Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-368
368. országos ülés 1912 április 17-én, szerdán. 139 a bizonyos sokat vitatott királyi biztosság kérdésében is. (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Azok az állapotok, a melyek Horvátországban évek sorozata óta szomorúan tapasztalhatók, a melyek előbb-utóbb a kamuban sistergő parázs módjára rejtőztek, ma pedig fellángoltak, — a különbség csak az, hogy vájjon a ház gerendázatát lassan pusztitja-e vagy lobogó tűz hirtelen emé^zti-e el az épületet — azoknak az állapotoknak, azt hiszem, a királyi biztosság természetes folyámányuk volt, bármilyen sajnálatos legyen is alkotmányos szempontból, — s abban megegyezünk, azt hiszem mindannyian, hogy sajnálatos dolog az, ha a szent korona országainak egyik területén alkotmányon kivüli állapotokat kellett teremteni. Méltóztassék azonban megengedni nekem, hogy minden további indokolás nélkül arra az értekezletre utaljak, amelyet tegnap a horvátországi képviselők tartottak és annak az értekezlet egyik szónokára, egy tiszteletreméltó horvát képviselőtársunknak nyilatkozatára, amelyet a Pester Lloyd mai számából veszek és amelyről föltételezem, ismerve a lapot a maga egész rendszerében, tudva, hogy az igen óvatos ilyen közlemények leadásában és igen óvatos a maga reputácziójára nézve is, — hogy talán hitelesnek fogadhatom el. Annak a tegnapi értekezletnek során Avakumovics horvátországi képviselő ur hangsúlyozza, hogy ő, mint parlamentárisán érző ember, nem helyeselheti ugyan az alkotmánykivüli állapotot, de másfelől kénytelen kijelenteni, hogy a királyi biztosság behozása nem ok nélkül történt, (ügy van. 1 ügy van ! jobbfelől.) A koronának joga és kötelessége volt királyi biztost küldeni. Nem titkolhatja, hogy Horvát-Szlavonországokban olyan szimptómák mutatkoztak, amelyekből olyan mozzanatokra lehetett következtetni, a melyek az ország alaptörvényeit megrázkódtathatják. Ezen állítás beigazolására felemliti az országgyűlésen tervezett deklarácziót, amely Horvátországnak Magyarországtól való elszakadását mondotta volna ki, a koaliczió legutóbbi paktumát a horvát jogpárrtal, a legteljesebb pénzügyi önállóság iránti követelést. B. Podmaniczky Endre: Mit szól ehhez Batthyány í Gr. Batthyány Tivadar: Preventív czenzurát törvényhozáson nem szabad gyakorolni! Szterényi József: Erre lesz még egy szavam a t. képviselő úrhoz. Azután azt mondja, hogy, ameddig ezen jelenségek mutatkoznak, addig nem lehet Horvátországban béke és haladás. Ha, t. ház, ezen nyilatkozat a sajtónak bármely magas nivóju és közleményeire bármilyen féltékeny közlönyében jelent volna meg, ha ezt a nyilatkozatot itt Magyarországon tették volna politikusok, avagy ha ilyen híresztelések lettek volna, akkor elfogadom a képviselő urnak azt a közbeszólását, hogy preventív intézkedésekkel nem lehet egy törvényhozást elnémítani. De, bocsásson meg a t. képviselő ur, ebből következtetést vonok; ugy látszik,'* hogy a kormánynak kellett, hogy legyenek adatai arra, hogy ezek faktumok, mert ha nem volnának, akkor egy horvátországi komoly képviselő, aki nemcsak itt minálunk, de otthon a saját országában, a saját -, népe előtt is a maga egyéniségének reputáczióját mindenek fölé helyezi, nem állítana a nagy nyilvánosság előtt olyat, hogy Horvátországban az országgyűlésen a szent koronától való elszakadásról kívántak előterjeszteni deklarácziót. Bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, én nem tartozom a többséget támogató párthoz, én egyénileg állok itt a t. ház előtt a magam politikai álláspontjával, de azt a kormányt, amely megvárta volna, hogy a horvát országgyűlésen egy elszakadási deklaráczió előterjesztessék, midőn arra többséget tudtak összehozni a jogpárttal való fúzió vagy paktum által, egy ilyen kormányt vád alá kellett volna helyezni, mert engedte megtörténni ország-világ előtt azt a botrányt, hogy a horvát országgyűlés többsége kimondja a magyar szent koronától való elszakadást. (Élénk helyeslés jobbfelől.) B. Podmaniczky Endre: Ott indítványozták volna ! Szterényi József: T. ház! Vannak kérdések, amelyekben magyar emberek pártérdekek fölé helyezkednek. Vannak kérdések, amelyekben nem szabad előttünk pártkérdésnek lenni, a melyekben nem szabad tekinteni azt, hogy egy velem levő, vagy egy velem szemben álló kormány vagy politikus cselekszik-e. Ilyen kérdés, t. ház, a horvát kérdés. Abban a perczben, amelyben olyan jelenségek mutatkoznak, hogy Szent István koronájának integritása, területünknek épsége van veszélyeztetve, akkor annak a kormánynak önmaga és az ország iránti kötelessége megtenni azt a preventív intézkedést, amely kiábrándítsa azokat a rajongókat, akik ilyen eszmékkel foglalkoznak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én, t. ház, így fogom fel a királyi biztosság intézményét, ezt a tendencziát tulajdonítom neki s nem tudom elképzelni azt az alkotmányosan gondolkodó és a parlamentnek felelős kormányt, és ha volna, nem tudom elképzelni azt a magyar parlamenti pártot, amely egy napnál is tovább tűrjön ilyen kivételes alkotmányi elfüggesztő intézkedést, mint ameddig arra az ország érdekében szükség van. Jaczkó Pál : Tomasics idejében szüksége volt. Szterényi József: Kérem, akkor nem volt alkotmányon kivüli állapot. (Derültség a jobboldalon.) Jaczkó Pál: Miért késlekedtek ? Szterényi József : Cuvajjal jött, nem Tomasicscsal ! Jaczkó Pá!: Igen, de miért késlekedtek annak idején ? (Zaj. Elnök csenget.) Szterényi József: Azt hiszem, t. képviselő ur, ez más lapra tartozik, azt a felfogást nem védelmeztem volna. T. ház ! Polónyi Géza t. képviselőtársam azt mondja tegnapi beszédében, hogy talán meg le18*
