Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-368
142 368. országos ülés 1912 április 17-én, szerdán. nyal közöljem. Én akkoriban — emlékezni fog t. képviselőtársam — egy vagy két izben előbb is felkerestem őt és hivatkozással Kossuth Ferencz kívánságára, kértem, mutassa meg nekem a pragmatika és a fizetésrendezés szövegét; egy vagy két izben — erre nézve pozitive nem nyilatkozhatom. De nem volt kéznél az államtitkár urnái az illető két törvényjavaslat. Egy izben, pozitive emlékszem, hogy Stetina József akkori ministeri tanácsosnál volt a szöveg, aki nem volt jelen, elzárta és így akkor nem mutathatta meg nekem Szterényi József államtitkár ur. Közben Wekerle Sándor ministerelnök sürgette nálam, hogy láttam-e a javaslatot és mi a véleményem ? Megmondtam, hogy nem volt megtalálható az államtitkár urnái, tehát nem láttam, és erre — bocsánat, hogy ezt is a historikum kedvéért kiemelem — Wekerle Sándor az ő óriási emlékezőtehetségének adta tanúságát, amennyiben nekem fejből a fizetésrendezés összes fontosabb számadatait lediktálta. Másnap elhozta magát a fizetésrendezési javaslatot, ellenőriztük, szórólszóra, betüről-betüre megfeleltek a számadatok, ugy, hogy én napokkal előbb, már az akkori ministerelnök ur szívességéből a fizetésrendezési adatokról tudomást szereztem. A pragmatikát a t. ministerelnök ur nem tudta nekem előmutatni. Kossuth Ferencz t. képviselő ur ismételten felhívott, hogy nézzem át, — hiszen méltóztatnak talán emlékezni, hogy én a horvát kérdésben akkor annyira exponálva voltam, hogy egy izben a ministertanács is bevont a tanácskozásaiba a horvát kérdésben. Szterényi József: Nem voltam ott! Gr. Batthyány Tivadar: Én ott voltam; Kossuth Ferencz ebédlőjében volt a tanácskozás. Akkor ismét fölkerestem az államtitkár urat és az ő feljegyzései segítségével megállapíthatom a terminust. Május 13-án adatott be a t. képviselő ur állítása szerint —• és ez bizonyára ugy is van — a vasutaspragmatika. Ez egy hétfői napon volt; 12-én vasárnap, 11-én szombat volt; én tehát 11-én, vagyis 48 órával a benyújtás előtt voltam t. képviselőtársamnál. Igen fontos dolgai voltak —• erre talán emlékezik. Visszaidézhetem emlékezetébe, hogy közbén a főherczegi udvar is felhívta őt telefonon, ugy hogy kimentem a másik szobába, hogy indiszkrécziót ne kövessek el. Átnéztem a horvát vonatkozású paragrafusokat és akkor, tehát 48 órával a javaslat beterjesztése előtt, figyelmeztettem a t. államtitkár urat, hogy ebből baj lesz, kértem, hogy hacsak emberileg lehet, ne terjeszszék még be hétfőn, hanem várjanak még néhány napig és ezalatt igyekezzenek a horvátokkal a kérdést tisztázni. Szterényi József: Hozzájárultak. Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, nekem t. képviselőtársam arra a kérdésre, hogy a horvátok mit szólnak ehhez, azt mondta, hogy ők hozzájárulnak. Szterényi József: Ehhez az uj szöveghez már hozzájárultak. Gr. Batthyány Tivadar: Igen, az uj szöveghez hozzájárultak. Kérdeztem, hogy kicsoda. Azt mondta, hogy elsősorban a horvát minister. Kérdeztem, hogy a bán és a viczebán is ? Ugy méltóztatott emlékezni, hogy igen. Én erre aznap, tehát szombaton, telefonon beszéltem este 9 órakor Pejacsevich Tivadar gróffal, aki Zágrábban volt, elmondtam neki beszélgetésünket; elmondtam, hogy az államtitkár ur informácziója szerint a kérdés már napok óta fenn van a Felségnél az előzetes szankczió kieszközlésére. Elmondtam neki, hogy már legközelebb be akarják terjesztem, s kértem, hogy jöjjön fel, hogy mielőtt beterjesztenék ezt a javaslatot, igyekezzünk a horvát nyelvi paragrafusokat tisztába hozni. A horvát bán ur nekem azt mondta telefonicze, hogy ő ahhoz hozzá nem járult, hanem egy nagyobb memorandumot sürgősen felküldött. Tehát nekem 11-én este azt mondta, hogy felküldte. Bizonyára igaza van t. képviselőtársamnak, hogy az 10-iki dátummal lett Zágrábban expediálva. Szterényi József: Kiadványozva, approbálva. Gr. Batthyány Tivadar: Igen, minthogy a dolog igen sürgős volt, tehát a horvát bán egészen jól mondhatta nekem, amiként bizonyára igy is volt, hogy 10-én kiadványozták. Sürgősen lemásolták és felküldtek, mert 11-én, tehát két nappal a benyújtás előtt azt mondta nekem a horvát bán ur, hogy tényleg már felküldtek ezt a memorandumot, vagy tiltakozó iratot. De azt hiszem, Szterényi József t. képviselőtársam is, ki évtizedeket töltött a bürokráczia terén, igen jól fogja tudni, hogy mig egyes aktáknak elintézése a kiadványozástól az expediczióig sokszor napokig tart, addig másokat, ha a minister vagy horvát bán megmondja, hogy ezt pedig azonnal tisztázni és kiadni kell, mert rendikvül sürgős, ezt sürgősen letisztázzák és sürgősen kiadják. (Igaz ! ügy van 1 balfelöl.) Ennélfogva az a szuppoziczió, hogy azért, mert 10-én lett a memorandum kiadványozva, az 13-án még nem lehetett a kormány kezében, abszolúte helyt nem állhat, annál kevésbbé, mert másnap, tehát vasárnap, május 12-én itt volt a viczebán Nikolics és délben ideérkezett betegen a horvát bán, ki oly fontosnak tartotta ezt az ügyet, hogy betegen maga jött ide fel. Vasárnap, 12-én, délután 2 órakor mindkét úrral értekeztem. Jöttek az én kérésemre és azért jöttek, hogy ezen általam kifogásolt horvát nyelvi paragrafusok ügyében, még mielőtt a törvényjavaslatot a ház elé terjesztik ... Szterényi József: Itt a házban tárgyaltunk a beterjesztés után! >-«^ Gr. Batthyány Tivadar : Megbocsásson nekem Szterényi t. képviselőtársam, hát nem lehet egy dolgot többször is tárgyalni ? Ez tény, tessék utána nézni hivatalosan, vagy akárhol; módjában van, hiszen a legnagyobb intimitásban van a kormánynyal. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Szterényi József: Semmiféle vonatkozásban és érintkezésben nem vagyok. Polónyi Géza : Markírozza ! Szterényi József: Nem szoktam markírozni!
