Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-368
368. országos ütés 19Ü április 17-én, szerdán. 135 Pejacsevics t. képviselő ur, a viczebánnal másnap elutazott Budapestre és itt' folytak a tárgyalások. Igenis, másnap elutazott Budapestre és itt a házban, már a beterjesztés után,... Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, nem! ". i "~ .<• Szterényi József: ...tárgyaltuk az akkori tisztelt bán úrral és Nikolicscsal a dolgot. Hogy mennyire áll ez, azt igazolja az, hogy az akkori kereskedelmi minister benyújtotta a törvényjavaslatot 1907 május 13-án, a bán urnak az a bizonyos átirata pedig, melyre hivatkozni méltóztatott, mely egy hosszú memorandum, kelt Zágrábban — tehát akkor kiadványoztatott, de még nem expediáltatott, hiszen beamterek voltunk mindketten, tudjuk az eljárást — május 10-én. Méltóztassék most már nekem ezt az időbeli differencziát emlékezetből kiegyenlíteni; én t. i. nem tudom kiegyenlíteni, csak mint pozitiv tényt mondhatom pozitiv adatok alapján, hogy ez képtelenség. (Ugy van !) De a fenforgó nagy kérdéssel szemben teljesen közömbös és alárendelt jelentőségű, hogy mikor történt a figyelmeztetés. Ha baj van valamiben, utólag annyi figyelmeztetés van, utólag annyi ember látta előre a bajok bekövetkezését, hogy igazán csoda, Jiogy valaki nem látta utólag. (Igaz ! Ugy van !) i , M ,. „&TI • 1_*! Polónyi Géza: Mint ön a rezolucziónál! (Derültség balfelől.) Szterényi József: Én a rezolucziónál előre megmondtam álláspontomat. Hivatkozom tanura, jelen is van : gróf Esterházy Móricz és Bolgár Ferencz t. barátaimra. Polónyi | Géza : A 1 *, Neue Freue Presse-ben azután tetszett nyilatkozni. Szterényi József: Azután, hogy az urak olyan módon akarták kihasználni a dolgot. (Helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Ez nagy különbség. Én kis jelentőséget tulaj donitok ennek a momentumnak, csak épen emlékezőtehetségem reputácziójának szempontjából tartottam szükségesnek ezt a rektinkácziót megtenni. A kérdés nem ezen fordul meg. A lényeg az: történt-e sérelem Horvát-Szlavonországokkal szemben és ha netalán ugy magyaráztatnék, hogy történt: czélzatosan, tudatosan történt-e sérelem, igen vagy nem ? • ."f:.. Nagyon kevesen ismerik magát a tényállást a maga egészében és valójában. Az a szöveg, melyről Batthyány Tivadar t. képviselő ur beszélt, — melyre ő helyesen emlékezett, mert a Vasutas Szövetség és egyéb tényezők bevonásával folyt tárgyalások során arról volt szó — egészen más, mint ami később beterjesztetett. Az ellen a szöveg ellen volt a t. képviselő urnak észrevétele, de volt nyomatékos észrevétele az akkori minister urnak és a hoTvát bán urnak is. Ez a szöveg ugy szól, hogy a vasutak szolgálatába csak oly egyén vehető fel, a ki magyar állampolgár és annak a követelménynek, hogy a vasutak szolgálati nyelve a magyar, megfelelni képes. : ,j$fA crimen, t. ház, abban a követelményben volt, hogy a vasútnak szolgálati nyelve a magyar. Ez ellen nyomatékos észrevételt tett gróf Pejacsevioh Tivadar akkori bán ur és Josipovich Géza akkori horvát minister ur is. Ez volt a vitás anyag, mely ki is küszöböltetett közös megegyezéssel, közös egyetértéssel, miután ebből igenis nyelvi kérdés konstruáltathatott volna, aminek pedig pragmatikában, mely munkaadó és alkalmazott közti viszonyt szabályoz, tényleg helye nem lett volna. Azon súlyos aggodalmak következtében, a melyeket a horvát országos kormány és a horvát minister ur a magyar kormánynyal szemben ez ellen kifejtettek, igenis megtörtént a rektifikáczió, megtörtént pedig azzal a megokolással, hogy oly kérdés ez, amely már a regnikoláris bizottságot is foglalkoztatta és amelyben megegyezés nem jöhetett létre, ennélfogva nem rendezhető egyoldalúan a nélkül, hogy ebből Horvát-Szlavónországok magukra nézve sérelmet ne konstruáljanak. Ez a korrekczió történt annak idején, a melyre én abban a nyilatkozatban hivatkoztam, abban a nyilatkozatban is csak azért, mert a dolog ugy lett beállitva Polónyi Géza t. képviselőtársamnak ugyancsak egy hirlapi nyilatkozata révén, mintha az egész horvát kérdésben a pragmatikára való vonatkozásban gróf Andrássy Gyulát terhelné a felelősség, mert ő nem volt megelégedve az addigi horvát politikával és ő befolyásolta a kormányt ebben az irányban, ugy, hogy ennek a befolyásnak nyomán jött volna létre a pragmatika. Megadván már most a felvilágosítást a történtekre és azok sorrendjére nézve, méltóztassék nekem megengedni, — miután annyit foglalkoznak a pragmatikával, mint a mai horvátországi állapotok közvetlen okával — hogy egész röviden magának a kérdésnek érdeméről is nyilatkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Horvát-Szlavonország összes tényezői — és ebbe, sajnos, belelovaltatták magukat a legmérsékeltebb elemek: az unió igaz barátai is, ami érthető ama presszió következtében, amely odalent ebben az irányban évek óta folyt — azt találják ma már, hogy a pragmatikatörvény az 1868: XXX. t.-cz. egyoldalú módosítását tartalmazza. Találják pedig azzal a megokolással, hogy az 1868: XXX. t.-cz.-nek 56. és 57. §§-ai a következőképen hangzanak ; az 56. §. (olvassa) : »Horvát-Szlavonországok egész területén mind a törvényhozás, mind a közigazgatás és törvénykezés nyelve a horvát.« Az 57. pedig ugy hangzik, hogy (olvassa): »Horvát-Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapittatik meg.« A vita tehát a körül folyt, — ez a punctum saliens — vájjon a vasutak — és ne méltóztassék csak a magyar államvasutról beszélni, ez is egyik nagy tévedés, mert hisz a vasúti pragmatika a magyar szent korona országai területén levő összes
