogy. önök maguk hivatalosan deklarálják, hogy igenis van Horvátország területén ilyen propaganda; még az okát is megjelölik, megmondják tudniillik, hogy az oka az, hogy a kormány nem teljesítette azokat az ígéreteket, a melyeket önökkel szemben annak idején tett. Az már az önök házi ügye lesz, hogy a tisztelt horvát-szlavón-dalmátországi képviselő urak testülete nevében nem az a szerep várt önökre, hogy az abszolutizmus ellen teljes erővel tiltakozzanak, hanem a t. képviselő urak előállanak és csinálnak egy deklarácziót, amelynek belső tartalma és értéke szerint igazoltnak látják ezt az abszolutisztikus intézkedést. De akkor nekem egy tiszteletteljes kérdésem van Pejachevich Tivadar gróf úrhoz : miért várták ők azt meg, mig az abszolutisztikus intézkedések bekövetkeztek ? Hiszen először is nekünk nagy szolgálatot tett volna a t. képviselő ur, ha pragmatikusan felsorolta volna azokat az Ígéreteket, — gondolom, jó kifejezést használok, — amelyekről a t. képviselő ur mint nem teljesítettekről emlébezik meg. Mert így, ha engem az ő saját deklarácziója erre nézve nem tájékoztat pragmaticze, csak emlékezetre vagyok utalva e tekintetben pedig t. képviselőtársam kegyeskedjék nekem megengedni, hogy az én meglehetősen jól kicsiszolt emlékezetem is kevés arra, ha én regisztrálni akarnám mindazt, amit most öt esztendő alatt Horvátország számára megígértek, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. ) Tessék csak megnézni az egymást felváltó bánokat; ahány bán volt, mindegyik egy licitáczióval ment Horvátország területére, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tudnom kellene tehát, hogy ebből a sok nem teljesített ígéretből mi az, ami még lapis offensionis Horvátország területén. Nagy szolgálatot tenne mélyen t. képviselőtársam, ha akár ma, akár holnap, akár legalább publiczisztikai utón pótolnák a t. képviselő urak azt, hogy regisztrálva álljon előttünk, mik hát ezek a sérelmek, mert e nélkül nem vagyok hajlandó végigtánczolni valamennyi bánnak meg nem tartott programmján ; hiszen nem tudom, mi azután abból az a reális valóság, amelylyel még segíteni lehet. De még egy kérdésem van Pejaesevich gróf t. képviselő úrhoz és társaihoz ; ez pedig a következő : Hogyan magyarázzam, meg magamnak azt a rendkívüli bizalmat, amelylyel a t. képviselő urak gróf Khuen kormányát támogatják, holott most idejönnek és azt mondják : ennek a kormánynak hibája az, hogy meg nem tartotta az országgal szemben tett ígéreteit és ez egészen a odáig vezetett, hogy az abszolutizmust kellett Horvátország területén proklamálni ? Polónyi Dezső: Mégis bizalommal vannak ! Polónyi Géza: Méltóztassék nekem megmondani, mi az a bizalmi alap, amely önöket mégis gróf Khuen-Héderváryhoz köti ? Polónyi Dezső: Személyes barátság! Polónyi Géza : Mert ezt nem tudjuk megérteni, legalább mi magyar politikusok nem. A t. képviselő urak idejönnek, folyton demonstrálnak, még pedig tüntető módon, nem ritkán ellenünk, a nagymérvű bizalommal, amelylyel a kormány iránt, különösen Tomasics bán iránt is viseltettek és ma kénytelenek a história előtt odaállani, hogy önök olyan kormány iránt viseltettek és viseltetnek bizalommal, amely összes Ígéreteit megszegte és odáig vitte a dolgokat, hogy Horvátország területén abszolutizmus van. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én, t. képviselőház, kötelességszerüleg is viszonozni akarván a t. képviselő uraknak jóindulatát, ki kell hogy emeljem, hogy nem volt szükség arra a rektifikáczióra, amelyet mélyen t. képviselőtársam velem szemben használt. Mert én tegnapi beszédemben, nem emlékszem reá, pedig átolvastam még egyszer, hogy bárhol is
